Az ukrán nyelv három viharos évszázada

Nagyon régen nem írtam, mert háború idején hallgatnak a múzsák. Most sem Belarusz következik, mert nem itt folyik az őrült öldöklés. De haditudósítást ne várjon tőlem senki. Maradok a „kaptafámnál”.

Több helyen találtam nagyjából ugyanazt a szöveget (itt és itt), amit alább az ukrán eredeti helyesírásával (elsősorban a helynevekből képzett nagybetűs melléknevek és egyéb kisbetűs/nagybetűs formákkal) adok közre.

Ukrajna oroszosításának három évszázados története

• 1686 – Az autonóm ukrán egyház felszámolása, a Kijevi metropólia törvénytelen és erőszakos csatlakoztatása a Moszkvai patriarchátushoz, amely ettől kezdve felügyeli Ukrajnában az egyházat, az oktatást és a kultúrát.
• 1689 – A Kijevi barlangkolostor (Pecserszka lavra) számára megtiltják, hogy bármilyen könyvet a Moszkvai patriarchátus engedélye nélkül adjon ki.
• 1690 – A Moszkvai zsinaton „kiátkozzák” a korabeli ukrán irodalmi nyelven írt „új kijevi könyveket” – P. Mogila, K. Sztaroveckij, I. Galjatovszkij műveit.
• 1708. november – I. Péter cár parancsára az orosz hadsereg lerohanja a hetmanok fővárosát, Baturint. Kivételes kegyetlenséggel ölik le hatezer lakosát, köztük a nőket és a gyermekeket, a várost pedig földig rombolják és felégetik.
• 1720 – I. Péter rendeletileg betiltja a Kijevi-Pecserszki és a Csernyihivi nyomdákban új ukrán nyelvű könyvek nyomtatását, a régiket pedig nyomtatás előtt az orosz könyveknek megfelelővé kell alakítani.
• 1721 – I. Péter kötelezővé teszi az ukrán könyvek cenzúrázását. Lerombolják a Csernyihivi nyomdát.
• 1729 – II. Péter cár megparancsolja, hogy minden állami rendeletet és utasítást ukrán nyelvről írjanak át oroszra.
• 1755, 1766, 1769, 1775, 1786 – A Pétervári szinódus betiltja az ukrán könyvek nyomtatását.
• 1764 – II. Katalin utasítja O. Vjazemszkij fejedelmet, hogy tegye erőteljesebbé Ukrajna, a Szmolenszki régió, a Baltikum és Finnország oroszosítását.
• 1769 – A szinódus rendelete a lakosságnál található ukrán ábécéskönyvek elkobzásáról és az egyházi könyvek ukrán szövegeinek eltávolításáról.
  1784 – Az elemi iskolai oktatás oroszosítása Ukrajnában.
• 1786 – Betiltják az ukrán nyelvű istentiszteleteket, bevezetik az óegyházi szláv szövegek orosz kiejtését. A Kijevi akadémián kötelezővé lesz az orosz nyelv.1800 – I. Pál rendeletileg vezeti be Ukrajnában a moszkvai szinodális stílusban történő templomépítéseket, betiltja a kozák-barokk stílust a templomokban.
• 1817 – Bezárják a Kijev-Mogiljani akadémiát.
• 1831 – A cári kormányzat megszünteti a szabad városok intézményét. (Magdeburgi jognak mondják az itteni nyelveken, Oroszországban sosem létezett maga a fogalom sem. a ford.)
• 1834 – Az Észak-Nyugati területek oroszosításának céljával megnyitják Kijevben a cári egyetemet.
• 1847. április 5. – Letartóztatják Tarasz Sevcsenkót és I. Miklós döntése alapján határozatlan időre közlegényként besorozzák az Orenburgi hadtesthez, a lehető legszigorúbb felügyelet alá helyezik, ami a börtönbe vetésnek felelt meg és 1857. augusztus 2-ig tartott.
• 1862 – Bezárják az ukrán vasárnapi iskolákat, valamint az ingyenes felnőttiskolákat.
