Papageno Radio
- hirdetés -
Inaktív BDZ 25 Gazda Bence: „A BDZ-ben otthonra leltem”

Gazda Bence: „A BDZ-ben otthonra leltem”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Gazda Bence 2018 novemberétől a BDZ egyik koncertmestere lesz, miután Viniczai Éva távozásával megüresedett a három koncertmesteri pozíció egyike. Bence útja sem a BDZ-ig, sem a most vállalt kitüntető kihívásig nem volt könnyű, de a hőn vágyott, rendszerezett életmód ezzel talán megadatik neki.

Az interjú a BDZ 25 blog számára készült, nyomtatásban a Hangoló, a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki programmagazinjának téli számban fog megjelenni. A Hangoló friss, 2018-as őszi lapszáma itt olvasható.

Bencét régóta, körülbelül húsz éve ismerem. Zenéltünk is együtt, sokat. Tudva szerteágazó tevékenységeiről, gratulációm után egy „szembesítő kérdéssel” kell kezdenem beszélgetésünket.

Gazda Bence – Fotó: Monoki Attila

– Akkor most életmódot fogsz váltani?

– Úgy bizony.

– Ez mit jelent pontosan? A sokféle, sok helyen és sokféle közegben végzett zenészkedésedből feladsz ezt-azt?

– Igen, át kell gondolnom, hogy pontosan mit és hogyan tudok elengedni. Egy biztos: az eddigi félállásos BDZ-mivoltomnak vége. Mostantól a BDZ egyik legaktívabb tagjává válhatok.

– Pontosan mióta is vagy tagja zenekarunknak?

– 2012-ben jöttem egy elsőhegedű próbajátékra. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően szereztem tudomást a dologról, de hogy szembejött a lehetőség, az talán nem a véletlen műve volt. Hiszen erre az időszakra tehető, hogy úgy éreztem, beszűkült a zenei gondolkodásom, becsukódott a fülem, valamin változtatnom kell.

– Hogy jut el egy diplomás, sőt, majdnem doktori végzettségű hegedűs eddig a pontig?

– A zeneakadémiai diploma megszerzése után mindenféle versenyekre jártam és sokat léptem fel. Állandóan hegedültem. Közben végigjártam a DLA képzést is, csak éppen nem fejeztem be – besokalltam. 2001-2002 tájékán úgy éreztem, kell egy kis szünet a klasszikus zenélésben, illetve hogy vágyom egy olyan zenélési formára, amely a klasszikus kereteknél lazább. Kapóra jött a Budapest Klezmer Band próbajátéka. A műfajról sok fogalmam ugyan nem volt, de

tudtam, hogy számomra elegendően szólisztikus szerepe van benne a hegedűnek, és közben az aktív színpadi jelenlétre is szükség van, úgyhogy nekem való feladatról lehet szó.

Felvettek az együttesbe, amelynek azóta is tagja vagyok. Mondhatjuk azt, hogy a Klezmer „berántott”. Rengeteg koncertünk volt, közben a Madáchban játszott Hegedűs a háztetőn című darabhoz is mi szolgáltattuk a zenét. Ráadásul egyéb zenei irányok és produkciók, hangszerelések, színházi felkérések is megtaláltak akkor, a klasszikus zenélés pedig háttérbe szorult.

A Budapest Klezmer Band a Prima Primissima díj átvételekor

Bár 2005-től a Lauder Iskolában tanítottam hegedűt, alapvetően nem a klasszikus vonal töltötte ki az életemet. Hektikus, rendszertelen, sokfelé szakadós életet éltem.

– És ekkor kerültél a BDZ-be, félállásban. Nem lett ettől még hektikusabb az életed?

– A feladataim száma nem csökkent, az igaz.

Viszont megkaptam azt, ami iránt már akkor nagyon erős vágyat éreztem: rendszerességet

– még ha csak négyórás állás keretein belül is, emellé pedig még egy igazán családias közeget. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a BDZ szippantott vissza a klasszikus zenélésbe, a zenekari zenélésbe pedig – néhány korábbi kisebb kitérő után – a BDZ vezetett be.

– Ezt hogy kell érteni? 2012-ig nem játszottál szimfonikus zenekarban?

– Nem. És ez bizony okozott nehézségeket itt töltött első éveimben. Annak ellenére sikerült bekerülnöm a BDZ-be, hogy – máig szégyenelem – nem készültem fel rendesen az akkori próbajátékra. Akkortájt a Lehel utcában laktam, ahol nagyon jó kis lakóközösség jött össze. Pont a próbajáték előtti este szint-bulit tartottunk, azaz a velem egy szinten lakókkal töltöttem az éjszakát. Szerencsére ennek ellenére felvettek a zenekarba, annak is rögtön a sűrűjébe.

A kis Gazda Bence

Rengeteg kotta vett körül, hiszen a BDZ mindig is híres volt széles repertoárjától, mindent azonnal tudni kellett. De nekem ebben nem volt rutinom! Sokkal nagyobb falattá nőtte ki magát a BDZ az életemben, mint ahogy gondoltam volna. Az itt töltött első két évemről kijelenthetjük, hogy küzdelmes, kihívásokkal teli időszak volt. Ami a kollégáimnak magától értetődött sokéves zenekari rutinjuk miatt, az nekem rengeteg odafigyelésembe és munkába került, hiába tudtam megfelelő szinten hegedülni. De szerencsém volt, hogy ide kerültem, nem más zenekarba! Ebben a közösségben tulajdonképpen könnyű dolgom volt.

