Csodálatos…, az első momentumtól az utolsóig, az első dobástól az utolsó szóig. Mai darabunkat muszáj videóstul embeddálni, hisz képaláfestéssel együtt tökéletes az összhatás.
Van itt minden, mit egyszeri alterrock előadó és elsőklipes filmesztéta összerakni bír: patetizmus, zúzás, ördögi hangmenet, mennyei dallamzat, metamorf vámpír/bonviván, cgi (khm) angyalka-csóva, égetlen csipkebokor, meg-megdobbanó sírszív, combfixben és éppen-addig-érő faux-nercben tolt koreó, ódon sírkert nameg lakótelep-temető, halott asszonykaszoborról lehulló „száz fehér virág” (in English Little White Flower).
Kinek ne támadna kedve megtekinteni e remeket!?
Inkább képi világában nyújt tengernyit a befogadó számára, mint zeneileg. Muzikálisan is inkább megmosolyogtató mint komolyan vehető.
Örökérvényű darab ez. Példázza a tökéletes paródiáját annak, mikor valaki(k) túlságosan komolyan veszik félregondolt, humortalan magukat. Sok, ennyi, ilyen, s ne csodálkozzunk, hogy egy-egy besugdosott félmondat, név röhögést vált ki az emberből…