Nagyon fontos, hogy a közoktatásban dogozó pedagógusok tisztában legyenek a probléma létezésével. Zenetanárként én is találkozom figyelemzavaros növendékekkel. Recenziómmal szeretnék segítséget nyújtani kollégáimnak, akik fontosnak tartják növendékeik mélyebb megismerését az eredményesebb pedagógiai munkájuk érdekében.
A könyvismertetés eredetileg a Parlandóban jelent meg.
A 21. századi stresszes életmód miatt egyre több gyermeknél diagnosztizálták a figyelemhiány-zavart. A figyelemhiány zavar rövidítése az ADD, ha hiperaktivitás is társul hozzá azt ADHD-nak nevezik. A mai napig sokan nem ismerik el, sőt tagadják az ADD és ADHD jelenlétét, annak ellenére, hogy Magyarországon minden iskolai osztályra jut egy figyelemhiánnyal küzdő gyermek. Az elváltozást már az 1980-as években diagnosztizálták. Az ADHD esetében az agy szerkezete eltérő, bizonyos idegpályák nem fejlődnek ki megfelelően, ami MRI eljárással készült felvételekkel is bizonyítható.
Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék című, Magyarországon 2013-ban a Libri kiadó gondozásában megjelent hiánypótló kötete 32 fejezetben, közel 400 oldalon keresztül taglalja a figyelemhiány zavar tüneteit és kialakulását. A szerző maga és 3 gyermeke is ADHD-val él, ezért a szülő és az orvos szemszögéből is képes vizsgálni az elváltozás okait.
Az ADHD-ban szenvedők életéből hiányzik a harmónia és a kiegyensúlyozottság. Az ADHD egyik ismertető jegye a gyenge koncentrációs készség, ami miatt semmilyen tevékenységet nem tudnak befejezni. Sokan közülük nem tudnak végignézni egy filmet, vagy elolvasni egy könyvet. Agyuk mindig máshol jár, mintha elszakítanák őket a külvilágtól. „Képtelen vagyok végighallgatni egy zeneszámot, az elmém már néhány akkord után elkalandozik” – vallja ezt egy középiskolai tanár. Jellemzőek a memóriazavarok, nehezebben ismerik fel a társas szabályokat, az önszabályozási mechanizmusuk fejletlen. Sokan tévednek, amikor úgy hiszik, hogy a figyelemhiány zavar kizárólag genetikai eredetű, a kialakulásban nagy jelentősége van a környezeti hatásoknak is. A legtöbb szülő arról számol be, hogy gyermeke életének első éveiben különösen nagy stresszhatások érték.
A betegséget nehéz diagnosztizálni, mert tünetei nem mutatnak egyediséget és különböző fokozatai vannak.
„A figyelemhiány zavar helyzetfüggő, adott körülményektől függően nagy eltérések lehetnek abban, hogy milyen erősen jelentkezik az adott személynél. Vannak olyan tanórák, amelyeken a figyelemhiánnyal élő gyermekek sokkal jobban teljesítenek, miközben más órákon szétszórtak, eredménytelenek, sőt esetleg rendbontóan viselkednek. Stressz hatására hirtelen fáradtsággal reagálnak. A tanárok emiatt könnyen azt a következtetést vonják le, hogy a gyermek saját maga dönti el, mikor legyen szorgalmas és mikor ne. Sok figyelemzavarral élő gyermeket szidnak le és szégyenítenek meg az osztály nyilvánossága előtt rendszeresen olyan viselkedésért, amelyet egyáltalán nem szándékosan választ. Ezek a gyerekek nem szánt szándékkal figyelmetlenek vagy engedetlenek.” (Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék; 37-38. old.)
A fiúk esetében jellemzőbb, hogy a figyelemhiány zavar hiperaktivitással párosul. Ilyen esetben gyakori a lábak vagy ujjak állandó mozgása, esetleg gyors szemmozgás (a környezet folytonos pásztázása). Sokszor attól félnek, hogy mondanivalójukat elfelejtik, ezért túl gyorsan és túl sokat beszélnek. Belső nyugtalanság jellemzi őket, mindig más tevékenységbe kezdenek, mint amivel épp foglalkozniuk kellene. Olyan esetben, ha egy helyben kell maradniuk, kényelmetlenül érzik magukat. Hangulatukat nem képesek befolyásolni, gyakran szorongókká válnak, az önmotivációra is képtelenek. Bizonyos esetekben a hiperaktivitás a fent említett tünetekkel ellentétben letargiát is okozhat.
Egy segítő, támogató pedagógus jelenlétében a figyelmetlenség és a hiperaktivitás tünetei csökkennek.
Az ADHD-val érintett emberek az átlagosnál érzékenyebbek mind fizikailag, mind érzelmileg. Ami átlagember számára kis változásoknak számít, ők arra már erőteljesen reagálnak, könnyebben megbánthatók. A könyvben olvasható: „Ez nem hiba, vagy gyengeség a részükről, hanem velük született adottság.” Azok a gyerekek, akik érzelmileg érzékenyebbek az átlagosnál, ha fájdalomról vagy érzéseikről beszélnek, a szülők, tanárok és az orvosok sokszor túlzónak tekintik reakciójukat, azt hiszik, hogy szimulálnak, vagy csak fel akarják hívni magukra a figyelmet. Ez tévedés, mivel „Az érzelmileg érzékeny ember esetében az agyi központokba érzelmi ingereket küldő idegvégződések vannak nagyon közel a felszínhez.” (Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék; 91. old.) Az érzékenységet befolyásolja a depresszió vagy a szorongás is, ilyenkor az ember fájdalomküszöbe alacsonyabb. Megfigyelhető, hogy leggyakrabban az érzékeny emberek közül kerülnek ki a zenészek, kutatók, költők, feltalálók.
