Kezéből mindenki mindent letesz! Volume megteker (sic!)! Egér playgombra irányoz! Szem becsuk! Megvan? Akkor kattint!
– Ez szomorú? – kérdezte Judit elmosolyintván magát az anyósülésen, mikor mutattam neki Stéphane Sanseverino nagybecsűjét az M6-oson Budapestnek fele.
És igaza van! Ez nem az. És ez nem csupán feldolgozása mi dalunknak, hanem újraértelmezése annak; egy egészen új nóta az eredeti (francia) szövegre úgy, hogy annak hajaszála sem görbül.
Úgy szeretem, ha valaki bátran, kissé formabontva fog neki dolgoknak. Nincs ez másként akkor sem, ha a Szomorú vasárnapról van szó!
Eme mai hangulat amolyan nyaralásból, kapolcsról, ördögkatlanról (egyéb szabadonválasztott jóhelyről) autópályánhazafele-illatú – térek vissza a valóságba, csapongva úgy a mondatok és érzelmek között, ahogy Monsenieur S. játszik velünk a jack dugón keresztül; vivén minket kilométerről-kilométerre. Replayelsz újra meg újra, és egyszer csak azt veszed észre, hogy hazaértél.
Kellemes megérkezést mindenkinek (akár a számítógép előtt, akár az Osztyapenkónál a dugóban ülve)!
