Liszt Ferenc eredeti kéziratait, leveleit, hagyatékának bélyegzőjével ellátott budapesti könyv-, és kottatárát a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont őrzi. Az intézmény folyamatosan ellenőrzi a gyűjtemény állapotát, ennek eredményeként pedig megújulnak a zeneszerző egykori kottái és könyvei. Természetesen egy-egy időszaki kiállításra készülve, a vitrinekbe, tablókra szánt anyagokat – amennyiben szükséges – szintén restaurálják, vagyis felkészítik arra, hogy a látogatók a legszebb állapotukban lássák a hagyaték darabjait.
Évek óta magam is részt veszek ebben a munkában: számos könyvet és kottát restauráltam, a dokumentumok közül pedig sokat „készítettem fel” kiállításra.
Megmutatom, hogyan dolgozom akár a múzeumból, akár máshonnan a műhelyembe kerülő, féltve őrzött darabokkal. Elsőnek egy látványos, félbőr kötésű, 1864-ben kiadott könyvet választottam. (Alexis-Jacob Azevedo, G. Rossini; sa vie et ses oeuvres; notice publiée par Le Ménestrel, Paris, 1864)
https://www.facebook.com/papagenoarts/videos/269179977136892/
Restauráláskor több fontos szempontot is figyelembe kell venni: törekedni kell arra, hogy a tárgy eredeti állapotát minél inkább megőrizzük, a szükségesnél több beavatkozást ne végezzünk, a restaurálás visszafordítható legyen (vagyis műtárgybarát anyagokat alkalmazzunk), a munka tervezésénél pedig vegyük figyelembe a tárgy korának megfelelő készítési technikákat.
A könyv szerkezetét tekintve jó állapotban volt és a restaurálás leginkább a bőrborítást érintette. A gerincnél jelentős darab hiányzott, és maga a bőr is sok helyütt elkopott. A könyvtest – a szöveget tartalmazó egység – a használat és a tárolás során elpiszkolódott. A port, az ujjnyomokat ecsetekkel, illetve különböző keménységű radírokkal eltávolítottam.
A bőrborítás restaurálása több fázisban zajlott. Először puha ecsettel megtisztítottam a felületet, majd ezt követte a tisztító likkeres kezelés. A likker a bőrök restaurálásánál alkalmazott folyadék, amely különböző összetételű lehet attól függően, hogy mire szeretnénk használni: tisztítja, puhítja, zsírozza az anyagot. Tartalmazhat többek között, vizet, különböző alkoholokat, olajokat, zsíranyagot, fertőtlenítőszert (gombaölőt), szilikont, fényvédő anyagot stb…
A tisztítás után a hiányzó könyvgerinc részt kipótoltam a bőr színével egyezőre színezett japánpapírral. Ezt a típusú papírt gyakran alkalmazzuk a könyv- és papírrestaurálásban a szakadások javítására, hiányok pótlására, vagy meggyengült területek megerősítésére. A japánpapír egy kézzel merített, vékony, de erős, rugalmas, hosszú rostú papír. Különböző vastagságú és tónusú lehet, alapanyaga pl. a papíreperfa.
Miután a hiány pótlása elkészült, a könyv teljes bőrborítását retusáltam az eredetinek megfelelő színnel. Végül akrilfestékkel színeztem a könyvkötés márványpapír borítását is.
Fontos, hogy restaurálás után a műtárgyat a számára optimális helyen tárolják, ez biztosítja a hosszú élettartamot. A könyvek és papíralapú dokumentumok esetében erre, a tiszta, (nem túl) száraz, nagyjából 18 Celsius fok hőmérsékletű és 60 %-os relatív páratartalmú környezet a legalkalmasabb.