A figyelemhiány zavar a csecsemő és totyogó korú gyermekeknél alakul ki melyet elősegít a zaklatott életritmus, a létbizonytalanság, a nagycsaládok széthullása. A tanárok és szülők gyógyszerekkel, esetenként fenyegetéssel, vagy jutalmazással próbálják figyelemre bírni a gyermekeket, mert nem értik az ADHD sajátosságait.
A gyermeknél általában az erőszakkal való fegyelmezés ellenakaratot vált ki, különösen igaz ez a figyelemzavaros gyerekekre. Jól mutatja ezt egy figyelemzavarral élő munkaügyi alkalmazott története, aki 16 évesen abbahagyta zenei tanulmányait kivételes tehetsége ellenére. Zenész édesapja erővel vette rá a napi 4 óra hangszeres (klarinét) gyakorlásra. Ha nem volt hajlandó gyakorolni édesapja veréssel kényszerítette. Apja nyomása csökönyösséghez, dachoz, ellenkezéshez vezetett. Ha szabad választási lehetőséget kapott volna karrierje nem tört volna ketté, örömet lelt volna a zenében. Az ellenakarat az irányítottságtól való félelem tudattalan reakciója. Ilyenkor nem fejlődik ki az érett és tudatos saját akarat. A kamasznak ugyanakkor szüksége van az ellenakaratra, hogy kifejlődhessen saját személyisége és segítsen a családhoz való pszichológiai függés megszűntetésében. A hiedelemmel ellentétben az ellenakarat nem a korlátok feszegetése, ha elfojtjuk depresszióhoz, zaklatott állapothoz vezethet. A gyerek ellenkezését sohasem szabad személyes támadásként felfogni, bekövetkeztekor a legjobb, ha kompromisszumot keresünk. Apróbb nézeteltéréseknél jó hatása van, ha engedjük a gyereket „lázadni”. Ezzel szülői, tanári tekintélyünk is megmarad és a későbbiekben kevesebb ellenállásra számíthatunk. Nagyobb együttműködést eredményez, ha a gyerekek megtanulják verbálisan is kifejezni érzelmeiket és látják, hogy az érzéseiket megpróbáljuk megérteni.
A csoportokban és osztályokban a pedagógusoknak szem előtt kell tartani, hogy rosszalkodásért és készséghiányért büntetéssel, megszégyenítéssel, gunyoros megjegyzéssel ne okozzon fájdalmat az ADHD-s tanulónak, mert az önbecsülése így is gyenge és törékeny, állandó szégyen gyötri, ami krónikussá válhat. A tanár esetleges kegyetlen bánásmódja visszaveti a diák fejlődését. Dr. Máté Gábor szerint: „Az a tanár, aki képes bensőséges és nem fenyegető kapcsolatot fenntartani a diákkal, jutalmul kevesebb rendbontásra és nagyobb koncentrálóképességre számíthat, kivéve a legsúlyosabb eseteket. Mindig a gyerekkel való kapcsolatot, nem pedig a kognitív célokat kell a legelőrébb helyezni.”
A zenetanulás kifejezetten jótékony hatással bír a figyelemhiányos gyerekekre. A zenének személyiség- és figyelem fejlesztő hatása van. Egy másfajta kifejezésmódot használhatnak a megszokott verbális kifejezésmód mellett. Az egyéni hangszeres órák jó hatással vannak a növendékekre, mert a folytonos személyes kontaktusban a gyerekek jobban tudnak teljesíteni, így a sikerélmény erősíti az önbizalmukat. Az egyéni órákon a pedagógus jobban megismerheti a növendékeket, türelmesebben és empatikusabban tud feléjük fordulni. Ez már eleve a lelki fejlődés útjára terelheti a zenét tanulókat.
Az oktatás során több játékot és több kreatív kifejezési lehetőséget kell biztosítani. A gyermeknek elsősorban ne csak az eredményeit tartsuk szem előtt, hanem az erőfeszítését, szándékát. Ezzel tudjuk a leghatásosabban fejleszteni kreativitását. A tanárnak kezdeményeznie kell a szülővel való együttműködést a gyerek fejlesztése érdekében. Csoportos órákon (pl. szolfézs-, zeneirodalom óra) nagy segítség, ha az első sorba ültetjük. Kísérletezzünk: az a jobb, ha csendes, megnyugtató gyerek mellé ül, vagy ha egy okos, segítőkész padtársat kap? Az ADHD sajátosságainak figyelembevételével adjunk házi és vizsgafeladatokat a növendéknek. Ennél a gyermeknél nem várhatjuk el ugyanazt önállóságot, amit a többinél, mert ezzel csak erősítjük bátortalanságát és önbizalomhiányát. A gondos figyelem és megértés elősegíti a diák kibontakozását és fejlődését.
Használjuk ki, hogy ezek a gyerekek ugyan másként tanulnak, de nyitottabbak, kíváncsibbak kortársaiknál. Jóindulatúak, megértőek és nagyfokú segítőkészség jellemző rájuk. Szenvedélyességük a zenei mondanivaló szuggesztív átadására teszi őket képessé.
Tartsuk szem előtt Dr. Máté Gábor gondolatait: „Az emberi lélek mélyen esztétikai és zenei természetű, és ezek a művészetek rengeteg embernek rendkívül sokat jelentenek, ráadásul fontos szerepet játszanak az egészséges pszichológiai, sőt még a neurológiai fejlődésben is.”
A könyv ide kattintva vásárolható meg
