Káli Gábor: „A koncertre felkészített zenekart a pódiumon kell újjávarázsolni”  

Káli Gábor - fotó: Marco Borrelli / Salzburger Festspiele

Káli Gábor Németországban élő fiatal karmester rövid időn belül két nemzetközi karmesterversenyen is első helyezést szerzett, amivel nemcsak a nevét ismerte meg a zenei világ, de számos komoly felkérést is kapott. Az Universität der Künste Berlin egykori ösztöndíjasát kérdeztük karmesterségről, versenyekről és a további terveiről.

– Hogyan alakult a zenei pályád a diploma után?

– Egy Erasmus programban vettem részt még zeneakadémista éveim alatt. Ezzel az ösztöndíjjal mentem ki egy évre Berlinbe, ahol az Universität der Künstén folytattam tanulmányokat. Lutz Köhler és Harry Curtis voltak a tanáraim, akikkel minden szempontból egymásra találtunk szakmailag. Úgy döntöttem, hogy kint folytatom, majd sikeres felvételit tettem. Diplomám megszerzése után a Német Zenei Tanács ösztöndíjasa lettem, aminek keretében olyan emberektől tanulhattam, mint Bernard Haitink, vagy Kurt Masur.

Káli Gábor – fotó: gaborkali.com

– Az első munkahelyed is Németországban volt?

– Igen, Aachenben, a városi színházban, mint korrepetitor és dirigens. Ezt követően Nürnbergben lettem másod, majd nem is oly sokára első karmester és ezzel egyetemben helyettes fő-zeneigazgató. Nürnbergi munkásságom az idei évad végével véget ért, már csak vendég karmesterként dolgozom, szabadúszóként.

– Jelenleg Münchenben éltek.

– Feleségem, Csővári Csilla operaénekes ugyanazzal az ösztöndíjjal jött ki Németországba, amivel én is. Tavaly a müncheni Gärtnerplatz-színház együttesébe került szólistaként, emiatt döntöttünk úgy, hogy Münchenbe költözünk.

– A következő évadban ezek szerint számodra nem a színházé lesz a főszerep.

– Az évadban vegyesen lesznek operaelőadásaim és szimfonikus koncertjeim. Ez egy nagyszerű dolog, hiszen mindkét műfajt nagyon szeretem. Egy koncertelőadás nagyban eltér a színháztól. Másként kell megközelíteni mindkét feladatot és ezen belül is mindig képlékenynek kell lenni. Minden műfajnak megvannak a nehézségei, amire szerintem ráérez egy karmester, ha eleget foglalkozik a művel és a műfajjal. Fontosnak tartom, hogy előre tervezzek. Mindig azon munkálkodom, hogy az összes következő vezénylendő művet kategorizáljam. Vannak darabok, amelyeket már sokszor vezényeltem, és értelemszerűen nem kell teljes mértékben újratanulnom a partitúrát, ezzel szemben állnak viszont azok a kompozíciók, amelyeket még kevésbé ismerek, és amikkel sokat kell foglalkozom. Részletesen kielemzem, megvizsgálom, hogy a hangok mit szeretnének.

– Nemrég Hongkongban és Salzburgban vettél részt nemzetközi karmesterversenyen, és mindkét helyen első díjat szereztél. Hogyan készülsz fel egy versenyre?

– Egy karmesternek lényegesen más jellegű feladatai vannak a versenyre való felkészülés során, mint egy hangszeres művésznek, de az előkészületek nagy részét egy karmester esetében is természetesen a darab megtanulása, vagy a már tanult darab elmélyítése teszi ki. Nekem személy szerint sokat segít, hogy zongoristaként odaülhetek a hangszerhez. Ez számomra a legjobb tanulási módszer. Hangszerjátékosként szólaltatom meg a zenét, amivel élő formájában tapasztalhatom, ismerhetem meg a művet.

Ide kapcsolódik:
Magyar siker az I. Hongkongi Nemzetközi Karmesterversenyen

Egy karmesterversenyen pillanatok alatt kell kimagasló és meggyőző eredményt elérni az adott zenekarral, az adott zeneművel. A muzsikusok, akikkel a karmester akkor együtt dolgozik, egyértelmű reakciókat mutatnak a zsűri felé, és ebből látszódik, hogy milyen érzés az adott dirigenssel a közös munka. Ez a helyzet lényegesen eltér a hangszeres szólistákétól, akik a saját hangszerükön próbálnak meg magas színvonalú teljesítményt nyújtani. Természetesen nem lehet előre pontosan tudni, hogy az adott pillanatban a zenekar hogyan reagál majd, így a spontán reakcióinkra is számítanunk kell.

