Debrecen beadta pályázatát az Európa kulturális fővárosa 2023 címért, és mint a napokban kiderült, a kiválasztási folyamat első fordulóján tovább is jutott. A projektet előkészítő programiroda ügyvezetője nem más, mint a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatója és művészeti vezetője, valamint a Csokonai Színház zeneigazgatója, Somogyi-Tóth Dániel. Debrecen zenei életének alakulásáról, és saját sokszínű életpályájáról beszélgettünk a karmesterrel.
– Debrecen nem első alkalommal pályázik az Európa kulturális fővárosa címért. Milyen jelentős változások történtek a korábbi évekhez képest?
– Debrecen 2010-ben adott be pályázati anyagot, amikor még a nemzeti kormányoknak nagyobb szerepük volt a döntéshozatalban – ekkor Pécs városát érte a megtiszteltetés. Jelenleg egy 12 tagú nemzetközi szakmai zsűri tesz ajánlást, minőség ezért még inkább kulcsfontosságú lett. Debrecen kiváló szakemberek segítségével egy nagyszerű pályázati anyagot készített, ami biztosan a város javát fogja szolgálni, függetlenül az eredménytől. Az én szememben jelenleg annak van a legnagyobb értéke, hogy a város kulturális életét egy tapasztalt és elkötelezett szakértői csapat alakítja. Megtiszteltetés és nagy élmény velük együtt dolgozni.
Salzburg szerint nem éri meg Európa kulturális fővárosának lenni
– Miben látod a pályázat erősségét?
– Debrecen képes arra, hogy a környezetében elő négymillió lakos számára kulturális szempontból is központként szolgáljon. A nemzetközi repülőtér és az országhatárok közelsége alátámasztja mindezt, de a gyengeségeket pontosan felmérve rengeteg fontos lépést kell tennie a városnak: jelenleg a magyar művészek zöme rákényszerül arra, hogy Budapestre költözzön, és ott alkosson. Egyik legfontosabb célunk az, hogy ezt a tendenciát megállítsuk, és Debrecen is minden tekintetben vonzó alternatíva legyen.
– Debreceni életednek fontos előzménye, hogy első művészeti vezetői pozíciódat, amit négy éven keresztül töltöttél be alig a diplomád után egy évvel kaptad. Hogyan birkóztál meg huszonévesen a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar vezetésével?
– 2007 nyarán kiírtak egy pályázatot karmesteri pozícióra, amelyben a menedzseri kvalitások előnyt jelentettek. Ebben már volt tapasztalatom, hiszen 19 éves koromtól volt saját vállalkozásom (a cég a mai napig, családi vállalkozásként növekszik SKYART néven). Meg is választottak vezetőnek, és alig négy év alatt megsokszoroztuk a zenekar költségvetését. Hivatásos szimfonikus zenekarokhoz közelítő mutatószámokat produkáltunk. Nagyon a magaménak éreztem a feladatot, hogy fellendítsem az ottani kulturális életet, már csak a Békés megyei családi kötődés miatt is.
https://www.facebook.com/2023debrecen/videos/1579233095498827/
– 2011-ben érkezett egy felkérés Debrecenből, amit rövid időn belül el is fogadtál. Hogyan élted meg ezt a változást?
– Harminc éves sem voltam, Debrecen pedig az ország második legnagyobb városa, aminek a teljes hivatásos zenei életéért felelősséget kellett vállalnom. Fel volt adva a lecke. Közintézményt vezetni nem egyszerű feladat, főleg az akkori kevés tapasztalatommal. Voltak döbbenetes pillanatok, amikor logikusan, az indokolatlan költségeket csökkenteni, a bevételeinket pedig növelni szerettem volna. Egy kedves gazdasági kolléganő felvilágosított, hogy ez így nem fog működni. „Igazgató úr, a vállalkozói személet itt nem működik – jegyezte meg. Ez egy közintézmény, ahol minden másként működik”. Azt hiszem, ezt a beszélgetést soha nem fogom elfelejteni. Azóta természetesen már sok minden változott. Olyan előrelépések történtek az utóbbi időben, amelyek nagymértékben megkönnyítik a céljaim elérését.