• 1863. július 18. – Oroszország belügyminisztere, P. Valujev körlevélben tiltja meg az ukrán nyelvű könyvnyomtatást az Orosz birodalomban.
• 1869, 1886 – A cári kormányzat rendeletei az Ukrajnában szolgálatot tevő orosz származású hivatalnokok fizetéskiegészítéséről az oroszosításban elért sikerek esetén.
• 1876. május 18. – II. Sándor titkos rendelete megtiltja a bármilyen ukrán nyelvű könyv, vagy brosúra behozatalát a birodalom határain túlról, betiltja az ukrán színházakat és az ukrán szépirodalmi művek nyomtatását csakúgy, mint az ukrán dalszövegeknek a kotta alatt ukrán nyelven történő kinyomtatását.
• 1881 – A belügyminisztérium körlevélben erősíti meg a rendelet magyarázatát Oroszország összes kormányzója számára.
• 1881 – Betiltják az ukrán nyelvű prédikációkat.
• 1883 – Drenteln Kijevi főkormányzó betiltja az ukrán nyelvű színházi előadásokat az ellenőrzése alá tartozó területeken (Kijev, Poltava, Csernyihiv, Voliny és Podólia). Ez a tilalom 10 évig tartott (1893-ig).
• 1888 – III. Sándor rendelete megtiltja az ukrán nyelvhasználatot minden hivatalos intézményben, valamint azt, hogy gyerekeket ukrán névre kereszteljenek.
• 1895 – Betiltják az ukrán nyelvű gyerekkönyveket.
• 1899, 1903 – Megtiltják az ukrán nyelv használatát Kijevben az archeológiai kongresszuson, valamint Poltavában a Kotljarevszkij emlékmű felavatásakor.
• 1907 – A cári kormányzat megszünteti az ukrán periodikus sajtót, elkobozzák a forradalom éveiben, 1905-1907-ben kiadott ukrán irodalmat. Megtorlások az ukrán kulturális élet képviselői ellen.
• 1908 – Az orosz szenátus rendelete a kulturális és oktatási tevékenység ártalmas mivoltáról Ukrajnában.
• 1910 – P. Sztolipin körlevele, amely megtiltja nem orosz szervezetek alapítását, ideértve az ukrán és a zsidó szervezeteket, célkitűzéseiktől függetlenül.
• 1914. március – A cári rezsim betiltja Tarasz Sevcsenko születése századik évfordulójának megünneplését.
• 1914 – II. Miklós megszünteti az ukrán sajtót. Az orosz hadsereg által megszállt Galíciában és Bukovinában tilos az ukrán nyelv használata, ukrán nyelvű könyvek, újságok és folyóiratok kiadása. Szétverik a „Felvilágosodás” társaságot, lerombolják a Sevcsenko Tudományos társaság könyvtárát. Többezer ukrán hazafit száműznek Szibériába.
• 1921. november 22. – A bolsevikok Bazar város közelében főbe lövik az Ukrán Népköztársaság hadseregének 359 fogságba esett katonáját.
• 1921-1923 – A hadikommunizmus és az erőszakos termékbeszolgáltatás okozta éhínség Ukrajna sztyeppei régióiban csaknem 1,5 millió paraszt életét vitte el.
• 1929. szeptember – Letartóztatják az ukrán tudomány, kultúra és az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyház kiemelkedő alakjait – a GPU által kitalált „Ukrán felszabadítási szövetségben” (СВУ) és „Ukrán ifjúsági szövetségben” (СУМ) való részvételük miatt.
• 1929-1930 – A kollektivizálás és a „kuláktalanítás” első szakasza Ukrajnában. Gazdag ukrán parasztok százezreinek áttelepítése Szibériába és a Távol-Keletre.
• 1930. január 28-29. – A kijevi rendkívüli egyháztanács felszámolja az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyházat és az Összukrán Ortodox Egyháztanácsot. Mikola Boreckij metropolita és más egyházi személyiségek letartóztatása.
• 1930. március 9. – április 19. – Az ukrán tudomány, irodalom, kultúra, valamint az Ukrán Autokefális Pravoszláv Egyház 45 alakja elleni per Harkovban – az úgynevezett „Ukrán Felszabadítási Szövetséghez” való tartozás miatt.
