Nem hiszem, hogy akad még egy olyan létező, amely annyi mindent jelképez, mint a fa. Az élet szimbóluma, a növekedésé, a megújulásé, a föld és ég közötti kapcsolaté.
Csontváry többezer éves, megtépett magányos cédrusa a magyar nemzet jelképe; a nemzedékek történetét családfákon szemléltetjük. Szenteste karácsonyfát ülünk körbe, a szerelmesek tavasszal májusfát állítanak, a francia forradalom idején (s azóta is sokszor) szabadságfákat ültettek. Az ember által létrehozott kert alapeleme a fa, amelynek hűs árnyat adó lombjai alatt jól esik megpihenni.
Ne bántsátok a lombokat
– Susogta George Sand a halál előtt. Nem értették meg, én megértem őt.
Ne bántsátok a lombokat, hadd nőjenek, viruljanak az égre
– így kezdődik Juhász Gyulának az a verse, amit azt követően írt, hogy megtudta: lebontották a szülőházát. Szentendrén az idei Art Capital egyik különleges kiállítása Yoko Ono műveiből szerveződött. Ennek részeként, a tárlatnak helyet adó Kmetty Múzeum előtti Fő térre egy különleges fa kerül ki – Yoko kívánságfája. A motivikusan a keleti kultúrában gyökerező fát első alkalommal New Yorkban, a MoMA kertjében állította fel az amerikai-japán művész. A Szentendrén látható kívánságfa (Wish Tree) egy interaktív installáció, amelyhez Yoko a következő instrukciót adta:
„Kívánj valamit, ezt röviden írd le egy papírra, gyűrd össze a papírt és kösd fel a fa egyik ágára! Kérd meg az egyik barátodat, hogy tegyen ugyanígy!”
Az installáció addig áll a téren, míg a fát be nem borítják a papírdarabokra írt kívánságok. Ilyen módon
a lomb megannyi álom, óhaj együttesévé válik, közös kincsünkké, melyhez bármelyikünk hozzájárulhat.
Ezért is érdemes most elmenni Szentendrére – a rengeteg program és a húsznál több további kiállítás mellett.
A kiállítás a június 9-24. között megrendezett Art Capital keretében valósul meg.
