Az első tulajdonos után Gross-háznak nevezett klasszicista stílusú palota 1824-ben épült, Hild József tervei szerint. Műemlék szempontból itt olvashatunk róla.
1858-tól földszintje híres vendéglőnek adott otthont. Díszes cégére kőbe faragva körtefát ábrázolt, amit azonban a polgárok virágcsokornak néztek. Így lett a vendéglő neve Virágbokor, azaz németül Blumenstöckl. Törzsvendége volt Lotz Károly, aki a különterem díszítésére megfestette Bacchus diadalmenetét; a képnek sajnos nyoma veszett. Leírás viszont maradt fent róla, aminek alapján talán az lehetett, amelyet fekete-fehérben közölt a Művészet folyóirat 1911/4. száma – Lotz ugyanis több változatban megfestette a témát; de ha mégsem pontosan az, hozzá nagyon hasonló. (A képet a cikk végén levő galériában megmutatjuk!)
A népszerű vendéglőben többször megfordult Liszt Ferenc, de írók, politikusok is voltak vendégei között (Mikszáth, Tisza Kálmán és István), sőt, az épületet tervező Hildnek is kedvenc helye volt.
Itt működött a Szerecsenek Asztaltársasága, amely muzsikusokból és politikusokból állt. Követésre méltó házitörvényük volt, hogy aki megsértődött, haragosan vitatkozott vagy rossz tréfát űzött, annak büntetésként meghatározott összeget kellett befizetnie a közös kasszába, a szerecsenfej perselybe.
Mivel a helyet a muzsikusok nagyon szerették, ebben az étteremben alakult meg 1907 májusában a Magyar Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezete (a mai Artisjus előde) a szerzői jogok védelmére. Az alakuló összejövetelen ott volt többek között Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia akkori igazgatója, Hubay Jenő, Erkel Gyula, Fráter Loránd, Buttykai Ákos, Kacsóh Pongrác, valamint zeneműkiadók és zenekritikusok. Elnökké Herzfeld Viktort, alelnökké Hubay Jenőt és Huszka Jenőt választották.
A világhírű Hubay-iskolát megteremtő hegedűművész, zeneszerző életéről itt olvashat
Az egyesület nevét MARS-nak rövidítették, s jogosan, mert nevéhez méltó harciassággal látott neki a jogvédelem fejlesztésének. Hamarosan a szerzői jog nemzetközi szövetségében (CISAC) is nagy tekintélyt vívott ki magának. Herzfeld halála után (1919) rövid ideig Hubay, majd egészen 1944-ig Huszka Jenő volt az elnök, aki ebben a tevékenységében remekül tudta kamatoztatni eredeti jogi képzettségét.
A MARS egészen 1953-ig fennállt, amikor a létrehívott Szerzői Jogvédő Hivatal vette át teendőit (beolvasztva még két kisebb, hasonló jellegű egyesületet).
Maga a Blumenstöckl 1936-ban zárt be. Utolsó tulajdonosa, Posch Károly ennek kapcsán több sztorit és kulisszatitkot is megosztott a Pesti Napló olvasóival. Elregélte, hogy különösen 1872 után, amikor a vendéglőt Gundelék vették át, az úgy hozzátartozott a Cityhez, a főváros pénzügyi központjához, mint maguk a bankok, ahonnét az urak mind ide jártak villásreggelizni, és itt tartották fontos megbeszéléseiket. Amikor Louis Blériot Pesten járt híres repülése után, itt rendeztek nagy ünnepséget a tiszteletére. Cukorból megcsinálták a repülőgépe mását, és az lett volna a lakoma fő attrakciója, de Blériot nem engedett hozzányúlni, hanem épségben hazavitte Párizsba… Aztán jöttek a muzsikusok, például a Pesten vendégszereplő karmesterek: Erich Kleiber, Klemens Krauss, Abendroth és mások. Lehár és felesége mindig székelygulyást ettek. Hát most vége, minden megváltozott… fejezte be az elbeszélést az idős tulaj, aki két éve kétszázezer pengővel próbálta megmenteni a Blumenstöcklt, de nem sikerült…
További érdekességeket az Urbface oldalán olvashatunk az épületről és a benne folyó életről.
1944-ben háborús sérüléseket szenvedett. Helyreállítása után nemesen szép klasszicista formája megmaradt, de a viharos történelmi események és az átalakítások sajnos stukkóit, falfestéseit eltüntették.
Források:
Adalékok a Lipótváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1988
Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán… Huszka Jenő életének regénye. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Pesti Napló 1936. 01. 29.
