Debrecen város szülötte, a – számtalan egyéb elismerése mellett – Kossuth-díjjal kitüntetett világhírű zongoraművész, karmester, Vásáry Tamás augusztus 11-én töltötte be 85. életévét. E jeles évfordulót szűkebb pátriájában, a Kodály Filharmonikusokkal és a Kodály Kórussal is megünnepli szeptember 11-én, a 2018/2019-es debreceni hangversenyévad nyitó koncertjével. Az ünnepi hangverseny programját – elsősorban Beethoven IX. szimfóniáját – maga Vásáry Tamás javasolta. A koncertre készülődve beszélgettünk a művésszel.
A hangverseny időpontja és helyszíne: szeptember 11., 19:30, Kölcsey Központ, Nagyterem
Vásáry Tamás örök fiatalságát, teremtő lendületét ismerve, várhatóan nem a nagy befejező összegzés jellemzi majd az interpretációt. Sokkal inkább az az állandó felfedezés, újbóli rácsodálkozás, állandóan kutató, végtelen energiákat a színpadon megjelenítő lendület, az az öröm, mely eddigi pályafutására is egyfolytában jellemző volt, s mely remélhetőleg még nagyon sokáig teszi őt köztünk élőn is kortalanná, jelenlévővé.
– Debrecenben született és a mai napig fontos önnek ez a város.
– A gyerekkorom, a gyökereim kötnek ide. 6-12 éves korom között volt életem legboldogabb időszaka. A Klinikán születtem, akkor még a Péterfia utcán laktunk. A családom több tagja is fontos szerepet töltött be a város életében. A nagyapám Baltazár Dezső református püspök volt, ő is keresztelt meg engem. Róla, bár hároméves koromban halt meg, világos emlékeim vannak.
Itt megnézheti a 85 éves Vásáry Tamás tiszteletére készült filmet
Majd Debrecen „szívébe” költöztünk: a püspöki palotába. A harmadik emeleten volt a lakásunk, az egyetlen a templomra néző oldalon, aminek kőerkélye van. Az ágyból, ahol aludtam, minden reggel ráláttam a Nagytemplom tornyára, arra, ahol a Rákóczi-harang is van. 6 évesen itt kezdtem el zongorázni, Kovács Margit néninél. Nemsokára beírattak a Zenedébe. 8 évesen adtam az első koncertet, amely után elindultak a csodagyerek évek.
12 éves koromban Budapestre költöztünk, de Debrecenbe mindig visszatértem, s visszatérek. Az emigrációból való hazajöttöm után megkaptam a díszpolgári címet, majd a Debreceni Egyetemnek is díszdoktora lettem. Immár nyolcadik éve pedig a Zeneművészeti Kar nyári akadémiáján tanítom az aktuális Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar tagjait.
– Ma a városban járva felfedezi a régi, kedves Debrecent?
– Teljes mértékben, de néhány dolog azért eltűnt, például a kaszárnyával szembeni Vásáry-ház. A nagy utak építésével is sok minden megváltozott, például a Mester utca környéke. A Kálvin téren, a Csokonai-szobor mögött pedig állt egy karakterisztikus ház, aminek volt egy fekete tornya, s rajta egy szélkakas. Az nagyon fájt, amikor visszatértem, s láttam, hogy lebontották. A régi Nagyállomás is gyönyörű építmény volt.
– A debreceni zenekar és énekkar névadója, Kodály Zoltán fontos szerepet töltött be az életében.
– Ő egy teljes egészében kivételes ember volt, mai szóval gurunak is nevezhetnénk. Az életéből, az én véleményem szerint, egy percet sem töltött el feleslegesen. Az emberi megnyilvánulás minden szintjén – fizikai, lelki, szellemi – a maximumot hozta ki magából. Egészséges volt, de gyenge fizikumú – akárcsak én – így tudatosan edzette magát.
Engem is ő tanított meg a sport fontosságára, de konkrétan a gyorsúszásra is például, mert, ahogy mondta: az ember attól, hogy zenész, még ne legyen satnya. Folyamatosan tanult, edzette az elméjét, egy bencés szerzetes járt hozzá, akivel rendszeresen frissítette a latin és görög tudását. Csodálatos könyvtára volt. Legendás volt a memóriája is. Vallotta, hogy egy emberélet kevés ahhoz, hogy akárcsak a legfontosabb zenéket is megismerjük. A tanítványait a gyerekeinek tartotta. Nemcsak szellemi dolgokban tudott jó tanácsokat adni, hanem praktikus, földi dolgokban is.
Valóban olyan volt, mint egy igazi, jó szülő.
Ha szükség volt rá, nem volt határa a segítségének: egy vizsgakoncertemre szerettem volna egy Steinway zongorán felkészülni. Kodály tanácsát kértem, hol tudnék ilyenen gyakorolni. Ő vett nekem egyet. De egyébként „elvárta” a tanítványaitól, hogy küzdjenek az életben, én is mindenféle munkát elvállaltam az akadémiai évek alatt.
A koncert programja:
Beethoven: Coriolan-nyitány, Op. 62;
Ah! Perfido – koncertária, Op. 65;
IX. szimfónia, Op. 125.
Közreműködik:
Hintalan-Mondok Yvette – szoprán
Gál Erika – alt
Biri Gergely – tenor
Kovács István – basszus
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vásáry Tamás
– Augusztus 11-én ünnepeli 85. születésnapját: a Kodály Filharmonikusok és Kodály Kórus első bérletes koncertje is ennek jegyében telik, Ön vezényel a hangversenyen.
– A debreceni szimfonikus zenekarral és kórussal már több alkalommal dolgoztam együtt. Tavaly például az emlékév alkalmából Kodály két nagy kórusművét dirigáltam: a Psalmus Hungaricust és a Budavári Te Deumot.
Most Beethoven-műveket vezényelek, két zenekari darabot – Coriolan-nyitány, Ah! Perfido koncertária – és a IX. szimfóniát.
Ez utóbbi műben – bár a leginkább az Örömódáról ismert, s a zenészek a lassú tételt tartják benne a legnagyobbra – nekem az I. tétel a legfontosabb.
Véleményem szerint ez a mű legmarkánsabb, legdrámaibb, „legbeethovenibb” része. Érzésem szerint ez a tétel maga Beethoven. A mű az emberiségről szól, de a lehető legfelsőbb szinten, valamilyen mélységes szeretettel átitatva.
