Bársony Péter Liszt-díjas brácsaművészről, a Kunstuniversität Graz professzoráról és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docenséről szinte köztudott, hogy rajong a futásért, így nem is csoda, hogy szeptember 10-én rajthoz áll a Papageno Varázsfutoda Kupáért.
– Vissza tudsz emlékezni, hogy mikor lépett az életedbe a futás?
– Úgy érzem, mintha mindig is része lett volna, fiatalabb koromban főleg a rövidebb távokat szerettem, majd sok éven keresztül a két-három kilométert preferáltam. Egy alkalommal a barátaim kérésére tagja lettem egy félmaratoni váltónak, ami teljesen megváltoztatta a futáshoz való hozzáállásomat. Azóta szinte csak hosszú távokon indulok.
– Hogyan lehet a művészeti életet harmóniába hozni a rendszeres sporttal?
– Amikor sűrűbb a koncertnaptárom, vagy sokat kell utazni a különböző koncerttermek között, nehezen tudok időt szakítani az edzésre, ezért sokkal jobban kedvelem az őszi futásokat, amikre a nyár folyamán fel tudok készülni. A heti rendszerességet általában tudom tartani, de alapvetően mindig a következő versenyt tartom elsődlegesnek.
– Mennyi többletet ad művészi munkához a versenyszellem és az ehhez tartozó energia?
– Az első félmaraton és maraton futásomat soha nem felejtem el, ezeket Budapesten teljesítettem, sokkal magabiztosabbnak érzem magam, ha célokat tűzők ki magam elé, amiket aztán teljesítek is. Az ezzel járó fegyelmezettség és összeszedettség természetes, hogy kihat a hangszeres gyakorlásra is.
– Hogyan készülsz egy versenyre?
– Először mindig az őszi Wizz Air félmaratont célzom meg. Ez négy szigetkör, amit a felkészülés ideje alatt sosem futok le egyben. Az edzés során el kell jutnom addig, hogy három szigetkört teljesítsek, s az utolsót csak a versenyen futom végig. Ez összesen 21 km. Egy hónappal később rendezik a SPAR Maratont, amihez minden héten le kell futnom nyolc szigetkört (42 km), tetszőleges beosztással, folyamatosan emelve a körök számát, de a teljes távot szintén csak a versenyen teljesítem.
– Egyetlen alkalommal sem hagyod ki ezeket a megmérettetéseket?
– Sajnos két évvel ezelőtt lesérültem a maraton után, ami miatt egy évig nem tudtam egyáltalán futni. Tavaly a félmaratont megcsináltam, de utána azt éreztem, hogy még nem épültem fel teljesen, ki kellett hagynom a maratoni távot. Ez követően izomszakadásom volt, emiatt a rákövetkező félévben is szünetet tartottam. A Varázsfutodára már a nyár elején elkezdtem a felkészülést, de bevallom őszintén, hogy nagyon nehéz ennyi kihagyás után újra formába lendülni.
– Az őszi időszak nem csak futóversenyekkel tarkított, de ha jól tudom számos koncerted is lesz.
Igen, mindenekelőtt szeptemberben Beischer-Matyó Tamás Brácsaversenyének ősbemutatóját játszom a Zeneakadémián az Anima Musicae Kamarazenekarral, Horváth Balázs vezényletével.
Számos kamarakoncert vár rám itthon és külföldön, valamint örömmel mondhatom, hogy hamarosan megjelenik Frankl Péterrel és Komlósi Ildikóval közös Brahms lemezünk, de egy kamara CD is úton van, amin Farkas Ferenc brácsa-cselló duóját adjuk elő Perényi Miklóssal, Baráti Kristóf közreműködésével pedig egy vonóstriót játszunk, illetve szintén egy Farkas-művet szólaltatok meg egy gyönyörű hangszeren, a viola d’amorén.