Ide kapcsolódik:
Első díjat nyert Káli Gábor a Salzburgi Ünnepi Játékok karmesterversenyén

Úgy érzem az operában töltött idő meghozta a gyümölcsét. Nagy segítség volt számomra, hogy volt már tapasztalatom például abban, hogyan osszam be a próbaidőmet. A tudatos felkészülés teszi lehetővé, hogy a spontán helyzetekre is jól tudjunk reagálni. Amennyiben ügyesek vagyunk, még a próbaidő keretei is megmaradnak.

– Véleményed szerint lehet reálisan értékelni egy karmesterversenyt?

– A verseny tulajdonképpen egy pillanatfelvétel. A kérdés, az hogy adott percben megvalósulnak-e azok a dolgok, amelyeket a karmester szeretne. A zsűri szemszögéből nézve ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy bizonyos képességekkel, hangzással, elképzeléssel rendelkező zenekar, majd érkezik egy karmester, aki változásokat idéz elő. Ezek lehetnek pozitív, vagy negatív eredményűek, emiatt azt gondolom, hogy létezik reális értékelés.

– Minden nemzet a saját résztvevőjének szurkol. A versenyen fellépő zenekar tudott úgy együttműködni a karmesterekkel, hogy ne legyen érezhető az ő álláspontjuk?

– Általánosságban szerintem egy zenekar tudja magát függetleníteni. A hongkongi versenyen egyébkent tizenhatan voltunk, akiket 350 jelentkező közül választottak ki, és ha nem tévedek csak egy ázsiai dirigens volt köztünk, aki Szingapúrból érkezett. Arra külön büszke vagyok, hogy az első díj mellett a zenekar által választott legjobb dirigens is én lettem.

– Milyen hozadékai volt a versenyeredményeknek?

– Azóta jártam újra a Távol-Keleten, a Hongkong Sinfoniettát vezényelhettem. November elején Tajvanra utazom, hogy bemutatkozhassak a Tajvani Szimfonikusok élén. Portugáliában vezetem majd a Kölni Kamarazenekart egy vendégszereplés alkalmával a következő nyáron. A salzburgi verseny díját kiemelten fontosnak érzem, mert a jövő évi Salzburgi Ünnepi Játékokon a bécsi ORF Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelem majd, egy CD felvétellel egybekötött hangversenyen.

Káli Gábor forrás: gaborkali.com

Ami nem közvetlen hozadéka a versenynek, de lényegesen hozzájárul az előrehaladáshoz, hogy felfigyeltek rám újabb zenekarok, ügynökségek. így kerültem most többek között a müncheni Gärtnerplatz-színházba, a düsseldorfi operába, valamint bemutatkozom a Skót Kamarazenekarnál is. Számos új ismeretségre tehettem szert, ami ebben a szakmában fontos és elengedhetetlen.

– Hogyan kezdesz dolgozni egy számodra teljesen ismeretlen zenekarral? Miként lehet felépíteni egy eredményes, fókuszált próbát?

– Egy karmester akkor tud csak érdemben próbálni, ha a fejében egy helytálló koncepció van. Lépésről lépésre dolgozom a felkészülés során, nem hagyok ki egyetlen lépcsőfokot sem. A megfelelő alapok nemcsak a zenekarnak, de számomra is a legfontosabb. Tudnom kell, hogy egy adott rész milyen problémákat rejt magában, hol kell jobban fognom a zenekart és hol tudom elengedni. Látnom kell előre, hogy esetenként mit kell határozottabban, vagy hamarabb inteni ahhoz, hogy időre megvalósuljanak a kottában leírtak. A koncertre tudatosan, következetesen felkészített zenekart a pódiumon kell újjávarázsolni, különlegessé téve ezzel a zene pillanatát. Az adott program meghatározza, hogy milyen jellegű próbát tart az ember. Sok mindent érdemes figyelembe venni egy együttesnél a jó együttműködés érdekében. Én azt is szeretem tudni, hogy a közös munka megkezdése előtt a zenekarnak volt-e koncertje, mit játszottak, utaztak-e esetleg. A fáradság, a befogadóképesség jelentősen befolyásolni tudja a próbák menetét.

– Milyen terveid vannak a közeljövőben?

– Magyarországra december elején jövök újra, az Erkel Színházban vezényelem a Varázsfuvola újrafelvételét. Emellett ismét együtt dolgozhatok majd az Óbudai Danubia Zenekarral, ami nagyon érdekesnek ígérkezik. Rachmaninov, és Balog József kiváló zongoraművész társaságában tölthetek majd egy estét a Zeneakadémián, december 12-én.