Papageno Radio
Címlap Jordán Tamás: „Arannyal csak véletlenül kerültük el egymást”

Jordán Tamás: „Arannyal csak véletlenül kerültük el egymást”

Jordán Tamástól két jelentős verset, az Őszikéket és a Vojtina ars poeticáját, valamint egy Gyulai Pálnak írt levelet ismerhetnek meg a Hallgatni Aranyt! projektben. A színész-rendező-színházigazgatót a legtöbben József Attila verseivel kötik össze, azt azonban kevesen tudják, hogy Arany Jánossal Madách Imre révén különleges viszonyt ápol.

– A YouTube-on keresgéltem az Ön versfelvételei között, és szinte csak József Attila-műveket találtam, verseket prózában és zenével, a Szabad ötletek jegyzékét. Tényleg nem mondott eddig Arany-verset, vagy csak nem töltötték még fel a videomegosztóra?

Hallgasson még több Aranyt!

– Nagyon szeretem Arany verseit, de eddig valóban elkerültük egymást. Csak a véletlen számlájára írom, mert nagyon nagy költőnek tartom.

– Egy interjúban úgy fogalmazott, „Nem József Attilát akartam népszerűsíteni, nem is szorul rá.” És Arany?

– Nem vagyok elég tájékozott abban, hogy az olvasók körében mennyire népszerű Arany, de abban biztos vagyok, hogy sokan ismerik a verseit, a Toldit. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy Az ember tragédiájához milyen sok és milyen fontos köze van. Kétszer is rendeztem Madách drámai költeményét, és ekkor, a felkészülés közben derült ki számomra, Arany mennyire rajta hagyta a keze nyomát Madách kéziratán fizikailag is, mennyi javítást eszközölt benne. Ha jól emlékszem, a 4000 sorban 5000 Arany-javítás található, és ez nem csupán a helyesírási vagy a stilisztikai hibákat érintette, hanem olyan átírásokat, amelyekből azóta szállóigék lettek. Ilyen például az „Ember, küzdj és bízva bízzál” is.

– Vajon miért fogadta el Madách ezeket a változtatásokat? Kizárólag Arany irodalmi életbeli tekintélye miatt?

– Leginkább a tekintélye, mivel Arany köztiszteletben álló személyiségnek számított. Madách bizonytalan volt, nem is volt annyira birtokában a magyar nyelvnek, mint Arany, és nagy örömmel vette a segítséget, fogadta el a javaslatokat. Bálint Andrásnak van egy kiváló Arany-estje, abban az Arany–Madách-viszonyt hosszan taglalja.

– A Hallgatni Aranyt! keretében az Ősszel mellett a Vojtina ars poeticáját is hallhatjuk Öntől. Ha választhatott volna, akkor is ezt választotta volna?

– Lehetséges, mert olyan jó malíciával beszél a korabeli közállapotok viszonyairól, általában a kultúra és az irodalom szerepéről, ami akár ma is érvényes.

ŐSSZEL

Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék –
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán –
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, –
Hullám-mosott gazdag virány –
Fehér juhak s tulkok sereggel –
Minő kép ez!… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül;
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Előttük ismeretlenek.
Törvényök nincs – boldog hiány!
A vének élőszája rendel
Igazságot… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű csoda,
Többé se napfény, sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Egyhanguság, egyformaság;
A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Óh jer, mulattass engemet,
Hunyó dicsőség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el;
Remény nélkül… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Felhőid és zúgó szeled,
A zizegő haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tűz, hullámmoraj –
Ez, amit lelkem most kiván!
Enyésző nép, ki méla kedvvel
Multján borong… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Kinek sötétes éjjelen
A hős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhők között
És int feléd: „Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel.”

(1850)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X