Három héten át tartó intenzív keresés, gondolkodás, kísérletezés eredményeképpen 1974 január 20-án sikerült először egyidőben fújni és belélegezni anélkül, hogy megszakadt volna a hang…Nagy pillanat volt ez…s hirtelen, feltört belőlem egy fuvoladarab ötlete, olyan darabé, amely az új légzéstechnikán, a folyamatos légzésen alapul.
Két órán belül készen volt a Studium 1/974 első változata. Írás közben egyre világosabbá vált számomra, hogy
a fuvolásnak nemcsak hogy szabad, hanem egyszerűen kötelessége komponálnia saját hangszerére.
Ma inkább, mint bármikor, hiszen új hangokat, új játéktechnikákat talál. Az állandó keresés-kutatás eredményeit pedig etüd-kompozíciók formájában is közkinccsé kell tenni.
Azóta több Studium keletkezett. Ezekből, az Akkord Zenei Kiadó vezetőjének, Hollós Máténak hatékony ösztönzésére kiadvány-sorozat készül Studiumok szólófuvolára címmel.
A ciklus minden egyes darabja valamilyen módon a fuvola újonnan felfedezett technikai- hangzási lehetőségeit használja. Ezek adják a kompozíciók alapötleteit, vezérelveit. Előfordul, hogy gesztusokba, vagy éppen humoros, netán (ön)irónikus megoldásba torkollnak, de az is, hogy drámaivá, feszültté válnak. A ciklus első kötete hat Studiumot tartalmaz, melyek előadási sorrendje szabadon variálható.
A Studium 1/974 (1984-től „…1/élek/zem…” alcímmel) az első, folyamatos légzésre írott fuvoladarab. Ezt a technikát 1974 márciusában használtam először nyilvános hangversenyen, J.S. Bach összes fuvolaszonátájának előadása során (beleértve az a-moll Partitát is). Egy évvel később a Helsinki Rádióban rögzítettem a Studium 1/974-et. 1978-ban szerepeltem a Bourges-i, valamint a La Rochel-le-i fesztiválokon, ahol bemutattam az új légzéstechnikát. Mialatt a párizsi IRCAM-Intézetben dolgoztam, több kurzust tartottam a fuvola új technikájáról, s szívesen tanítottam a folyamatos légzéstechnikát növendékeknek és kollégáknak egyaránt. Utóbbiak között Pierre-Yves Artaud és Robert Dick nevét említhetem.
A zenemű a Papageno.fm műsorán is hallható.
Matuz István (Nagykőrösön, 1947. január 21-én született Kossuth-díjas fuvolaművész, tanár. Európa szinte minden országában, Amerikában, Japánban is megforduló koncertező művész, aki elsőrendű feladatának tartja a kortárs zene megszólaltatását. Ismert a fuvolajáték technikájának megújításáról, az új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmód (a permutáción alapuló ujjrend) kifejlesztéséről. Megoldotta és bevezette a játék alatti folyamatos levegővétel technikáját.