Nem túlzás BDZ-családról beszélni. Úgy éreztem, a nehézkes indulás ellenére is, hogy megérkeztem, otthonra leltem.

A BDZ révén kerülhettem bele a BDZ bőgőművésze, Lombos Pál által vezetett Swing a la Django nevű zenekarba is, ami mostani életemnek fontos és aktív része.

– Amikor életedben először a szimfonikus zenekari lét felé kezdtél kacsintgatni, miért pont a BDZ-nél kötöttél ki? Ismerted már a zenekart?

– Két „első” találkozásom is volt a BDZ-vel. Még zeneakadémista koromban Lendvai Kamilló kért fel egyszer, hogy a hegedű-cimbalom kettősversenyének játsszam el a hegedű szólóját. A zenekar a BDZ volt, a karmester Hollerung Gábor. Igazán jó élményként maradt meg bennem ez a találkozás! Aztán 2005 nyarán bekerültem egy Máté Péter emlékzenekarba, amelyben néhány BDZ-s is volt, így a próbákat sikerült a BDZ próbatermébe szervezni, ami nekem óriási élmény volt! Egy igazi, nagy, szimfonikus zenekari próbaterem! Hangfogó szőnyegekkel a falon, kis teakonyhával a folyosó másik végén…Tetszett!

– Akkor a hat éve tartó félállásod nem is elégítette ki a BDZ-igényeidet?

– Régóta motoszkál bennem, hogy az évek óta folytatott életmódomon változtatnom kell. Túl sokfelé szakadtam, túl rendszertelenül. Így, amikor 2018 májusában kiírták a koncertmesteri próbajátékot, nem is volt kérdés, hogy meg fogom pályázni a posztot. És neki is akartam állni gyakorolni mielőbb. De hetek kellettek hozzá, hogy a szinte kiégettségi állapotomból magamhoz térjek pihenéssel, nem zenéléssel, és el tudjam kezdeni a valódi gyakorlást.

– A családod mit szólt mindehhez?

Gazda Bence és menyasszonya

– Flóra, a mennyasszonyom nagyon boldogan támogatott mind a döntésben, mind a felkészülésben. Végzős orvostanhallgatóként neki is hektikus az élete, de még mindig jobban tervezhető, mint az enyém. Szüleim is örültek a döntésemnek. Szerencsére… Ugyanis a próbajátékra való felkészülés során hozzájuk kényszerültem gyakorolni, mivel a mi lakásunk mellett óriási felújítás zajlik, porral, hangzavarral. De a szüleimnél bármikor bármennyi gyakorolhattam, és tettem is, szinte egész nyáron.

Rácsodálkozással vettem észre, hogy már egy ilyen felkészülési folyamatban is tudtam hasznosítani a BDZ-ben ellesett dolgokat; például nem engedtem magam napi 4-5 óránál többet játszani, nehogy megerőltessem a kezem.

Bence a Trió Szeret-játék egy részben, tíz tételben című színházi előadás közben

Névjegy: Gazda Bence hegedűművész

Kedvenc könyve: Dragomán György: Fehér király

Kedvenc zeneszerzői: Chick Corea, Bartók, J.S. Bach

Kedvenc étele: vadasmarha zsemlegombóccal

Milyen hangszereken játszik? Imádom a hangszereket, rengeteg féle van. Ha nem is profi szinten, de gitározom, basszusgitározom, harsonázni 4 évig tanultam, van fuvolám, ukulelém, analóg szintetizátorok, és még sorolhatnám…

Kedvenc filmje: Fando y Lis

Kedvenc időszaka saját életéből: Ez a mostani. Egyértelmű.

Mennyasszonyával közös kedvenc időtöltése? Utazunk mindenfelé.

Legemlékezetesebb fellépése: A BDZ-féle Peer Gynt Huszti Péterrel.

Mottója:  Ami jópofa, az nem jó.

Kedvenc antekdotája: Egy berlini koncert után a Magyar Intézet fogadásán bicajoztunk a berlini főpolgármester ajándékbiciklijén, amiről persze őt nem kérdeztük meg.

– Összességében elmondhatom, hogy a szeretteim egy irányban gondolkodnak engem illetően. Míg a sárkányrepüléses terveimet egyöntetűen ellenzik, a BDZ koncertmesteri ambícióimat egyöntetűen támogatták, támogatják.

– És hogy sikerült maga a próbajáték?

– Az leginkább olyan volt, mint egy élveboncolás. Ugyan ismerősök, barátok ültek a hallgatóság soraiban (Zenekarunkban valamennyi szólamvezető részt vesz egy-egy próbajáték meghallgatásán – Szerk.), de mégiscsak azt leste mindenki, hogy épp mi hogy sikerül nekem.

– Azért sikerült spontán tapsot generálnod a Csajkovszij-hegedűverseny-részleteddel…

– Igen, ez óriási élmény volt. Hálás vagyok érte! A teljesítményemmel egyébként nagyjából elégedett voltam, nyugodtan vártam az „ítéletet.”

– A koncertmesterség nem csak a hegedülésről szól. Szerinted hány százalékban van szükség a zenészi és a vezetői képességekre?

– Ezt nem tudom megmondani, pedig nagyon foglalkoztat a kérdés. Úgy próbálok most az új feladatomra felkészülni, hogy sorban beszélgetek koncertmesterekkel itt, a BDZ-ben és egyéb zenekarokban is. Egyszer el kell kezdeni ezt is valahol…

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X