Rost Andrea világhírű magyar szoprán március 15-én vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon lányával, Harazdy Eszterrel lép fel egy különleges Anya – Lánya koncerten április 19-én. A népszerű Händel, Mozart, Gluck, Rossini, Puccini operaáriák mellett számos meglepetést is tartalmaz a műsor. A beszélgetés a díjátadót megelőzően készült.
– Az Anya– Lánya koncert előzményeként pályája negyedszázados jubileumi koncertjén a Macska duettet énekelték közösen. Ez adta az ötletet a mostani áriaesthez?
– Valahogy így történt. Eszter a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett operaénekesi diplomát. Elhatározta, hogy nem akar a nyomomba lépni. A klasszikus éneket ötvözi elektronikus zenével. Partnerekre lelt hozzá két fiatal zeneszerző, egy drezdai fiú és egy magyar lány személyében. A koncertünkön is az ő közös szerzeményeiket fogja énekelni.
Az interjú nyomtatott formában a Budapest Finest’s magazinban olvasható angol nyelven..
– Hogyan viszonyult a pályaválasztásához?
– Eszter nehezen élte meg, egyenesen nyomasztotta, hogy mindig hozzám hasonlították. Úgy látom, mostanra jött meg az önbizalma ahhoz, hogy a saját művészi útját járja. Példaértékűnek tartom, hogy egy ismert anya mellett, ráadásul lánygyerekként a klasszikus ének tanulmányai ellenére mer valami egészen új dologba belevágni. Berlinben él a párjával, most éppen arra készül, hogy benevezzen a német televízió tehetségkutató műsorába.
– A hangja predesztinálná arra, hogy klasszikus zenei pályát fusson be?
– Nagyon szép színű a hangja. Ha maradt volna az operák világában, a barokk felé terelgettem volna. A koloratúrákat most is eléneklem, ha eleget gyakorolom, de Eszternek hozzám képest nagyon fürge hangja van. Az éneklés mellett mániákusan fotózik, portrékat készít. Kiválóak a vizuális adottságai, akárcsak Máté fiamnak, aki művészet szakon végzett Berlinben. Anyaként mindig fontos volt számomra, hogy ne telepedjek rá a gyerekeimre. Egyedül azt tartottam szem előtt, hogy boldog emberekké váljanak. Soha semmit nem erőltettem rájuk, talán kissé lazábban is neveltem őket a kelleténél. Kipróbálhattak bármit, ami által sokféle tapasztalatra tettek szert.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy sem Toscát, sem Salomét nem fog énekelni. A kékszakállú herceg vára koncertszerű változata hozta meg az áttörést a drámai szerepek felé?
– Nagyon szeretem, amikor az élet meghazudtol. A kékszakállú herceg várából két újabb előadást tartunk májusban a Concerto Budapesttel, Keller András vezényletével a Zeneakadémián. Tosca szerepére is vágytam a lelkem mélyén. Kissé elegem lett a tehetetlen áldozatszerepekből. Vérmesebb, irányító nőket kívántam megformálni, akik nem pusztán elszenvedői a férfiak által létrehozott helyzeteknek.
– A Budapesti Nyári Fesztivál kiemelt eseményének ígérkezik a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Salome előadása. Richard Strauss első sikeres operájának címszerepében debütál Rost Andrea. Erről is beszélgettünk: milyen várakozással készül, hiszen nem csak hangilag, de lelkileg is rendkívül bonyolult a szerep.
– Nagy izgalommal várom a margitszigeti előadást, Szikora János rendezését, a fantasztikus szereposztást. A Heródiást alakító Komlósi Ildikó még soha nem volt partnerem a színpadon. Salomét életem legizgalmasabb, legnőibb szerepének tartom. Őrületesen összetett figura, van benne szerelem, kegyetlenség, erotika, gyilkolás.
Salome tisztában van a csábító erejével, hogy bármit elérhet vele. Fertőben él, mégis vonzódik a magasztos dolgok felé. Keresztelő Szent János tisztaságába lesz szerelmes, a hófehér testébe, a gyönyörű hajába. Rendkívül erotikus a kettejük között kialakult helyzet. Be akarja őt kebelezni, ezért megöli, hogy ne legyen másé, csak az övé. Valahogy így képzelem el.
– Az utóbbi években kísérletező korszakba lépett a Pannon daloktól a Frenák Pállal közös estjén át a Mascha Kaléko költőnő verseire tervezett dalokig. Mi hozta a váltást?
