A Kecskeméti Katona József Színház nézői ismerhetik a rendezőt, Szász Jánost. Eddig egy magyar klasszikust, a Liliomot és három orosz darabot, köztük két Csehovot, Ulickaja Orosz lekvárja mellett a Három nővért és a Sirályt állította itt színpadra.
A színház ajánlója
A fiatal özvegy, Anna Petrovna birtokán, szokásos féktelen nyári örömünnepre készülő társaság már csak Platonovot, a közösség lelkeként számontartott falusi tanítót várja, hogy kezdetét vegye a mulatság. Ám a férfi érkezésekor szembesül régi szerelme házasságkötésének tényével. Az önfeledt szórakozás, Platonov tréfái, a hosszú tél után megérdemelt felszabadultságérzés helyett elfojtott érzelmek, féktelen indulatok, ki nem mondott vallomások törnek elő a legkevésbé várt módokon. Házasságok, életek, anyagi javak forognak kockán Csehov művében, mely magában foglalja későbbi nagy drámáinak több elemét is. A magányosság különös tragikomédiájaként számontartott darabot Szász János rendezésében láthatják.
„A Ruszt Stúdió zsebkendőnyi előcsarnokában terített büféasztal. Kertész Kata (a színlapon Kátya, Szofja cselédlánya) vigyáz rá. Száz forint vagy ennek megfelelő rubel rajta minden, ami nem alkoholos, kétszáz, ami alkoholos. Fekete filctollal írt falragaszon kérik, hogy működtessük a becsületkasszát, a papíron szerep- és hozzájuk rendelt színésznevek (utóbbiak eredeti, saját aláírásokkal). Bájos, vicces, frivol, vállalt sufnituning, és ugyanazzal a lendülettel azt fricskázó gesztus a civil és a színházi közötti mezsgyén. A lepedőnyi – ha már a fehérneműk méretanalógiájánál maradunk – színházteremben a „My Way” szól, és ki-ki a maga módján készül a színrelépésre. A civilből karakterré alakulás különböző fázisait látjuk. Lekezelnek egymással, még egy civil puszi, még egy kis egyeztetés a szinkronról telefonon, más meg már bebeszél. Kocsis Pali itt alszik, figyelmeztetik a kollégákat: „Rá ne lépjetek!” A színész később Platonovként folytatja az alvást. Aztán mindenki el-eltűnik, és jelmezben jön vissza a térbe.
Platonov pedig Sid Vicious előképe is lehet akár, de Kocsis Pál játékában mindenképpen az: ilyen arrogáns Platonovot ritkán látni, az élő fába is beleköt, hangos és agresszív, ruhája szedett-vetett, haja kócos, folyamatosan iszik vagy zabál, a földre öntött hideg, kocsonyás állagú vacsorát kézzel visszalapátolja a fazékba, majd onnan jóízűen megeszegeti, aztán fejét egy vizesvödörbe nyomja. Ha neki rossz, akkor legyen másnak is az, aztán mikor másoknak is tényleg az lesz, elkezdi magát hüppögve sajnálni. Szélsőségekig visszataszító alak, de mégis vonzó, e két véglet között ingázunk mi is a nézőtéren, és azok a szerencsétlen nők is a színpadon. (A címszereplőről Puskás Panni a Revizoron.)
Mintha Kosztya Trepljov csinálna beavatószínházat. Amit Csehov doktor egy összecsukható nyugágy fekvőfelületére printelve figyel.
A padlón műfű szőnyeg, normál nézői székeink arra kerülnek. Mindig három oldalról nézzük, mi történik, állandóság azonban nincs, mert a helyszínváltások és a nézőtér-átrendezés miatt folyamatosan változik a perspektívánk. A 3D időnként 2D-re vált. A fekete falra írottakból azonosítjuk be, hol az iskola, és kedves geg a fehér négyzet, amelyet megérintve a világítás fel-le kapcsolható. Az kifejezetten szellemes, ahogy a két- és háromdimenziósság együtt él: a krétával felrajzolt fa ágain falra applikált kis madárkák ülnek. Játszanak az ablakok, az utcai lámpák fényei, játszik az ajtó mögötti földszint, ahonnan vasúti hajtány indul, és az emelet, a valamikori hangosító- vagy világosítófülke (?) Platonovék házaként funkcionál, ahonnan Szása ki- és lenéz. A talált térként remekül működő Ruszt Stúdió összes adottságát kihasználják, az előadás legeredetibb pillanatai ebből születnek” – írja az előadásról a Színház lap kritikája. Remélhetőleg ez az eredetiség az új pécsi térben is megszületik.
Anton Petrovics Csehov: Apátlanul (Platonov)
Fordító: Radnai Annamária
Díszlet, jelmez: Gyarmati Dóra
Rendező: Szász János
Az előadás június 13-án látható a POSZT-on. További információ és jegyvásárlás
