Nektek mi jut eszetekbe Mexikóról? Nekem csupa közhely: sombrero, aztékok, túlburjánzó színek, fülledt forróság, levegőtlenség, zsúfoltság, márciustól novemberig eső, ilyenek.
Magyarországon ritkán mainstreamelt a mexikói kultúra – de elsőre kattintva a La Onceava Musa Szomorújára Mitzi Olmos vokalizációjával, rögtön az az érzésem támad, hogy nagyon nagy hiányosság nem odafordulni a közép-amerikai konterporáriához.
Többszöri hallgatás után megállapítható, hogy jelen darab azért nem az a gondolati libabőrös katartizáló csúcsokcsúcsa, de igazán izgalmas módja előadásának Szomorú vasárnapnak. Mitzi ügyesen öblöget, a szintis egész jól eltalálja mikor kell a művészet és nem a lakodalmas, a klarinétos meg ugyan dísznek odatettnek hat, de azért vannak meg-megcsillanásai.
Összességében értékelhető így a dal, vagyis arra mindenestre jó/elegendő/kellő, hogy jobban figyelmezzük a mexikói újabbkori kultúrát.