– Az alkotói szabadság a legnagyobb gyönyör, amit egy művész megkaphat. Nemrég létrehoztam egy művészeti alapítványt. Tervezem, hogy amikor az anyagi eszközeink lehetővé teszik, kiírok egy zeneszerzői pályázatot többek között a Mascha Kaléko verseire készülő dalciklusra. A másik nagy szerelmem a meseirodalom, a japán és a magyar népmesék, amelyeket szeretnék ötvözni zenével. Egyelőre még csak álomkép a részemről, hogy örülnék, ha Eötvös Péter zenét komponálna bizonyos mesékhez. Furcsamód még nem ismerjük egymást személyesen, nagyon várom a találkozást vele. Rendkívül izgat a tudása, a szellemisége.
– Milyen szándékkal döntött úgy, hogy művészeti alapítványt hoz létre?
– Manapság óriási divat a fiatalok megszólítása. Ha ma fiatal lennék, azt mondanám, hagyjanak békén, ne akarjanak megszólítani, ami érdekel, annak utánajárok. A mostani gyerekek tudják, hova kell nyúlni megfelelő információkért. A harminc és a negyvenöt között korosztálynak szeretnék segítséget nyújtani, figyelmet adni, velük ugyanis kevésbé foglalkoznak. A saját lányom példáján is látom, hogy sokan harminc körül határozzák el, hogy mivel akarnak foglalkozni. Az anyagi támogatás mellett összehoznám a különféle művészeti ágak képviselőit mecénásokkal. Van egy nagy házam, végre értékes funkciója lenne. Kisebb koncerteket is tartanék.
– Tavaly megválasztották a Pető Intézet jószolgálati nagykövetének. Milyen feladatokat lát el ebben a tisztségében?
– A Pető Intézeten belül elvállaltam a tehetséggondozást. Zenetermek kialakítását kezdeményeztem a húsz országban jelen lévő intézet minden iskolájában, továbbá vállaltam, hogy összehozom a Pető énekkart a Magyar Rádió Gyermekkórusával és a Rádiózenekarral. Nagy örömömre szolgál, hogy decemberben a Pesti Vigadóban adhatunk közös koncertet, amelyen a gyerekek beülhetnek majd a zenészek közé. Fontos, hogy vegye körbe őket a zene, hiszen minden nap meg kell küzdeniük a hétköznapi létért. A zeneterápia részeként azon dolgozunk, hogy a hangszerek kipróbálása mellett készségfejlesztő gépek segítségével is zenei élményt kapjanak. Ehhez a programhoz rendezünk gyűjtést, első körben Budapesten.
Tudjon meg többet a Budapesti Tavaszi Fesztiválról ide kattintva!
– Milyen fontos művészi találkozásokat tartogat 2018?
– Enyedi Ildikóval mindenképpen tervezek egy találkozást. Amikor megkapta a Prima Primissima-díjat, a fogadáson egymás nyakába borultunk, és megbeszéltük, hogy jó lenne valamit közösen csinálni. Ildikó fantasztikus, szabad művész. Esetleg inspirálhatják őt a zenéhez kapcsolódó filmes vízióim, álmaim, terveim. Nagyon közel áll hozzám a képi látásmódja. Kiskoromtól vonz a film, a mozgóképek, ezért is élveztem annyira a Bánk bán operafilm forgatását. Nagyon fontos az életemben, hogy ne csak énekesként működjek, hanem kiléphessek más dimenziókba, közegekbe. Mindaz, ami eddig megtörtént velem a pályámon fantasztikus, álomszerű, de lehet, hogy még több is van előttem. Úgy érzem, hogy a teremtés időszakában vagyok, amikor a matériából átlépek egy magasabb, szellemi síkra. A buddhista tanítások szerint a legmagasabb fok a gyógyítás, nem tudom, hogy azt elérem-e valaha.
– Az elmúlt években jóval több fellépést vállal Magyarországon, mint külföldön.
– Tudatosan döntöttem így. Megtehettem volna, de mégsem költöztem Bécsbe, nem maradtam Berlinben, nem mentem Amerikába. Sokfelé jártam a világban, sok hatást, élményt szívtam magamba, de hazahoztam a kincses ládámat. Nemrég felkérést kaptam négy koncertre Tokióba. Nagyon erős a kapcsolatom Japánnal, idestova huszonegy éve rendszeresen visszajárok, szinte otthon érzem ott magam. Szeretem a japán kultúrát, életformát, mindent az ízlésem szerint csinálnak. Az éneklés mellett a Kirishima Nemzetközi Zenei Fesztiválon mesterkurzusokat is tartok. Dédelgetek magamban egy nagy álmot Japánnal kapcsolatban. 2019-ben, pályafutásom harmincadik évfordulóján köszön le harminc év után a mostani császár. Szeretnék énekelni az új császár beiktatásán, aki velem egyidős. Ki tudja, hátha összejön!