• 1932. április 23. – Az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt KB határozata az irodalmi szervezetek felszámolásáról és a Szovjetunió egységes Írószövetségének megalakításáról.
• 1932-33 – A bolsevik rezsim Mesterséges éhínséget szervez Ukrajnában (holodomor), aminek 8 millió ukrán paraszt esik áldozatul. Oroszok tömeges betelepítése a kihalt ukrán falvakba.
• 1933 – A bolsevik vezetés által az ukrán kultúra ellen foganatosított pogrom elleni tiltakozásul az ukrán kultúra több képviselője lesz öngyilkos, köztük Mikola Hviljovij író.
• 1933 – Ukránellenes pogrom a Kubanyban.
• 1934-1941 – Műemlékek lerombolása Ukrajna különböző városaiban, az ukrán értelmiség 80%-át letartóztatják és elveszejtik.
• 1934. december 13-15. – Sz. Kirov meggyilkolásának kapcsán az ukrán kultúra számos aktorát ítélik golyó általi halálra, köztük G.Koszinka, K.Burevij, D.Falkivszkij, O.Vlizko, I.Kruselnyickij és más írókat.
• 1936. augusztus – 1938. november – Újabb tisztogatás az Ukrán Kommunista (bolsevik) Pártban, tömeges terror Ukrajnában (ún. „Jezsovscsina”).
• 1937. november – Tömeges kivégzések a Szolovkin fogvatartott ukrán írók és az ukrán kultúra egyéb képviselőinek sorában (az októberi fordulat 20. évfordulójára).
• 1938 – Sztálin rendeletileg teszi kötelezővé az orosz nyelv oktatását a Szovjetunió nemzeti köztársaságaiban.
• 1938. április 24. – Ukrajnaszerte kötelező tantárgyként vezetik be az orosz nyelvet minden iskolában. Újabb lépés az ukrán nyelv, kultúra és nemzet megsemmisítésének útján.
• 1939-1941 – A Belügyi Népbiztosság széles körű megtorló akciói a nyugati megyék ukrán lakossága ellen. Az ukrán népesség tömeges deportálása a Szovjetunió távoli területeire.
• 1941. január – Az „59-ek pere” Lvivben az Ukrán Nacionalisták Szervezete ellen.
• 1946. március 8-10. – Megszüntetik a görögkatolikus egyházat és az Orosz pravoszláv egyház alá rendelik.
• 1946. március – Zárt per Kijevben a Ioszif Szlipij metropolita által vezetett görögkatolikus egyházi hierarchia ellen. Szlipij érsek 18 évig végzett kényszermunkát Szibériában, ahol mindkét lába lefagyott. Csak XXIII. János pápa és Kennedy elnök beavatkozására helyezték szabadlábra.
• 1946. augusztus 24. – Az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt KB plénumának határozata „Az ukrán irodalom történetének bemutatásában történt torzulásokról és hibákról az „Esszék az ukrán irodalom történetéről” című kiadványban”, a „Vitcsizna” („Haza”) és a „Perec” („Bors”) folyóiratok éles kritikája. Ezt az állásfoglalást később, az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt 1949. január 25-26-i, XVI. kongresszusán megerősítették.
• 1947. március 3. – Kaganovics kinevezése az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának első titkárává. Újabb tisztogatás az „ukrán burzsoá nacionalizmussal” vádolt kulturális káderek körében.
• 1949 – Újabb tisztogatás az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt január 25-28-i XVI. kongresszusa határozatainak kapcsán. 1949. januárjától 1952. szeptemberéig az ukrán nacionalizmus vádjával 22175 tagot zártak ki a pártból.
• 1949. augusztus 28. – A Munkácsi vallási kongresszuson felszámolják az uniátus görögkatolikus egyházat Kárpátalján.
• 1951. július 2. – Megsemmisítő cikkek a moszkvai Pravdában az „ukrán irodalom nacionalista elfogultsága” ellen (V. Szoszjura „Szeresd Ukrajnát” című versének, valamint O. Kornyijcsuk és V. Vaszilevszkaja „Bogdan Hmelnickij” című operája librettójának éles kritikája).
