1967-ben alakult meg az Egyesült Államokban az első igazán jazzes hangzású rockegyüttes, a Blood, Sweat and Tears. Nevüket egy Churchill-beszédből vették, amelyben ez a mondat hangzott el: „nem ígérhetek mást önöknek, mint vért, verítéket és könnyeket”.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
A zenekar (rövidítve BS & T) alapvetően rockzenét játszott, de sok jazzes elemet épített be a muzsikájába. A felállás is jazzes volt, a kilenctagú együttesben a négytagú ritmusszekció mellett négy fúvós zenész játszott. Számaikban gyakran jelent meg az improvizáció, bár ezek nem voltak olyan komplexek, mint a hagyományos jazzben. Harmóniarendszerük a rockban alkalmazottaknál bonyolultabb, de a jazzhez képest egyszerű. Fennállásuk során sok kiváló muzsikus fordult meg az együttesben, ezért mindig rendkívül igényes rockzenét tudtak játszani.
Tipikus jazz-rock fúziós zenekarnak számítottak, ugyanakkor néhány felvételükön bluesos, soulos és funkys, sőt még komolyzenei hatások is érezhetők. A zenekar legsikeresebb korszakában az énekesük David Clayton Thomas volt, aki a Ray Charles-i vonalat vitte tovább, és szinte iskolát teremtett ebben a műfajban. Lemezeiken sok műfajból válogatott szerzők, például Laura Nyro, James Taylor, Billie Holiday, Erik Satie, Thelonious Monk vagy Szergej Prokofjev kompozícióit dolgozták fel.
Fontosabb számaik: Smiling Faces, a Spinning Wheel, a Lucretia MacEvil, a Fire and Rain és a Hi-De-Ho.
Az eredeti együttesben az alábbi zenészek játszottak: Al Cooper, Jim Fielder, Fred Lipsius, Randy Brecker, Dick Halligan, Steve Katz és Bobby Colomby. A zenekar jellegzetes hangzását meghatározó énekes, David Clayton Thomas később került a zenekarba.