– Érezted úgy, hogy egyes feladatkörök betöltéséhez fejlődnöd kell? Mit gondolsz, hogyan válik valakiből jó vezető?
– Persze, minden téren fejlődnöm kellett, mégpedig gyorsan. Folyamatos önmonitorozás kísérte végig a kezdeti időszakot. A békéscsabai emberi közvetlenségem után a közös profi munka érdekében meg kellett tanulnom tartani azt a bizonyos három lépés távolságot is.
Zene a reptéren
A 2017-es CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében Vajda János és Carl Orff műveivel váratlan hangverseny-helyszínt kapott Budapest: a régi ferihegyi terminál utascsarnokát. Idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál záróeseményeként A Varázsfuvolát fogadja a csodálatos atmoszférájú, Dávid Károly által 1939-ben tervezett műemlék helyszín, 2018. április 22-én este 19 órakor, Somogyi-Tóth Dániel vezényletével.
– Az eredmények pedig jöttek, ha csak az adatokat nézünk, hétszeresére növeltétek a bérletesek számát. Jelenleg mik a célkitűzéseid?
– Az eredményeket annak köszönhettem, hogy igyekeztem a saját érdekeimet háttérbe szorítani. Törekedtem arra, hogy jó csapatot építsek, és – talán a legfontosabb: jó karmestereket hívjak. Számomra a legfontosabb az, hogy az ember el tudja választani a részletkérdéseket az alapvető dolgoktól. Mi az a 20 százalék, ami a dolgok 80 százalékát el fogja dönteni? Közhelyes lehet, de ennek az egyensúlyát megtalálni szakmában és magánéletben egyaránt nehéz. Figyelem a világot, és jó érzés egyre több összefüggést felülről látni, még ha nem is szoktam ilyesmiről beszélni. Fatalista vagyok, hiszek abban, hogy minden úgy alakul, ahogyan kell neki, ennek következményeként sokszor hajlamos vagyok arra, hogy egyáltalán nem tervezek előre, pedig néha jó lenne.
– Számos vezető pozíciót töltesz be, hogyan tudod megóvni a személyiségedet?
– Nagyon sokat tanultam a feleségemtől. Ő a pozíciójuktól függetlenül szemléli az embereket, és felismeri az álszentséget. Ha valaki személyiségzavarokkal küzdve próbálja magát nagy emberként feltüntetni, kineveti az illetőt – engem is kinevetne, ha ebbe a hibába esnék, de ettől védve vagyok! (Nevet). Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai. Számomra ezek egyáltalán nem fontosak, mindenkiben a pozitív jellemvonásokat és szokásokat keresem, hiszek benne, hogy azokra épül minden fejlődés.
– Van átfedés a pozícióid között? Ezek kiegészítik egymást, vagy mindegyik munkakör teljesen különböző?
– A színházi feladataim és a Kodály Filharmónia Debrecen vezetése között nagy a hasonlóság. Debrecenben tradícióvá vált, hogy mindkét feladatot ugyanaz a vezető látja el, mivel a színház nem tart fenn különálló zenekart. Az EKF pályázat körül rengeteg zenei feladat várható, itt is van átfedés, bár nyilván lényegesen kevesebb. A Budapesti Operettszínháznak lassan egy évtizede vagyok a karmestere. A 2017-es év utolsó hetében Belgiumban turnézott együtt a Kodály Filharmonikusok és az Operettszínház, ez egy jó példája az igazi átfedésnek. Tisztában vagyok vele, hogy kevés ember képes ilyen sok pozícióban helytállni, az de igazság az, hogy minden feladatomat nagyon szeretem és a jól megalapozott célok ösztönzően hatnak.
Somogyi-Tóth Dániel karmester, orgonaművész, kulturális menedzser. 1981-ben született Budapesten. A Bartók Béla Konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el, majd 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester és orgona szakán Gál Tamás, Ligeti András és Lehotka Gábor növendékeként.
