Tetőtől-talpig legvasárnap

Mindig kattintásdeluxe, ha aktuális társadalmi/vallási ünnephez igazított egy-egy blogsorozat darabdarab, ám akárhogy kutatok emlékezet- ésvagy youtube-bugyor, több nyuszis kontent Szomorú horizonton nem ugrik be, mit már korábban ne mutattam volna e kolumnán meg.

Ám ha az aktuális ünnepet vesszük, a vallási kereteket tágabb értelmezésben megtestesíthet egy-egy templomi felvétel isakár, legyen akár kifejezetten ünnepi önhangulat, vagy gyász-szertartás.

E műfajban vannak versenyzők még dögivel, de nagyon lélekérintőset nem bírok prezentálni ma. Lappintok tovább is a Gloomy-barométer szerinti legkedvencebbre, az őszinte, a mondanivalós, a megélt, a valamifélszempontból különlegesen érintő coverekre. Amiből számtalan számú darab létező. Mai is az. Vagyis ma is olyan van verselve meg, amin végigtapintható a belsőrezgésből fakadó végtelen szenzibil odaazonosulás daltudáshoz, és valós önátitatott kiorálásban oldódik az originál seresség.

Stephan O’Goodson közelségében csupa jazz blues harmincasévek éri megfelelő tisztelettel modernizálódva a közönséget, nemcsalódás hát ha midalunk miatt emeli szájmagasságba mikrofonját: totálba hitt azonosulásban árasztott tetőtőltalpig legvasárnap.