A latin jazz kialakulása – mondanunk sem kell – nem a hatvanas évek bossa nova-őrületével kezdődött, hanem jóval korábban.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
A különböző kubai és mexikói eredetű táncok, mint például a rumba, már a harmincas években kezdtek teret hódítani az Egyesült Államokban. Dél-amerikai zenészek is szép számmal áramlottak a gazdag északra, kiváltképpen New Yorkba. Elkerülhetetlen volt, hogy az akkor igen népszerű szvingegyüttesek repertoárjában megjelenjenek latin-amerikai elemek is. A klarinétos Artie Shaw, a késői harmincas évek egyik legnépszerűbb zenekarának vezetője élen járt a dél-amerikai és karibi motívumok szvingesítésében. Odáig nem ment el, hogy átvegye a latin ritmikát is, de a latin és karibi témákat előszeretettel alkalmazta. Első átütő lemezsikerét Cole Porter Begin the Beguine című slágerének zenekari változatával aratta 1938-ban.
A francia Karib-szigetek, Martinique és Guadeloupe kreol nyelvjárásában a beguine szó eredetileg fehér nőt jelentett, de ez a jelentés idővel áttevődött a lassú, érzéki táncra és a hozzá tartozó zenére is. Maga a tánc a francia társas tánc és a Karib-szigetek népi táncának elegye volt, amely Párizsban honosodott meg először.
A latin ritmusokat hamarosan Észak-Amerikában is használni kezdték. Ez elsősorban a bevándorló kubai és mexikói zenészeknek volt köszönhető, akik eleinte elsősorban az előkelő közönség számára fenntartott tánctermekben játszottak. New Yorkban dolgozott a kubai zenészek legnépesebb kolóniája.
A latin-amerikai muzsika észak-amerikai meghonosodásában óriási szerepet játszott az ötvenes évek elejének táncőrülete, a mambó. A mambó a kubai feketék közt már a 19. század közepén meghonosodott társastánc, a danzón mondhatni zajosabb, érzékibb változata. Zeneileg már a harmincas években kialakult, majd egy évtizeddel később az énekes-zongorista-zenekarvezető, Pérez Prado kitalálta a táncot is a zenére.
Kubában eredetileg nem járt a mambó megszabott tánclépésekkel, inkább ösztönből, csípőből mozogtak rá. A mambó New York-i változata már rendszeresebb mozgást és lépéseket követelt, de ezzel együtt roppant szenvedélyes és érzéki tánc volt. Később a majdnem azonos táncstílust salsának nevezték, főleg a New Yorkban élő közép- és dél-amerikaiak. A Mambókirályként ismertté vált Prado a Mambo Jambo eredeti változatával meg is hódította Amerikát. Az erős ritmus, a rezesek kőkemény riffjei, a szaxofonok markáns ellenpontozása jellemezte ezt az akkor elemi erejűnek ható muzsikát.
