Gautier Capuçon a komolyzene világában szokatlannak mondható címet viselő lemeze és Brad Mehldau Bach zenéje által inspirált szólóalbuma került a Gramofon toplistájának második helyére.
Szólóalbum készítése nagy kihívás, merész vállalkozás a legnagyobb zongoraművészek számára is. Persze Brad Mehldau nem csupán egy a számtalan (jazz)pianista között, hanem valóban a zseniális művészek egyike. A műfaj elvontabb, intellektuális képviselőjeként tartjuk számon olyan ikonok társaságában, mint Bill Evans, Paul Bley vagy Keith Jarrett. Igaz, hogy ő maga nem szereti az összevetéseket, de kétségtelen, hogy művészete leginkább Jarrettével rokonítható. Kreativitását, sokoldalúságát számos projektje és azok felvételei is jól mutatják. Bizonyára lesz vita e lemez körül is (mint volt Jarrett kölni koncertjét illetően) miszerint
jazz-e vagy sem ez a zene?
Mehldau művészetének inspirációi között a zene világának bármelyik szegmensét fellelhetjük. Miért is ne lehetne ezek között a klasszikus zene olyan óriása, mint Johann Sebastian Bach, aki maga is kiváló improvizatőr volt, és mindig is hatással volt a jazz művelőire. De hősünk esetében szó sincs Bach „jazzesítéséről”, ahogyan ezt korábban Jacques Loussier vagy Eugene Cicero tette. Mehldau kiválasztott öt prelúdiumot és fúgát a mester Das wohltemperierte Klavier című gyűjteményes művéből. Ezeket pedig nemcsak eljátszotta, hanem mindegyik után (after Bach) saját 21. századi válaszát is megadta. Az ilymódon létrejött tíz darabot pedig még kiegészítette két saját szerzeménnyel: egy indító darabbal (before Bach: Benediction) és egy másik opusszal, a Prayer for Healing című gyöngyszemmel zárta le a csodás zenefolyamot.
Lehet, hogy a klasszikus zene vájt-fülű szakértői úgy érezhetik, hogy Glenn Gould vagy Schiff András másképpen játssza Bachot, hiszen a klasszikus zene legkiválóbb előadóművészei sem egyformán viszonyulnak a nagy mesterek alkotásaihoz, és saját értelmezésük szerint interpretálják az adott műveket.
Mehldau másképpen nyúl a hangszerhez, mint a klasszikus művészek – billentése, sound-ja, frazeálása egyértelműen a jazzből ered. Improvizációi pedig egyenesen zseniálisak, az akusztikus szóló-zongorajáték csúcsteljesítményei, Bach világának tökéletes megértéséről tanúskodó remekművek.
Alighanem élvezettel hallgathatják a „komolyzenét” is szerető jazzbarátok éppúgy, mint a klasszikus zenének a jazz felé (is) nyitott hívei.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.
A cím akár egy limitált kiadású Gautier Capuçon-parfümöt is reklámozhatna, ám az Intuition című lemezével a gordonkaművész érzékeny lelki húrokat penget meg
Gyermekkorom óta ösztönös megérzéseim vezetettek a cselló világában tett utazásaimon. A gordonka kifejezésteli harmóniákban sír, énekel és szárnyal legbensőbb gondolatainkkal. Mielőtt a vonó megzengetné a húrokat, mielőtt a technika és a gyakorlás szót kérne, a zene intuícióval kezdődik.
A művész ezúttal olyan zenei utazásra invitálja hallgatóit, melynek tizenöt darabja – azon túl, hogy gazdag érzelmi skálájú, népszerű ráadásdarabokként is ismerősek lehetnek – előadójuk életének főbb eseményeire utal. Az első színhely Franciaország, a Nyugati-Alpok előterében fekvő Savoya régiója, mely a gyermekkort idézi. Ezért került be a válogatásba Saint-Saëns Hattyúja (mellyel először szerepelt közönség előtt a művész), Fauré Álom után című kompozíciója, továbbá nagymamája kedvence, Massenet Meditációja. A következő állomás a párizsi diákévekre emlékezik, mikor az ifjú akadémista felfedezte magának Rahmanyinov, Elgar, Paganini, Piazzolla és Casals varázslatos világát.
Képzeletbeli utazásunkat Bécsben folytatjuk, ahol elkezdődött Capuçon nemzetközi karrierje, Popper-, Joplin-, Csajkovszkij- és Dvořák-művekkel illusztrálva. A 21. század két új alkotásával zárul az eddigi út: az olasz csellista Giovanni Sollima és Jérôme Ducros zongoraművész egy-egy virtuóz darabjával. Ducros zongorakísérőként is szerepel a lemezen, biztos alapot adva a csellónak. A darabok többségét azonban zenekar kíséri. A Douglas Boyd vezette Orchestre de chambre de Paris tagjai tapintatosan, a háttérbe húzódva hagyják csillogni a sztárcsellistát, aki
boszorkányosan virtuóz, és szárnyal, meditál vagy éppen sír a hangszerén.
A tizenöt darab tizenöt „személyiség”, melyet Capuçon kiváló stílusismerettel közvetít: a karakterek gazdagsága egyszerűen nem engedi a hallgatót unatkozni. Akinek azonban még ennyi jó is kevés, annak a lemezkiadó egy huszonegy perces bónusz DVD-vel is kedveskedik. A Hattyú, az Álom után, Popper Elefánttánca, Elgar Salut d’amourja és a Thaïs-Meditáció vizuálisan is élvezhető.
Cím: Intuition
Kiadó: Erato/Warner – Magneoton
Katalógusszám: 0190295883959
Cím: Brad Mehldau: After Bach
Kiadó: Nonesuc – Magneoton
Katalógusszám: 7559-79318