2009 óta a Budapesti Operettszínház állandó vendégkarmestere, ahol olyan meghatározó produkciók fűződnek a nevéhez, mint a Bajadér, a Mario és a varázsló bemutatója vagy a teátrum nemzetközi turnéi. 2010-től 2011-ig a Pécsi Nemzeti Színház operakarmestere volt. 2011 májusa óta a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetője, 2012 áprilisa óta a Csokonai Színház zeneigazgatója. Debrecen város zenei életének első embereként 2012- ben megkapta a Kritikusok díját. Rendszeresen koncertező orgonaművész, a Filharmónia Magyarország szólistája. Karmesterként vagy szólistaként olyan helyszíneken és rendezvényeken lépett fel, mint a zürichi Tonhalle, a pekingi National Centre of Performing Arts, a müncheni Gasteig, a Tel Aviv-i Opera vagy a Ravenna Festival és olyan világhírű művészekkel dolgozott együtt, mint Nigel Kennedy, Sir Neville Marriner, Miklósa Erika vagy Bobby McFerrin,
– Alapvetően mégiscsak karmester vagy. Mikor készülsz a koncertekre, előadásokra?
– Számomra ez talán a legnagyobb kihívás. A szoros időbeosztásom miatt egy bizonyos tanulási módszert alkalmazok, amit mesteremtől, Ligeti Andrástól tanultam. Ezzel igencsak gyorsan tudok nagyobb mennyiségű anyagot elsajátítani, bár sajnos azzal az elvvel szakítanom kellett, hogy az ember mindig mindent kotta nélkül vezényel. Remélem, ez csak átmeneti állapot, mert úgy az igazi.
– És a hangszeres játék? Gyakorolni mikor szoktál?
– Sajnos erre sem jut sokkal több idő. Hetente nagyjából kétszer-háromszor húsz percet tudok zongora mellett ülni, orgonálni pedig a koncertek napján, az adott hangszeren szoktam. A utóbbi időben azonban – mióta a Kodály Filharmonikusokkal játszottunk egy Mozart-zongoraversenyt – észrevettem, hogy ha egyedül vagyok otthon, a zongora mellett akár három órát is el tudok tölteni.
– Amellett, hogy ennyit dolgozol, példaértékű férj és édesapa vagy!
– Nem mindig érzem magam annak. Azok, akik munkaidejük után a hivatalukban hagyják teendőiket, nyilván több időt tudnak a családjukkal tölteni. Sajnos nálam ez nem mindig így alakul. Igyekszem tartani magam ahhoz a szabályomhoz, hogy minden héten egy teljes napot csak velük töltök el. Sosem gondoltam volna, hogy egy embert így megváltoztat egy gyermek, a fiam egyenesen elbűvöl. Érdekes dolog ez a generációváltás. Az édesapám a saját szakterületén nagyot alkotott, a Ferihegy 2A terminált gyakorlatilag az ő elképzelései szerint tervezték meg három évtizede, és akkor még fiatalabb volt, mint most én. Az írták róla: „…ez az ember megalkotta élete fő művét 33 évesen. Mit fog ezután csinálni?” Valószínűleg mindig arra törekedtem, hogy felérjek az ő elképesztő tehetségéhez. Remélem, hogy egyszer a fiam is ilyen büszke lesz rám, mint amilyen én vagyok az édesapámra, és igyekszik majd túltenni rajtam.
– Látszik, hogy a repülés változatlanul kiemelt helyen van az életedben.
– A régi majd’ ezer óra kisgépen sok élményt és tapasztalatot hozott, de azok az idők elmúltak. Szerencsére kiváló repülőklub működik Hajdúszoboszlón, ami ugyan közel van, de 2017-ben 15 felszállásom volt összesen. Örömmel töltene el, ha többet repülhetnék, de ezen a területen is sokkal aktuálisabbnak érzem a kreatív munkát. A barátaimmal közösen működtetett civil szervezetünk fejleszti a ferihegyi látogatóközponti funkciókat, az Aeropark repülőmúzeumot és a reptérlátogatás programot, a Vitézy Dávid által vezetett Közlekedési Múzeummal közösen pedig készül egy csodálatos koncepciónk arra, hogy ezeken az alapokon hogyan jöhetne létre a világ talán legjobb és legkülönlegesebb repülőmúzeuma.
