A Baltikumra és Lengyelországra összpontosító idei Európai Hidak fesztivál műsorán többször is felbukkan észt kortársunk, Arvo Pärt művészete. Szerepel egy műve Piotr Anderszewski és a Sinfonia Varsovia közös hangversenyén, kiállítástis láthatunk róla, de a Fischer Iván vezényelte Budapesti Fesztiválzenekar koncertjén is hallhatjuk zenéjét. Mint ahogyan a lett Pēteris Vasks és a litván művészetet képviselő, különleges 19. századi alkotó, Mikalojus Konstantinas Čiurlionis egy művét is. Három zeneszerző, három különböző világ – egyazon földrajzi régió képviseletében.
Zenémet a fehér fényhez tudnám hasonlítani, amely minden színt tartalmaz. Ezeket a színeket azonban csak egy prizma képes elkülöníteni és megjeleníthetővé, láthatóvá tenni; egy prizma, amelynek szerepét voltaképpen a hallgató szelleme és figyelme tölti be
— nyilatkozta egy alkalommal művészetéről Arvo Pärt. Az 1935-ben született észt komponista a 20. század végi posztmodern fordulat egyik kiemelkedő alakja. Ismertségét —és vele együtt hosszú időn át némileg ellentmondásos megítélését is — elsősorban végtelenül egyszerű eszköztárból válogató, meditatív stílusának köszönheti.
Pärt az 1970-es évek óta többnyire alapvető hangzó elemekből, hármashangzat-felbontásokból, háromdimenziós modellek módjára különböző irányokba elforgatott dallamvonal-töredékekből, vibrálóan harmonikus disszonanciákból és ritmikusan változó hosszúságú, szuggesztívszünetekből épít áttetsző, puritán zenei struktúrákat. Műveinek ez a túlvilágian „pormentes” rendje egyre több megrendelőt és szakmai elismerést szerzett számára az évek során.
A Baltikum feltehetőleg a báltas (litván: fehér) szóból kapta a nevét, amely elnevezés valószínűleg az ezen a területen gyakori mocsaras táj színére utalhat, ahogyan arról a nap sugarai fehér, vakító színben verődtek vissza. Ezt igazolja az orosz боло́то (ejtsd: balóta) mocsár jelentésű szó alakja is. Nem mellesleg a magyar Balaton elnevezésnek is köze lehet a balti-szláv szóhasználathoz.
Bármilyen meghökkentően tartózkodónak, természetes módon beszédszerűnek és mélyen intellektuálisnak bizonyult is azonban Pärt alkotói módszere az utóbbi évtizedek zenei közegében, fények, kontúrok és hangfoltok reflexióival játszó fantáziája valójában szülőföldje, a Baltikum művészeinek körében nem szükségképpen példa nélküli.
A Fesztiválzenekar szerint ilyen a Baltikum és Lengyelország
Bizonyos tekintetben hasonló utat járt be a nála tizenegy évvel fiatalabb, lett Pēteris Vasks is. Pályafutását vonósjátékosként kezdte, majd Litvániában, Vilniusban folytatott zeneszerzés-tanulmányokat.
Az aleatorikus (a véletlen elvét a kompozícióba bevonó) szerkesztés iránti érdeklődésről tanúskodó, korai alkotói korszakát követően fokozatosan alakította ki egyéni stílusát. Műveit kiterjesztett értelemben alkalmazott minimalista technikával párosuló tiszta metszetek jellemzik.
A kontemplatív időkezelés (az időtényező egyfajta felfüggesztése) és a hangzó struktúrák sajátosan vizuális interpretációja (a hallás és látás útján szerezhető élmények összekapcsolása) ugyanakkor egyáltalán nem kizárólag a 20. század végére jellemző jelenség a balti művészetben. Izgalmas 19. századi képviselője ennek a szellemi vonulatnak az 1875-ben született, litván Mikalojus Konstantinas Čiurlionis is, aki hazája lengyelül beszélő értelmiségének tagjaként egyszerre volt festő, zeneszerző és író. Varsóban és Lipcsében tanult, s művészetében, főképp, ami képzőművészi hagyatékát illeti, a szimbolizmus és az art nouveau stílusjegyei egyaránt fellelhetők.
Mennyire ismeri a balti államokat? – indul az Europai Hidak fesztivál
Leginkább gondolatébresztő vonása azonban egy speciális adottságában rejlett: szinesztéziás volt, mégpedig olyan módon, hogy agyában a hangok és a színek érzékelése hozott létre önkéntelen kapcsolatokat. A szinesztéziás készség tulajdonképpen nem szokatlan, az azonban annál inkább, hogy Čiurlionis rövid élete során (harmincöt évesen halt meg) rendkívül tudatosan használta formaképző erőként.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Kompozícióinak gyakran természeti képekre utaló címeket adott, míg festményeit zenei kifejezésekkel határozta meg. Szonátákat, prelúdiumokat és fúgákat festett, s közben tájképeket és színpompás meséket öntött zenei formába.
