Többszörösen beharangoztuk már itt a Senki többet? blogban, hogy a járványhelyzetre való tekintettel a nagy árverezőházak hogyan állnak át egymás után az ugyan élő, de csakis az online térben lezajló árverésekre, illetve hogy azokon milyen remekműveket szándékoznak kínálni a gyűjtőknek. Nos, a Sotheby’s június 29-és este megtartotta az első ilyen nagy eseményét, amelyen számos jelentős leütés is született.
- hirdetés -
Az alábbiakban néhány olyan tétel eredményéről számolok be erről az aukcióról, amelyekre korábban valamiért felhívtuk a figyelmet.
A liciteket telefonon fogadó közreműködők is illő távolságban álltak egymástól – forrás: Sotheby’s
Február 29-én – igaz, akkor még a Sotheby’s májusra tervezett hagyományos élő árverésének kínálatából, csakhogy azt már el kellett halasztani a járványhelyzet miatt, így annak anyagát is most, online vitték kalapács alá – Clyfford Still 1947-Y-No.1. című vásznát ajánlottuk, amelynek becsértékét a ház 25–35 millió dollárban határozta meg; nos, nemigen tévedtek, a tételt 25 millió dolláron ütötték le, vagyis a vevője a jutalékokkal együtt végül 28.739.000 dollárt fizetett érte.
Március 14-én – még mindig az élőben tervezett árverés anyagából – mutattuk be Francis Bacon 1981-es Triptych Inspired by the Oresteia of Aeschylus (Aiszkhülosz Oreszteiája inspirálta triptichon) című monumentális munkáját, amelyért 60–80 millió dollárt vártak; a festmény-hármast 48 millió dolláron indították, a leütési ára 74 millió lett, vagyis a tétel végső ára 84.550.000 dollár, amivel ez lett a művész harmadik legmagasabb áron elkelt alkotása.
Március 26-án Sam Francis 1956-ban festett, előzetesen 5–7 millió dollárra becsült Deep Blue, Yellow, Red (Mélykék, sárga, vörös) című festménye volt soron a „kedvcsinálásban”; nos, ez is túllépte a várakozásokat az érte megadott 8.920.400 dollárral.
Május 7-én már tudtuk, hogy az élő árverések elmaradnak, és hogy a műtárgypiac átköltözik a „virtuális világba”: Roy Lichtenstein White Brushstroke I. (Fehér ecsetvonás I.) című munkáját már eleve online tervezte aukcionálni a Sotheby’s. A 20–30 millió dollárre becsólt festményt 23,5 millió dolláron ütötték le, ami azt jelenti, hogy a vevője végül 25.417.000 dollárt fog kifizetni, mielőtt hazaviheti.
És végül május 22-én a kínálatban szereplő női alkotók munkáira hívtam fel ugyanitt a figyelmet, és bizony a hölgyek is igencsak kitettek magukért. Joan Mitchell 1976-ban festett Straw (Szalma) című vásznáért például előzetesen 5–7 millió dollárt reméltek, ám a licit nyertese 8.806.500 dollárt is megadott érte. Lee Krasner 1957-ben festette Re-Echo (mondjuk talán: Visszaverődő visszhang) című vásznát, amelynek becsértéke 4–6 millió dollár volt; ehhez képest a végső ára egészen 9.034.300 dollárig emelkedett. Helen Frankenthaler Royal Fireworks (Királyi tűzijátékok) című 1975-ös munkájával szerepelt a kínálatban, amelyért 2–3 millió dollárt vártak, ám akkora volt iránta az érdeklődés, hogy a licitek nyertese csak 7.895.300 dollár ellenében kaphatta meg. Agnes Martin Mountain Flower I. (Hegyi virág I.) című festményét is 2–3 millióra becsülték, ám a versengés itt is csak 5.218.650 dollárnál állt meg.
A távol-keleti vevőket képviselők is a kamerákon keresztül kapcsolódtak be az árverésbe – forrás: Sotheby’s
Vagyis ha a közönség személyesen nem is tudott részt venni az aukción (és ez ugyanígy lesz még a napokban a folytatásokban is), azért a vásárlókedv – és főleg a mögötte álló anyagi potenciál – szemmel láthatóan továbbra is erős.
