„Sokak talán furcsának tartják ezt, de én a szerencse fiának érzem magam. Sok dolog volt az életemben, ami előszörre nem sikerült, de soha semmit nem adtam fel harc nélkül. És emellett mindig voltak olyan emberek, akik mellettem álltak, akik hittek bennem” – foglalta össze röviden küzdelmes életét Thomas Quasthoff. A német énekes ezúttal „rendkívüli” koncertet ad október 13-án a CAFe Budapest Fesztiválon: kedvenc jazz-, blues- és souldalaiból nyújt válogatást – és még John Lennonig is elmerészkedik.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
„Amikor kicsi voltam és a mamámra vártam egy bolt előtt, a járókelők gyakran mondogatták, hogy bizonyára elátkozott egy boszorkány, és fogott rajtam az átok. De ma mindezt az élményt beépítem az éneklésembe, és ez csak többletet jelent. Lehet, hogy először még most is sokan azért jönnek el a koncertemre, hogy megbámuljanak, mint egy szörnyszülöttet. De tudom, hogy másodszor már azért jönnek, hogy halljanak énekelni” – nyilatkozta lebilincselő őszinteséggel a csodálatos hangú énekes, aki Dietrich Fischer-Dieskau nyomdokain járva változtatta végleg a
Lied műfaját szórakoztató házi muzsikából a hangversenyélet fősodrába
rangsorolt, telt házakat vonzó kamarazene-műfajjá. „Tudja, a Lied rendkívüli sajátossága, hogy valójában minden egyes dal egy egész operát, egy miniatúrába foglalt történetet hordoz magában. A dalénekesnek igazi muzsikusnak kell lennie – az isten által adományozott hang önmagában nem elegendő. Annyi csodálatos hanggal megáldott énekest hallottam már életem során, aki egyszerűen meghalt a színpadon, mert valójában nem tudott mit kezdeni ezzel a hanggal.”
A hírhedt Contergan tabletta mintegy húszezer áldozatának egyike, a fejletlen végtagokkal született, mindössze 134 cm-re megnőtt, csodálatos basszbariton, Thomas Quasthoff különféle gyógyintézetekben eltöltött évek után került vissza családjához, ahol nemcsak gondos nevelésben, de a törekvéseit illetően maximális támogatásban is részesült.
„Édesapám énekes volt, szinte természetesnek éreztem, hogy én is megpróbálkozzam ezzel a pályával. Szüleim sosem kérdőjelezték meg ennek észszerűségét, bár tény, hogy édesanyámnak nehezebb volt engem a színpadon elképzelnie, mint apámnak” – válaszolta arra a kérdésre, hogy nem próbálták-e lebeszélni arról, hogy ezt az utat járja. Fantasztikus karrierje azzal kezdődött, hogy megnyerte az 1988-as müncheni Nemzetközi énekversenyt.
Az első időszak „sztárszerzője” Bach volt, a csúcspontot az 1995-ös oregoni Bach Fesztivál jelentette, Helmuth Rilling meghívására. Mahler-, Schubert- és Bach-interpretációiért ismerték el eddig Grammy-díjjal, ám a művész még ennél is teljesebb szakmai életet szeretett volna élni. Nagy sikerrel mutatkozott be az operaszínpadon is (a Fidelio Don Fernandójaként és a Parsifal Amfortasaként), sőt nemrég karmesterként is közönség elé lépett.
– Mennyire van összefüggés a vezénylés és a között, hogy néhány éve aktív pódiuménekesként visszavonult a nyilvánosság elől?
– Röviden: semennyire. Nem tervezem, hogy karmesterként folytatom a pályafutásomat, arról meg különösen nincs szó, hogy ezért mondtam volna le az éneklésről. egyszerűen szerettem volna kipróbálni, tudok-e egyáltalán vezényelni az én fizikai adottságaimmal. Őszintén szólva nem volt kétségem afelől, hogy meg tudom oldani a feladatot, hiszen a zene területén is lényegesen több dolog dől el fejben, mint ahogy azt sokan gondolják. Kipróbáltam, sikerült, és egyelőre beérem ennyivel.
A testvérem 2012-es halála nagyon megviselt, teljesen elment a hangom, kénytelen voltam hátrébb lépni a színpadtól. és nem is nagyon bántam, hiszen végre többet lehettem a családommal, olvastam, regenerálódtam. Ám ha nem is a korábbi intenzitással, de most ismét koncertezem, utazom a jazzprojektemmel, a következő komolyzenei produkciót pedig Sir Simon Rattle-lel közösen jegyzem ez év nyarán: Schönberg Gurre-Liederjében éneklek az ő vezényletével a BBC-Promson, augusztus 19-én. (Az interjú a nyár elején készült – a szerk.)
– Nem először jön Magyarországra, a mi közönségünk tehát már bizonyára abba a kategóriába tartozik, amelyik nem megbámulni, hanem hallani szeretné Önt. Különös tekintettel arra, hogy jazzt fog énekelni.
– Szeretem a magyar muzsikusokat, a magyar közönséget. A berlini főiskolán, ahol hosszú évek óta tanítok, sok fiatal magyar megfordul: tehetségesnek, szorgalmasnak tartom őket. Sokat dolgozom velük, és valóban sok örömöt szereznek.
– Tudom, hogy egy jazzkoncert programját nem szokás és nem is lehet előre olyan pontosan megadni, mint egy klasszikus zenei hangversenyét. Mégis, mire számíthatunk?
– Ez egy gondos válogatás az én kedvenc jazz-, blues- és soul-dalaimból, nem csupán a jazzből ismert dallamokra alapozva, kiváló muzsikusok társaságában. ott lesz Frank Chastenier az ő elmaradhatatlan Fender Rhodes-jával, a hetvenes évek híres elektromos zongorájával, Dieter Ilg, a német csodabőgős és az elképesztő diszkográfiával rendelkező ütős, Wolfgang Haffner. Újdonságként mindenképpen szeretnénk bemutatni a még „friss” John Lennon-feldolgozásunkat.