• 1954. március 23-24. – Az Ukrán Kommunista Párt XVIII. Kongresszusa jóváhagyja fiatal férfiak és nők toborzását Ukrajnából Szibériába és Kazahsztánba a szűzföldek és parlagterületek megmunkálásának érdekében (1952. és 1956. között körülbelül százezer ember hagyta el így Ukrajnát).
• 1954. július 7. – Az SZKP Központi Bizottságának titkos határozata a vallásellenes propaganda megerősítéséről.
• 1957-1961 – Megerősödik az Ukrán SzSzK-ban a vallásellenes tevékenység, az egyházi és vallási intézmények (plébániák, kolostorok, szemináriumok) mintegy felének felszámolása.
• 1958. november 12. – Az SZKP KB Plénumának „Az iskola és az élet kapcsolatának megerősítéséről és a közoktatás továbbfejlesztéséről” c. határozata. Ennek alapján fogadta el Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa 1959. április 17-én azt a törvényt, amelynek célja Ukrajna fokozott oroszosítása, többek között az ukrán nyelv oktatásának fakultatívvá tétele Ukrajna orosz tannyelvű iskoláiban – a „szülők kérésére”.
• 1959. október 15. – A KGB-ügynök B. Sztasinskij Münchenben meggyilkolja Sztyepan Banderát.
• 1961. január – Zárt per Lvivben az Ukrán Munkás- és Parasztszövetség tagjai (L. Lukjanenko, I. Kandiba, Sz. Virun és mások) ellen, akik kiálltak az Ukrán SzSzk-nak a Szovjetunióból való kilépési jogáért. L. Lukjanenkot halálra ítélik.
• 1961. október –Az SZKP XXII. kongresszusa elfogadja a párt új programját, amely meghirdette a „nemzetek összeolvadásának” politikáját és a szovjetköztársaságok további oroszosítását.
• 1962 – A Lvivi Ukrán Nemzeti Bizottság 20 tagjának tárgyalása, négyüket halálra ítélik.
• 1963 – Az szovjet Köztársaságok Nemzeti Tudományos Akadémiáit a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendelik alá.
• 1964. május 24. – Az Ukrán Tudományos Akadémia Állami Közkönyvtárának felgyújtása Kijevben; társadalmi tiltakozás (szamizdat anyag a „Pogruzsalszkij elleni per kapcsán”).
• 1965. augusztus-szeptember – Ukrán aktivisták letartóztatásának első nagy hulláma (Bohdan és Mihajlo Horiny, P. Zalivaha, Sz. Karavanyszkij, V. Moroz, M. Oszadcsij, A. Sevcsuk és mások).
• 1968. november 26. és december 14. – Szándékos gyújtogatás a kijevi Vidubickij kolostorban.
• 1969. június – Ukrán politikai foglyok (M. Horiny, I. Kandiba, L. Lukjanenko) levelet írnak az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának politikai foglyok megmérgezéséről.
• 1970. november 28. – Meggyilkolják A. Horszka ukrán festőművésznőt a Kijev környéki Vaszilkivben.
• 1972. január-május – Értelmiségiek letartóztatásának második nagy hulláma Ukrajnában.
• 1972. május – P. Selesztet ukrán nacionalizmusáért elmozdítják az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkári posztjáról; tisztogatás az Ukrán Kommunista Párt vezetőinek körében.
• 1977. február 5. – Az Ukrán Helsinki Csoport tagjai, M. Rudenko és O. Tyihij letartóztatása; tárgyalásuk június 23-tól július 1-ig tart. M. Rudenkót 7 év börtönre és 5 év száműzetésre, O. Tyihijt pedig 10, illetve 5 évre ítélik.
• 1977. április 7. – Az Ukrán Helsinki Csoport tagjai, M. Matuszevics és M. Marinovics letartóztatása; tárgyalásuk 1978. március 23-tól 30-ig tart, 7 év szigorított lágert és 5 év száműzetést kapnak.
