Az Ondioline volt az első elektronikus instrumentum, amely a korábbi találmányok tapasztalatait ötvözve, nyolc oktávon át a legfinomabb hangszínárnyalatok megszólaltatására is képes volt.
A francia Georges Jenny 1938-ban egy elektroncsővel működő multivibrátorral és egy egész sor szűrővel építette meg a szerkezetet. A billentyűk fokozatos lenyomására is érzékeny klaviatúrával különösen érzelemgazdag vibratókat tudott játszani, így az ismert hangszerek hangját szinte tökéletesen utánozhatta.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
A hangerőt egy térddel működtethető forgókarral szabályozta, míg a hangszíneket a doboz elején lévő tizennyolc tolószabályzóval változtatta. Ujjait a tasztatúra előtt feszülő ellenálláshuzalon ide-oda csúsztatva akár glissandókat is megszólaltathatott, így a könnyen szállítható, univerzális zeneszerszám önmagában is megállta a helyét. Az Ondioline-t Brüsszelben, az 1958-as világkiállításra épült Atomiumban mutatták be. Jenny egész életét találmányai tökéletesítésének szentelte, így utoljára 1964-ben – talán a későbbi fúvós szintetizátorok előfutáraként – egy felfújható légzsákkal vezérelt eszközt is szabadalmaztatott, amelynek hangerejét és dinamikáját a játékos által befújt levegővel megtelő légtömlővel szabályozta.
