A Zenélő Budapest helyszínei közül nem maradhat ki az ország főtere, vagyis a Parlament előtti Kossuth tér. Az impozáns épületek körülölelte helyszínen a Borbély Műhely ad koncertet.
A Budapestre látogató turisták gyakran meghökkenve szemlélik a kis ország hatalmas, neogótikus Parlamentjét, amint a Duna tükrében megkettőződve egy egész városnak tűnik, csúcsos tornyokkal, impozáns kupolával, a folyó felé néző homlokzaton végigvonuló árkádsorával. Mintha egy egész városka maradt volna itt csodálatos épségben a régmúltból, a mai Budapest közepén: a Dunával párhuzamos épületszárny 268 méter hosszú (hosszabb, mint a londoni parlament), legnagyobb szélessége 123 méter, a kupola a tornyával együtt 96 méter magas.
Az ikonikus épület ott van minden, Budapestről szóló nyomtatványon és weboldalon, de kevesen tudják, hogy milyen sok szempontból különleges épület. Például azt, hogy
csak Magyarországon föllelhető anyagokat használtak az építéséhez
– egyedül az a nyolc márványoszlop érkezett külföldről (Svédországból), amelyek a főlépcsősort kísérik –, vagy hogy a díszítéséhez 40 kg 22-23 karátos aranyat használat fel. Műszaki szempontból is egyedülálló, mert itt használták Európában először a távfűtést, ráadásul nem melegvízzel, hanem gőzzel fűtötték, nyáron pedig a Duna téli jegét használták hűtésre.
A Parlamentet Steindl Imre építész nagyszabású víziója formálta, és 17 évig folyt az építkezés, mire végleg beköltözhetett a magyar országgyűlés. Megnyitásától kezdve az előtte lévő Kossuth tér lett a „nemzet főtere”, a legfontosabb állami ceremóniák színhelye.
Ma is az ország szimbolikus közepe – és ezen a nyáron a Zenélő Budapest is programhelyszínévé avatja: júliusban a Campanelli Harangjáték Együttes muzsikált a Parlament előtti ideiglenes színpadon, augusztus elején pedig a Borbély Mihály vezette Borbély Műhely folk jazz koncertjét élvezheti a közönség. A Kossuth tér mai arca nyitott, befogadó, kitárulkozó – semmiben sem emlékeztet arra a hosszú időszakra, amikor a Parlament előtt a képviselők autói parkoltak, és kerítés védte a sétálóktól; gyakorlatilag teljesen elzárkózott a város mindennapi életétől. Ma padok, fák, virágok és gyepszőnyeg veszi körbe a tér kővel burkolt középső részét, amitől a jelen részévé vált: nem politikai porond, hanem sokféle használatra alkalmas városi agóra, ahol a zenének is helye van.
A város történetét kevéssé ismerők meglepődve fogadnák, hogy kétszáz éve ez a hely még külvárosi résznek számított.
A 19. század legelején még egy gödrös szeméttelep tátongott itt, 1844-ben kezdték feltölteni, alighanem innen kapta legelső nevét: Tömő tér. 1898-ban, már az Parlament építése alatt, Országház térnek nevezték át; ekkor már ott álltak a tér túloldalán az Igazságügyi Palota, vagyis a Kúria, illetve a Földművelésügyi Minisztérium épületei. Aztán 1918-ban Krúdy Gyula javaslatára, egy rövid időre Köztársaság lett, mivel 1918. november 16-án itt kiáltották ki a köztársaságot.
Végül 1927-ben, Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján itt helyezték el Horvay János Kossuth-emlékművét, és ekkor kapta a mai nevét. Míg a téren állami ünnepségek és tüntetések váltogatták egymást, a Duna felőli oldalon vidám élet zajlott: egészen a második világháborúig
nyaranta egy elkerített strandon fürödtek a pestiek, itt volt a legtovább működő dunafürdő a városban.
Ma a szimbolikus szerepén túl leginkább pihenőhely és turistalátványosság. A legtöbb kíváncsi délután-este érkezik, és rendszerint a bejárásnak igen sajátos alakzatát választják. Először megnézik a vízmedencét, aztán hátraügetnek a Dunát bámuló József Attilához (ha valaha lesz olyan felmérés, hogy melyik fővárosi köztéri szoborhoz fűződik a legerősebb, érdekeltségtől független, csupán szívbéli vonzódása az itt élőknek, azt hiszem, ez a szomorú dinnyehéj-pásztor viszi majd a pálmát), és csak ezután lépnek be a korábbi „tiltott város” területére.
A József Attila szobor előtti mellvéden mindig ül néhány fiatal. De a tér közepén is bőven van látnivaló. Le lehet nézni a földbe süllyesztett 56-os emlékhely golyó lyuggatta rozsdás acéllemezei közé, végigülni a padokat, amelyek kényelmesek, tágasak és van belőlük elég.
Aztán kipróbálni a zöldfelületek közötti gránitburkolat élményét. Az üzenet a cipőtalpon keresztül is átjön: a puszta, dísztelen középső rész a díszszemlék, felvonulások, hivatalos demonstrációk helye. A kétfelé nyíló vízmedence közötti tengelyben, a Parlament főbejáratára nézve áll a 33 méter magas, karcsú acéltű, az Országzászló rúdja, alatta díszőrséggel, de ez nem zavarja a vízbe belepancsoló turistákat, és fordítva.
Általában véve itt senki nem zavar senkit. Az évente idelátogató félmillió turista sem a téren hömpölyög, mint régen, hanem a látogatóközponton keresztül jut be az épületbe. A puritán anyaghasználat, a kevés szín és a néhány játékos elem finom, mégis semleges keretbe foglalja a Parlament neogótikus cicomáját. A szürke gránitburkolat és a rendkívüli méretei ellenére is otthonos hely lett belőle; éppen megfelelő egy nyári délutáni koncerthez.
