Újabb bátor hozzányúlást hoztam Nektek erre a hétre. A Kalapács metálzenekar (szoftverzióban Kalapács és az akusztika) is elő-előadja a mi dalunk saját átgondolásában. S valljuk be teszi ezt jól, hisz üde színfoltként hat a banda e verziója a szomorúvasárnap-univerzum horizontján.
A dalnok Kalapács József amúgy hobbiból Mefisztulészt nyom a Madáchban, miközben járja az ország rockkocsmáit, motoros fesztiváljait – kápráztatva el az értő közönséget; kiknek szokatlannak hathat az extra melódia, mi itt társul az ütem és a sikoltozás mellé. De hogy ne legyen túl idegen ez a fajta megközelítés a jelenlévő közönség számára, a lakodalmas na-na-na-na-na-nát azért behúzza a nótába, szimplifikálva a mondanivalót, konformizálva a témát.
Metálnak nem jó, lakodalmasnak sok, azért ide talán belefér…
