Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok CAFe Budapest Karosi Júlia: „Először éneklek Bartókot”

Karosi Júlia: „Először éneklek Bartókot”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A CAFe Budapest október 9-i koncertje ősbemutató lesz a Budapest Jazz Clubban, hiszen először hangzanak el a Karosi Júlia Quartet előadásában Bartók-feldolgozások, valamint az énekesnő új, több tételes saját szerzeménye Words and Beyond címmel. A Bartók-anyag különlegessége, hogy főként instrumentális darabok szólalnak meg énekhangon egy improvizatív, szabad kíséretbe ágyazva. A Lakatos Ablakos Dezső jazz előadó-művészeti ösztöndíjas Karosi Júliával beszélgettünk.

– Írsz még verseket?

– Nem, verseket már nem. Novellát néha, mondjuk egyszer egy évben, de azokat is inkább önismereti célból.

– Akkor nem is hozod nyilvánosságra az írásokat? Ugyanolyan bizalmasak, mint a naplód, amit gyerekkorod óta vezetsz?

– Nemrég indítottam egy blogot, ahova föltöltöttem három írást, tehát tulajdonképpen nyilvánosak. A facebookon is megosztottam már novellámat, éppen a „Szavakon innen és túl” címűt, amiből zenét is komponáltam. Egyre inkább azt éreztem, hogy a szövegeim túlságosan elvontak és filozofikusak, egy kicsit ki is ábrándultam a saját írásaimból és fordultam inkább a zene felé. Olvasóként hihetetlenül ki tud kapcsolni, és fel tud tölteni, amikor olyan leírásokat kapok emberekről, élethelyzetekről, amelyek szinte filmszerűen megjelennek előttem. Nagyon szeretem az orosz realizmust, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, az ő jellemzéseik azonnal magukkal ragadnak. Látom magam előtt a jelenetet, érzem az illatokat, látom a fényeket. Mindig azt gondoltam, hogy ez az igazi írói véna, ami pedig belőlem hiányzik. A költészet persze más, de a prózaírást

megtartom inkább magamnak, egyfajta önelemző eszközként.

– Dalszövegeket is írsz, tehát költői vénád biztosan van.

– Az első lemezemhez még írtam szövegeket angolul, de a legutóbbi korongon már csak a népdaloknál vannak szövegek, a saját szerzeményeimnél elhagytam. Fokozatosan ismertem fel, hogy a zenei szöveg másként viselkedik, hiszen elengedhetetlen, hogy létrejöjjön a kohézió a zenei anyaggal, ugyanakkor sokkal jobban foglalkoztat a vokális jazzben rejlő non-verbális lehetőségek tárháza. Az újabb, improvizatív szerzeményeimet már ennek megfelelően alakítottam.

Karosi Júlia fotó: Gál Gábor

– Előfordul, hogy egy vers annyira inspirál, hogy komponálsz rá?

– Igen, Weöres Sándor költészetével kísérleteztem és kísérletezem még most is, nem adtam fel, de nagyon nehéz. Szerintem akkor jó egy ilyen anyag, ha egy mélyebb rétegét tárja fel a szövegnek, vagy egy olyan olvasatát, ami csak a tiéd. Ez komoly kihívás.

– A legkülönbözőbb zenei irányzatokat érzed magadénak, amik megférnek egymás mellett sőt, beépülnek a te egyedi utadba.

– Örülök, hogy ezt mondod, mert szeretném, ha ez így lenne. Nekünk, jazz-zenészeknek, lehetne az ars poeticánk is, hogy mindazt, ami hat ránk, feldolgozzuk és eljátsszuk. Nagyon szeretem a klasszikus zenét, hiszen ez a gyökereimet is jelenti. Többször volt szerencsém fellépni Fassang Lászlóval és Rohmann Dittával, akikkel klasszikus átiratokat énekeltem, és improvizáltunk is ezekre. Nagyon várom már azt a decemberi koncertet,

ahol Oláh Kálmán oldalán léphetek majd fel

a Magyar Rádió 6-os stúdiójában. Ez számomra hatalmas kihívás és megtiszteltetés egyben. A fiatalokból álló Musiciens Libres partnereként is rendszeresen fellépek, akikkel kísérleti jellegű, improvizatív klasszikus zenét játszunk, és persze nagyon büszke vagyok azokra a szerzeményeimre, amelyekkel Gershwin előtt szeretnék tisztelegni.

