Mracsnaja vaszkreszenyje – amikor a magyar dallam/szöveg találkozik a nagy orosz lélekkel… olyan ez az előadás, mintha maga Seress énekelné dalát egy másik nyelven.
Na jó, azért érezhető rajta a szláv virtus, de inkább paralell ez, mint bármely más, nyugati széllel érkező Gloomy Sunday. Nem a kedves nosztalgia, vagy akár az egzotikus nosztalgiával felcímkézett szuicíd nótakedv, inkább szólaltatja meg az a kelet-európaiság, ami nélkül egy érzelmesen (jól-, kevésbé jól, rosszul) előadott koveritás lenne csupán.
Pjotr Lescsenko az „orosz tangó királya”.
E cím elvitathatatlan tőle, legyen tanúm erre a youtube vonatkozó találati listájának hossza (mondjuk például).
Többször lepődtem már meg e blog írása során, hogy megannyi korabelinek tekinthető feldolgozása van a mi Seress-dalunknak. Emez is egy ilyen, ami 1935-ben, meglehető’ zűrzavaros történelmi események közepette születődött, Lescsenko művészi és gazdasági életének csúcsán. S ahogy az lenni szokott, említett zűrzavarosság kulminálása során mai előadónk sem a kellemesebbnek tekinthető végkifejlettel büszkélkedhet. Megmaradt azonban hangja lemezeken, rádiófelvételeken, valamint alakja archív fotókon és mozgóképen…
