Mai sanzon nem a nóvum oltárán produkált fel engem, mintsem inkább a megszólaló két hangszer nemszokásos egymásmelléállítása és működőképessége.
Kábé titkosan szólalnak meg a vokál melodátorai, tökéletesen egészítve ki, támogatva meg egymást. Szerelmes húrként pendülvon a kíséret; oly alázattal és tisztelettel figyeli egymást a két müziszien, mi ritkaságszám mái világban. Az ő kettősük hozza világra a csodát, mi repíti a lány hangját bele lelkünkbe, feledtetve görög nyelv keménységét s oximoritását Szomorú vasárnapilag.
Mindenképp húnyt szem és némi volume az, mi segíti dal befogadását, ellenben ha ez megvan, nem ereszt az érzés; eggyé válik bennünk a tíz húr harmóniája.