Oláh Kálmán: „A jazz az életünk része”

– Most, hogy a népdalokat említed, eszembe jutott az a koncerted, ahol a Szól a kakast énekelted – annak elképesztő hatása volt a közönségre. Mi alapján válogasz a népdalok között?

– A Kodály-módszernek köszönhetően a magyar népdalokon tanultam meg a zene alapjait. Nincsenek népzenei gyökereim, mégis fontosnak tartom ezt az örökséget. A népdalok kiválasztásánál egyetlen szepmont létezik, hogy melyik érint meg igazán, mert csak azt tudom feldolgozni, ahhoz tudok alázattal kezelíteni. A Szól a kakas és az Édesanyám rózsafája esetében volt egy erős személyes indíttatásom. Itt mindig az a legnagyobb veszély, hogy esetleg ráerőszakolok egy olyan kíséretet az eredeti anyagra, ami megrontja az igazi harmóniát.

Fischer Annie-, Kodály Zoltán- és Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíjak

– Vannak az életedben emblematikus figurák, ilyen például George Gershwin, akihez megint egy másik hangodat kellett elővenned.

– Gershwin valóban ilyen, hiszen az ő dalain keresztül szerettem bele a jazzbe. Ennél a műsornál Fenyvesi Márton gitáros volt segítségemre, aki nem csak meghangszerelte a műveket, de elengedhetetlen instrukciókkal is ellátott. A novemberi teltházas ősbemutatón a Zeneakadémián vonósokkal léptünk fel, igazi Broadway hangulatú este volt. Annak ellenére, hogy a műsor nagyon sok hagyományos elemet tartalmaz, úgy gondolom, hogy kellően modern is és megtalálható benne a saját stílusom, ami

igazán egyedivé tesz egy ilyen koncertet.

– A Broadway hangulat itthon érdekes, Amerikában viszont kevésbé. Gondolom, nem a Gershwin műsort vitted az idei két, New York-i koncertturnédra.

– Valóban nem. New Yorkba olyan anyaggal akartam kimenni, ami a saját hazámat, a gyökereimet reprezentálja, amire talán felkapja a fejét az amerikai közönség. Az egész műsort a „Hidden Roots” című lemezemről állítottam össze, népdalfeldolgozásokkal és saját szerzeményekkel készületem, amihez nyitottan és érdeklődően fordult a hallgatóság.

fotó: Nicolas Delafraye

– A másik emblematikus figura az életedben Bartók. És ami igazán meglepő, hogy az október 9-i koncertedre nem a vokális repertoárból válogattál, hanem zongorára írt darabokat fogsz énekelni. Hogyan kell ezt elképzelni?

– Nekünk, magyar zenészeknek Bartók egy kimeríthetetlen kút. Kicsi korom óta átitat a zenéje, ott volt, amikor zongorázni tanultam, amikor kórusba jártam. A második lemezem után, amikor elkezdtem keresni a zenei gyökereimet, az ő hatására fordultam a népdalok felé. Most eljutottam oda, hogy instrumentális darabokat írtam át énekhangra, tehát szándékosan nem a vokális darabjaihoz nyúltam. A témákat éneklem szöveg nélkül egy improvizatív kíséretbe ágyazva. Egyelőre a Mikrokozmoszból és a Román táncokból készültek átiratok, de úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet, hiszen szeretném minél jobban beleásni magam a Bartók életműbe, hogy később akár egy lemez is elkészülhessen.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X