Azt hiszem, ilyen sem volt még! Egy olyan, nem seressi torokból szóló Szomorú vasárnap, amelynek porhüvelye még az előző századforduló előtt (1898) született.
Ugyan csak 9 évvel volt fiatalabb Seress Rezsőnél, de már ’36-ban (egy évvel a dal megszületése után) felénekelte a Gloomy Sundayt. És a hangja is sokkal mélyebb, mint bármely más koveristának. Szóval van mire büszkének lennie az előadónak!
Mit érdemes tudni amúgy Paul Robesonról? Talán azt, hogy
akasztottemberségen kívül volt minden:
focista, színész, énekes, politikai aktivista, megvádolt fasiszta a Spanyol polgárháború idején, antiimperialista és kommunista, valamint feketelistás a McCarthy-érában. A II. Világháború során korteskoncerteket és stand-upokat nyomott az amerikai kormány javára, mégis elkobozták az útlevelét és a szovjetekkel való kokettálással vádolták a háború után.
Rehabilitálgatták később, de addigra egészsége oly megromlott, hogy a szabad utazással és a koncertfelkérésekkel már nem igazán tudott élni. Művészete igazán nem tudott kiteljesedni élete során, aztán pedig méltán elfeledték. Évtizedekkel későbbről visszatekintve egzisztálásánaktenciájának legcelebritásosabb momentuma talán az volt, hogy koporsóját tizenkettedmagával maga Harry Belafonte vitte.