Érdekes módon nem Brazília északkeleti állama, a legnagyobb afrikai eredetű lakossággal rendelkező Bahia muzsikája volt az, amelyik eredetileg felkeltette az észak-amerikai jazz-zenészek érdeklődését, noha Bahiában ma is énekelnek a rabszolga ősöktől örökölt nyugat-afrikai joruba nyelven, és a bahiai ütőskultúra is legalább olyan egyenesen származtatható Afrikából, mint a kubai.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
Elég, ha csak a popsztár Paul Simon által felfedezett és népszerűsített ottani dobzenekarra, az Oludumra gondolunk. Idővel a szegényebb, trópusi északkeletről megélhetési célokból délre vándorló tömegek hozták magukkal az afrikai gyökerű muzsikát az ország másik zenei központjába, Rio de Janeiróba. Brazília legjellegzetesebb tánca, a szamba kifejezetten nyugat-afrikai eredetű, eredeti körtáncszerű formáját, a samba da rodát az északkeleti migránsok honosították meg Rióban.
A samba da roda a samba cariocába, vagyis a szamba riói válfajába ment át. A szamba mint tánc és zene modern formájában a múlt század elején alakult ki, lényegében kétnegyedes alapütemmel, amire még rásimult a batucadák, vagyis a dobegyüttesek kígyózva dübörgő ritmusa és az azokra énekelt vagy szavalt tematikus strófák.
Hagyományosan a gitár egyik brazil válfaja, a cavaquinho és egyéb gitárok, valamint ütőhangszerek szolgáltatták a zenét, de a második világháború idején már éreztette a hatását az amerikai szvingmuzsika, ha nem is ritmikailag, de a hangszerhasználat tekintetében igen. A szambazenekarokba lassan bekerültek a trombiták, a harsonák és a fuvolák is.
Az első jazzszambalemez a közhiedelemmel ellentétben nem Charlie Byrd és Stan Getz 1962-es albuma volt, hanem az egy szűk évtizeddel korábban, 1953-ban megjelent The Laurindo Almeida Quartet című lemez, amelyen Laurindo Almeida és az akkor szintén a Kenton-zenekart gazdagító altszaxofonos, Bud Shank játszott. (Új kiadásban ugyanez a lemez később Brazilliance címmel látott napvilágot.)
Külföldi ismertségét elsősorban a Saludos Amigos című, 1942-es Walt Disney-filmnek köszönheti a brazil popmuzsika. Ebben a filmben Aloysio Oliveira és a Hollywoodban is sztárstátuszra szert tett brazil színész, énekes és táncosnő, Carmen Miranda énekelte és táncolta szülőföldje egyik legnépszerűbb akkori slágerét, a Magyarországon csak Brazil címen ismert Aquarela do Brasilt, valamint az ország másik nagy dalexportsikerét, a Tico Ticót.
