Sümegi Eszter: „Ha valakiből miattam vált zenekedvelő, akkor már megérte”

Sümegi Eszter fotó: Operaház

Az egyik legbecsesebb elismerésnek tartja Sümegi Eszter operaénekes a Kossuth-díjat, amelynek elnyerését megtisztelőnek és meghatónak tartja. Az énekes március 15-én vehette át az elismerést a Parlamentben.

Sümegi Eszter operaénekes, kiváló és érdemes művész, a Magyar Állami Operaház szerződéses magánénekese a világ legrangosabb operapódiumain és koncerttermeiben is páratlanul sikeres, számtalan főszerepet magába foglaló, kivételesen gazdag művészi pályája elismeréseként vehette át az elismerést.

Fantasztikusan jó érzés, hogy a legmagasabb állami szinten is elismerésre méltónak találták az elmúlt 25 év munkáját

– mondta Sümegi Eszter. Hozzátette: az utóbbi 8-10 évben lehetősége volt olyan művekben szerepeket, főszerepeket énekelni, amelyeket ritkán vagy még sosem játszott a dalszínház. Ilyenek például a Richard Strauss-operák vagy a különleges Verdi-művek, s ennek ő részese lehetett. Elmondta, hogy mindig nehezebb volt Magyarországon magyaroknak énekelni, mert a meghatottságtól nehezebb a szíve, sokkal személyesebb érzésként éli meg az itthoni fellépéseket. “Mégis megéri ezt az utat bejárni, mert csodálatos dolog itthon énekelni” – hangsúlyozta.

Átadták a 2018-as Kossuth- és Széchenyi-díjakat

Kedvenc szerepeként az Aidát említette, amelyet még 13 éves korában hallott először, ez volt az “első operai érintése”. A művészetet a legcsodálatosabb hivatásnak nevezte, hiszen ennek eszközeivel valamennyit visszaadhat a közönségnek a “föntről kapott” tehetségből, de mindehhez művészi alázatra is nagy szükség van – mutatott rá, hozzátéve: ha valakiből miatta vált zenekedvelő, operaszerető ember, akkor már megérte csinálni. Mindig a közönség volt az első – emelte ki Sümegi Eszter, aki szenvedélyként éli meg a különböző szerepek megformálását és fantasztikusnak tartja a művek színpadig eljutó folyamatát.

A művész jelenleg párhuzamosan készül két főszerepre Eugen d’Albert A hegyek alján című koncertszerű előadásában és Verdi Az álarcosbáljában.