Teljes estés műsorral készül Kolonits Klára operaénekes október 4-én az első Orosz Zenei Fesztiválra, amelyben Rachmaninov dalköltészetéből válogat a korai művektől, a dallamos slágereken át egészen a kései kísérletező darabokig. Az orosz zenéhez fűződő viszonyáról kérdeztük a Liszt-díjas művészt.
– Hogyan tudná jellemezni a kapcsolatát Rachmaninov műveivel?
– Már főiskolás koromban mélyen megszerettem Rachmaninov dalait. Zongorakísérőnk, a kárpátaljai születésű Alter Katalin vezetésével egy éven keresztül foglalkoztunk orosz dalirodalommal, és Rachmaninov művei kitüntetett figyelmet kaptak. Ennek a nagyon alapos felkészítő munkának köszönhetően választottam két Rachmaninov dalt a diploma-koncertemre.
Ezek a dalok, a Várlak és a Vocalise most is elhangoznak a műsorban.
– Melyik volt a legemlékezetesebb Rachmaninov-estje?
– Az említett diplomakoncert. Azóta most éneklek először a szerzeményeiből, és nagy örömömre mindjárt egy teljes estés műsorral jelentkezhetem.
– Mennyiben különleges műfaj a dal egy énekes számára? Hogyan tanul meg egy új darabot?
– A zenei szöveten, a technikai kihívásokon és a szöveg megformálásán egyszerre dolgozom, mert Rachmaninov dalai speciális átmenetet képeznek a hagyományos dal és az opera műfaja között. A hangi kihívások is sokkal inkább egy operaáriának felelnek meg, mit egy visszafogott stílusú liednek. Az orosz nyelv hangzói pedig, bár nagyon szeretem, nem mindig egyeznek az olasz belcanto technikámmal, itt is sok gyakorlásra van szükség, hogy minden hangzó autentikus kiejtéssel, ugyanakkor kellően fényes hangszínen szólaljon meg.
Nagyon elkötelezett dalénekes vagyok, és minden alkalmat megragadok, hogy népszerűsítsem ezt a műfajt. Eredetileg, amikor még nem létezett hangrögzítés, és gombnyomásra megszólaló zene, az emberek akkor hallottak zenét, ha maguk művelték, vagy éppen ott voltak, ahol valakik zenéltek. Sokáig az éneklés volt az a „hangszer”, ami a legkönnyebben elsajátítható volt, hiszen a két kis hangszalag mindenkinek rendelkezésre állt. A klasszikus majd a kora romantikus dalirodalom nagyrésze is ilyen házimuzsikálásra született, és csak a romantika nagyon késői szakaszában lett kitárulkozóbb és vált koncertműfajjá. Én szeretném visszahozni a dal közérthetőségét és bensőségességét, közelebb szeretném hozni a publikumhoz, még akkor is, ha az idegen nyelvek miatt ez nagyobb odafigyelést, aktívabb részvételt kíván a hallgatóságtól.
– Ki tudna emelni egy koncertet az Orosz Zenei Fesztivál programjai közül?
– Anatolij Fokanov kollégám dalestjére szeretném felhívni a figyelmet, ő valóban anyanyelvi szinten interpretálja a dalokat. Tökéletes stílusismerettel és igazi orosz szenvedélyességgel ajándékozhatja meg a hallgatókat.
– Hogyan válogatták össze a dalest műsorát?
– Szerettem volna egy nagy ívet bemutatni, mert Rachmaninov korai dalai között megtalálhatunk áradóan dallamos slágereket, mint a Vocalise, vagy a Tavaszi áradás, de a kései pályaszakaszban sokszor meghökkentő kísérletező kedv jellemzi. Egészen előremutató dalai is vannak úgy akkordikusan, mint metrikusan, amik akár Prokofjev zeneszerzői stílusán is túlmutatnak.
Váltsa meg jegyét a koncertre ide kattintva!
– Van olyan Rachmaninov-darab, ami különösen közel áll a szívéhez?
– Ennek a koncert-anyagnak az összes dala nagyon közel áll hozzám, mindhez van személyes kötődésem. Az egyik legcsodálatosabb dal, az Itt most jó című, ami egyetlen hatalmas frázis. Egyetlen mondat, ami bejárja a szoprán hangterjedelem végpontjait, ezzel is kifejezve a beteljesült boldogság végtelenségét.