• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Operaház Zene Címlap

Ramón Vargas: „Nem az a feladat, hogy meghaladjuk saját képességeinket”

Szerző: Verasztó Annamária2018. március 16.
Facebook Twitter E-mail
Ramon Vargas fotó: Adolfo Perez Butron

Választották már Az év művészének, Az évad legjobb operaénekesének, és a Festspiele Magazin szerint huszadik éve áll első helyen a világ legjobb tenorjainak rangsorában. Március 19-én a fenti címek birtokosa, Ramón Vargas ad dalestet az Erkelben.

Ramón Vargas hivatalosan 2012-ben ünnepelte pályafutása kezdetének harmincadik évfordulóját, hiszen 1982-ben debütált Haydn A patikus című vígoperájában, Monterreyben, miután megnyerte a Carlo Morelli Nemzetközi Énekversenyt. Valójában azonban jóval korábban is megemlékezhetett volna erről a jubileumról, hiszen szülővárosában, Mexikóvárosban már kilencévesen a guadalupe-i bazilika gyerekkórusának szólistája volt. A hazájában tapasztalható hozzáállás meghatározta gondolkodását a szakmájáról:

Mexikó olyan ország, ahol a művészetek minden formáját, az irodalomtól a képzőművészetig, nagy becsben tartják – mondta erről néhány éve egy interjúban –, azonban a zene és az emberi hang szeretete mindezek felett áll. Nemcsak szívesen énekelünk, hanem kulturális és társadalmi értelemben is értéke van számunkra a dalnak. A mai napig a saját kultúrám és érzéseim kifejezéseként élem meg az operát: ez túlmutat bármin, amit egy zeneiskolában vagy konzervatóriumban megtanulhat az ember.

Tanulmányainak befejezése után, szólistakarrierje kezdetén saját bevallása szerint erőt is vett némi bizonytalanság a ma már világszerte ismert tenoron: felismerte ugyanis, hogy az éneklés, amely gyerekkorában színtiszta örömforrást jelentett, egyszeriben kenyérkereső foglalkozássá vált, ami a muzsika megszólaltatásának gyönyörén túl kötelezettségeket is vont magával. Attól kezdve azonban, hogy megtanulta összehangolni e kettőt, Ramón Vargas pályaíve töretlen.

Álmok útján

1983-ban már komoly sikerrel formálta meg Don Ottaviót Mozart Don Giovannijában és Fentont Verdi Falstaffjában. Verdi, mint vallja, talán minden szempontból a szívének legkedvesebb zeneszerző – amint nyilatkozta, ha tehetné, őt hozná vissza az élők sorába a múlt elhunyt nagyjai közül. Ennek ellenére nem mulasztotta el tréfásan megjegyezni azt sem, hogy ha beszélni is lehetősége nyílna a mesterrel, bizony megkérdezné, miért nem írt egy hosszabb áriát Don Carlosnak, amely méltó lenne a karakterhez…

Fenton szerepével kapcsolatban azonban még viccelődésre hajlamos pillanataiban sem lehet panasza a most 58 éves operacsillagnak: 1993-ban ugyanis ezzel állhatott először a La Scala színpadára egy Riccardo Muti által vezényelt Falstaff-előadásban. Miután 1986-ban, Milánóban megnyerte az Enrico Caruso Tenorversenyt, Bécsben tökéletesítette tovább az énektudását, 1992-ben pedig már Luciano Pavarottit helyettesíthette a New York-i Metropolitanben.

A nemzetközi áttörést követően aztán világszerte tárt karokkal várták a nagy operaházak Londontól San Franciscóig, és Ramón Vargas a hangfajának megfelelő összes nagy szerepet elénekelhette. Filozófiája szerint egy operaénekesnek fokozatosan kell megérnie az egyes feladatokra, így a felkérések között mindig annak függvényében válogatott, hogy az adott életszakaszban mire érezte alkalmasnak a hangját. Sosem riadt vissza attól, hogy elismerést hozó szerepeitől megváljon, ha már nem érezte úgy, hogy összhangban volnának a hangja változásaival.

