Hangszerekről már írtam, de hangszercsoportokról még nem, amely szintén visszatérő tematikája a Vántus Napoknak, mégpedig azért, mert a Zeneművészeti Szakgimnázium növendékeinek hangversenye minden évben helyet kap a rendezvénysorozatban. Nemcsak a konzisok, hanem a legkisebbek is megmutathatják magukat Szeged nyilvánosságának a Törpék és Óriások címet viselő koncerten, ám a nap fénypontjai az esti órákban érkeznek ismét: a kamara- és kóruskoncert előtt Vaszy Viktor munkásságával ismerkedünk meg.
Kb. húsz évvel ezelőtt lehetett, épp a televíziót néztem, amikor Vámos Miklós Lehetetlen? című műsorában Gregor József volt a vendég. A nemzetközileg is jegyzett basszistát sosem kellett attól félteni, hogy egy-egy kérdés után némán, szótlanul ül, de amikor a szegedi éveiről és főleg Vaszy Viktorról beszélt, be nem állt a szája. Neki Szeged egyenlő Vaszy Viktor.
Egészen pontosan az a közeg és szellemi műhely, amit Vaszy megteremtett. Az ő munkássága egyet jelentett a magas szintű zenei megvalósítással és a csapatmunka minél előrébb helyezésével. Jól tudta, ha nem így gondolkodik, akkor a legtehetségesebb énekeseket, művészeket elszippantja a főváros. Ha azonban egy egymásért dolgozó ensemble alakul ki Szegeden, ellensúlyozni tudja ezt a folyamatot, sőt, a legkiválóbb minőségű szimfonikus zenekari és operaelőadásokat eredményezheti. És ez így is történt.
Jóval kevesebben ismerik zeneszerzői oldalát. Bevallom, én sem sok művet hallottam még tőle, azt pedig egyáltalán nem tudtam, hogy kamarazenében ennyire innovatív volt: Fúvósötöse mindenképp erről árulkodik. A másik terület, ahol szintén maradandót alkotott, az a vokális zene, azon belül is a dalok. József Attila és Petőfi Sándor verseinek megzenésítése nagy érzékenységre és invencióra utal, a miniatűr darabokban megbúvó drámai fokozás azonnal megfigyelhető – talán nem véletlenül, a színházi véna Vaszynál mindig is erős volt. A sors iróniája vagy éppen áldása, hogy épp a színházban egy próba közben, a partitúrára borulva érte a halál.
Vántus István Inventio poetica című kórusra írt művének alapját Balassi Bálint Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról költeménye képezi, amelynek személyes és lágy, de mégis komoly karaktere rögtön megragadja a hallgatót. Leginkább azért, mert távolról indít. Ki gondolná komolyan, hogy pont egy, az 1500-as években alkotott költőhöz kellene fordulnunk, ha érzelmeinket meg akarjuk fogalmazni? Vántusnál ez tudatos szándék, a mai fülnek néha nehézkesnek tűnő szöveg komolyságot kölcsönöz a kifejezni kívánt mondanivalónak: a lágy és lírai részek mellett sziklaszilárd oszlopokat látunk-hallunk, így az érzés gondolattá, ha úgy tetszik, filozófiává nemesedik.
A másik véglet Molnár Viktor Timelapse c. darabja, amely 2022-ben íródott, és korunk digitális emberének nem is kell megmagyarázni, hogy miről kapta a nevét. Marimba és vonósnégyes hivatott minket beavatni a fotózási technika eme ágának rejtelmeibe. Molnár egyszerre humoros és érzelmes zenéjét jó hallgatni, hiába a sok mindenre utaló és ironikusnak is betudható darabcím, az érzelmek utat törnek, és ez nemcsak rá, hanem a legfiatalabb zeneszerző-generációra átfogóan érvényes, amely mindenképp üdvözítő jelenség.
Inventio poetica, motus et ratio.
