1886. március 1-jén az alsó-ausztriai Pöchlarnban született, és 1980. február 22-én a svájci Montreux-ben hunyt el Oskar Kokoschka. A képzőművész, akire nem csupán felkavaró festményei vagy versei miatt emlékezünk, hanem az Alma Mahlerrel való kapcsolata okán is.
Találkozásuk 1912-ben történt, akkor kapott megbízást arra, hogy készítse el a nő portréját. Kokoschka számára végzetesnek bizonyult már az első találkozás is, és azonnal szerelmes levelet írt nőnek. Így fogalmazott Alma Mahler kapcsolatukról: “A vele töltött három év valóságos szerelmi csata volt. Soha azelőtt nem volt részem ennyi harcban, a paradicsom és a pokol állandó váltakozása jellemezte az életünket.”
Carl Moll, Alma anyjának második férje közvetítése nyomán ekkor találkozott Kokoschka Alma Mahlerrel, Gustav Mahler özvegyével. Mollék lakása költők, írók és festőművészek találkozóhelye volt, Oskar is megfordult itt több ízben. „Van itt egy zseniális fickó, a te helyedben lefestetném magam vele”, ajánlotta Moll Almának. Alma későbbi elmondása szerint Kokoschka a bemutatkozás után mereven bámulta őt – feltételezhetően annyira elbűvölte a gyönyörű nő, s ezt nem tudta elviselni – és azt ajánlotta, hogy inkább zongorázna közben. De így sem ment a festés. Kokoschka szünetet kért. Amikor felálltak, a festő váratlanul és határozottan átölelte Almát, aki az ölelésnek ezt a módját korábban soha nem tapasztalta. Oskar gyorsan távozott a helyszínről, majd ahogy hazaért, levelet írt, amelyben megkérte Alma kezét. Az első találkozás története Kokoschka tolmácsolásában némiképp különbözik Almáétól. Alma nemcsak zongorázott, Izolda szerelmi halálát is elénekelte. A festés kezdeti nehézségeit arra vezette vissza, hogy azelőtt soha nem festett olyan nőt, aki mintha első látásra beléje szeretett volna. (Via piktor.cafeblog.hu)
1914-ben Alma Mahler teherbe esett. Kokoschka akarata ellenére azonban megszakíttatta a terhességet, és elhagyta a férfit. A szakítás sokkot okozott a festőnek. Feketére festette műtermének falait, vett egy kanárit, aki Almát helyettesítette. Majd csináltatott egy híres babakészítővel, bizonyos Hermine Moosszal egy életnagyságú Alma-babát, amit (akit?) Bécs-szerte magával cipelt.
A szövet-és fagyapotból készült életnagyságú Alma-baba megérkezése ünnepnap volt Oskar életében, bár több forrás szerint sem volt a babakészítő munkájával megelégedve. Az arcát már ő festette ki úgy, ahogy Alma az emlékezetében élt. Reserl-lel úgy hívták, „a csöndes asszony”. Szemben az igazival, Alma-baba nem adott semmilyen okot a féltékenységre, nem is vitatkozott urával és parancsolójával. Csöndben fogadta el sorsát, gazdája kénye-kedvének való kiszolgáltatottságát. A komorna szerepe egyrészt a baba öltöztetésében, részben a baba körüli kultusz kialakításában és napi programjainak a propagálásában merült ki. El kellett terjesztenie városszerte, hogy mekkora csábereje van, hogy nem tudni, honnan származik és hogyan került a városba. Tudomást szereztek így az emberek például arról, hogy Kokoschka aznap éppen fiákert rendelt, és a napsütésben kikocsikázott vele. Arról is hírt kapott a világ, hogy a festő operapáholyt bérelt, így bárki megtekintheti a furcsa párt, ha jegyet vált az operába. Oskar tehát arra törekedett, hogy minél többen lássák együtt a babával. Míg a kanári és a műterem fekete fala a belső gyászmunka kellékei voltak, addig Alma-baba már a külvilágnak szólt, és az Almától való végső rituális elszakadáson kívül Oskar Kokoschka festő különc személyiségét népszerűsítette, művészi nimbusza kialakítását is szolgálta. (Via piktor.cafeblog.hu)
Aztán pedig kétségbeesésében, és mert egyébként is hadköteles volt, önkéntesnek jelentkezett, és – Adolf Loos segítségével -egy előkelő lovas ezredhez került. Ez azonban nem jelentett életbiztosítást: az orosz fronton egy, a tüdejét ért szúrástól súlyosan megsérült, majd másodszorra is találat érte, ami miatt ismét lábadozásra kényszerült.
Ismerje meg az Alma-baba részletes történetét Alfonso Cruz regényéből!