• 1978. november 11. – Az Ukrán SZSZK Oktatási Minisztériuma Tanácsának irányelve „Az orosz nyelv oktatásának javítása a köztársaság középiskoláiban” (az oroszosítás megerősítése).
• 1979. március-október – Ukrajnában újabb letartóztatások történnek: O. Berdnyik (március 6.), Ju. Badzjo (április 23.), Ju. Litvin (augusztus 6.), M. Horbalj (október 23.) és mások. (Valamennyiüket maximális, szigorított táborokban letöltendő börtönbüntetésre ítélik és száműzik Oroszország távoli területeire).
• 1979. május 18. – V. Ivaszjuk zeneszerző titokzatos meggyilkolása Lviv közelében.
• 1979. május 29. – A taskenti konferencia határozata a Szovjetunió nem orosz népei elleni új oroszosítási intézkedésekről.
• 1980-81 – Sz. Naboka, L. Miljavszkij, L. Lohvickaja ukrán politikusok letartóztatása.
• 1983 – Az SZKP Központi Bizottságának határozata az orosz nyelv iskolai oktatásának megerősítéséről, valamint az orosz nyelv és irodalom tanárainak 16%-os fizetéspótlékjáról („Andropov-rendelet”). A Szovjetunió Oktatási Minisztériuma Tanácsának irányelve „A tagköztársaságokban működő iskolákban, pedagógiai oktatási intézményekben, óvodákban és iskolán kívüli intézményekben az orosz nyelvoktatás fejlesztésére irányuló további intézkedésekről” az oroszosítás megerősítésének céljából.
• 1984 – A lágerekben meghal O. Tyihij, Ju. Litvin és V. Marcsenko.
• 1985. szeptember 4. – Koncentrációs táborban meghal V. Sztusz költő.
• 1986. április 26. – A Csernobili atomerőmű katasztrófája olyan súlyos következményekkel jár, amelyek felérnek egy népirtással. (Az erőművet az ukrán tudósok és társadalom tiltakozása ellenére építették fel Moszkva határozata alapján).
• 1989 – Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a Szovjetunió egyetlen hivatalos állami nyelvéről (orosz).
• 1990. április – A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata a Szovjetunió egyetlen közös hivatalos nyelveként ismeri el az oroszt.

p.s. A belarusz és az ukrán nyelv hányatott sorsa nagyon sok mindenben hasonló. Két pontot szeretnék kiemelni a 20. századból, amiben a belarusz jelentősen eltér. Tavaly, amint megkezdtem belarusz irodalomtörténeti sorozatomat, július legvégén írtam Branyiszlau Taraskevicsről és az általa alkotott első belarusz helyesírási szabályzatról.

Ez megjelenése után azonnal támadások kereszttüzébe került, a bolsevik hatalom egyik rendkívül fontos feladatának tekintette, hogy a belarusz nyelvet a lehető legközelebb igazítsa az oroszhoz. Ezt megvalósítandó dolgozták ki a „narkomauka” nyelvváltozat akadémiai szabályzatát, ami 1934-ben jelent meg először. Az 1957-es verzió, pláne a 2008-as még sokkal keményebben igyekezett kiirtani a nyelv jellegzetes belarusz vonásait. A legutóbbira tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy már nem is volt olyan nagy szükség, hiszen Lukasenka már elnökké választása után egy évvel, 1995-ben sikeresen megrendezte első népszavazását, amelynek egyik tétje volt, hogy a belarusz nyelv addigra némileg megerősödött egyetlen hivatalos nyelvi státuszát megszüntesse.

Az orosz nyelv vele egyenlő státuszának eredménye nem is az orosz megerősödése volt az országban, hiszen a „rendszerváltozás” óta eltelt rövid idő alatt szerepéből ugyan veszített, de erejéből nem; hanem az, hogy a belarusz azonnal gyors „visszahanyatlásnak” indult. ’95-től kezdődött a belarusz nyelv újabb, hol keményebb, hol picikét békésebb üldöztetése. Ma a használatáért pénzbüntetés és/vagy egy-két hetes elzárás, ill. más jellegű hátrány „jár”, de ha egyéb „bűncselekménnyel” párosítható – akár börtön is.