Azonban ennek megfelelően akár több éves szünet után is szívesen tér vissza egy-egy karakterhez, ha úgy gondolja, hogy érettebben, tapasztaltabban már más felfogásban tudná azt énekelni. A Rigoletto hercegét például hét év szünet után vette fel újra a repertoárjára. Vargas a kihívásokat is szereti: vérbeli bel canto énekes lévén a szakmabeliek mind a Bohéméletről, mind Riccardo szerepéről Az álarcosbálban lebeszélték volna, ő azonban inkább az ösztöneire hallgatott – és a világ számos pontján aratott nagy sikert az alakításaival. Amint hangsúlyozza ugyanis, színpadi művészetének az éneklés csupán egy része: szerepválasztásait ugyanúgy befolyásolja, hogy lelkileg tud-e azonosulni az adott figurával.

Ha pedig nemet mond egy ajánlatra, annak hátterében az is állhat, hogy az adott szólamot nem érzi a saját súlycsoportjába tartozónak – ez pedig nem téves szóhasználat: Ramón Vargas kedvelt hasonlata szerint ugyanis az operaénekesek valójában olyanok, mint az ökölvívók.

Az, hogy valaki nehézsúlyú, nem azt jelenti, hogy jobb, mint egy könnyűsúlyú bokszoló – mondta egy tévéinterjúban. – Egyszerűen csak vannak súlyosabb szerepek, mint például Wagner operáiban, illetve könnyedebbek, mint Donizettinél vagy Bellininél. Az énekeseknek pedig fel kell mérniük, hogy ők melyik súlycsoportba tartoznak, milyenek az adottságaik, mik az erősségeik. Egy előadónak ugyanis nem az a feladata, hogy megpróbálja túlhaladni a saját képességeit, hanem az, hogy jól kezelje azokat.

A Ramón név jelentése: bölcs védelmező – a sztártenor pedig több tekintetben is rászolgál erre az elnevezésre. Szívesen tanít, művészeti vezetőként vesz részt fiatal énekeseket támogató programok létrehozásában, és saját magánéleti tragédiája kapcsán is arra törekszik, hogy másokat megóvhasson a hasonló, szívettépő fájdalmaktól. Ramón Vargas és felesége egy orvosi műhiba következtében veszítették el elsőszülött fiukat. Eduardo emlékét szülei azzal őrzik, hogy alapítványt hoztak létre súlyosan beteg gyermekek megsegítésére, és az operaénekes saját koncertjeinek bevételéből támogatják az Eduardo Vargas Memorial Fund célkitűzéseit.

A művész saját népszerűségét emellett a mexikói kultúra megőrzésének, a gyökerei ápolásának szolgálatába is állítja. Önálló áriaestjein rendszeresen ad elő mexikói dalokat, bár az, hogy szoros programjába időről időre beilleszti ezeket a hangversenyeket, eleve egy másik hagyomány, a bensőséges dalestek tradíciójának életben tartását segíti. Budapesten ezúttal Liszt, Leoncavallo, Respighi, Mascagni és Rossini művei is szerepelnek majd a műsorán.

Bár Ramón Vargas az elmúlt években gyakran látott-hallott vendég volt Magyarországon, mindig is hangoztatta, hogy nem könnyű, sőt, éppen ellenkezőleg: komoly felelősség egy ilyen hatalmas zenei hagyományokkal rendelkező országban, az opera világában ilyen mértékig jártas közönség előtt fellépni. Azonban napjaink egyik legkeresettebb tenorjának ez leginkább motivációt jelent, hiszen, mint mondja, így tudja a lehető legjobbat nyújtani magából. Nem kevesebbre készül március 19-én az Erkel Színházban sem.

erkel színház liszt mexikó tenor ária leoncavallo mascagni Ramón Vargas
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésJurowski elköszön a Londoni Filharmonikusoktól
Következő bejegyzés Sümegi Eszter: „Ha valakiből miattam vált zenekedvelő, akkor már megérte”

Ajánlott Bejegyzések

Csák János
Intermezzo

Csák János: „Engem a kulturális izzás érdekel”

2023. február 1.3 perc olvasás
Bolyki Tamás
Te csak hallgass!

Megjelent a Bolyki Tamás Quartet első lemeze

2023. február 1.1 perc olvasás
Szent Efrém Férfikar
Orientale Lumen

Megjelent a Szent Efrém Férfikar Kings & Queens című lemeze

2023. február 1.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.