Még a legelején megfogadtam, hogy lehetőség szerint Rolf Schübel–Nick Barkow Szomorú vasárnap c. filmjéből nem villantok – túlságosan adekvát, ilyeténképpen kissé közhelyszerű lenne.
Ámde…
Van egy dal a film hivatalos korongján, amely a méghivatalosabb felsorolásokban például nem szerepel. Ennek oka kell, hogy legyen. Pedig ez artiszáció számomra a soundtrack egyik legizgalmasabb darabja. Múlt héten a legmagasabban előadott opus volt topik, legyen e héten hát a legmélyebb.
Ben Becker német színházi és filmszínész is játszott a Ein Lied von Liebe und Todban (zsidó származása ellenére egy náci tisztet alakított lám-lám). S minthogy – hazánkban sem ismeretlen minta alapján – nem csupán színészként működik, de zenészként is, a film CD-jére bónuszként felbúgta a Traurigen Sonntagot – hallgatván a dalt -, leginkább jutalomjátékként. A felvétel csónakcsobogással kezd, majd megszólal egy domingó-a-négyzeten. Eldúl a líra néhol felismerhető dallamemelkedésekkel, majd mélybecsuszamlásokkal, aztán tovacsobog a ladik.
Mi van? Szuiszid-allegória – AKA átevezés a túlvilágra?
Avagy mentőcsónak leend e bárka, s mint ilyen inkább segélykérésnek kívánt hatni egy mélydepressziós révkapitány torkán szólalva meg túlélés közben? Vagy ne gondoljuk bele ennyi dramaturgiát, csupán bízzuk a pillanatnyi lelkiállapotunkra az értelmezést?
