Világhírű hegedűseink sorában, a legelső, Joachim Józsefről szóló cikk után most ismét egy meghatározó jelentőségű, iskolateremtő zenész-egyéniség hangzó portréját szeretném bemutatni. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy a modernkori amerikai és orosz hegedűoktatás kezdetei is ugyanahhoz a magyar származású hegedűművészhez, Auer Lipóthoz vezethetők vissza.
Auer több kontinensen átívelő életpályája Veszprémből indult, ahol zenei tehetségét tulajdonképpen csak azért kezdte épp hegedűn kibontakoztatni, mert a család anyagi helyzete nem tette lehetővé egy ennél drágább hangszer megvásárlását.
Idővel azután Pestre került, hogy magasabb szinten folytathassa tanulmányait, ahol rövidesen tehetősebb zeneszerető pártfogókat is sikerült szereznie a családnak ahhoz, hogy az akkor idők egyik legfontosabb zenei központjába, Bécsbe költözhessen és ott a konzervatórium leghíresebb tanára, Jacob Dont oktathassa tovább.
Dont, akit a mai hegedűs generációk leginkább tanulmányaikból, fejlesztő gyakorlatai, etűdjei révén ismerhetnek, pártfogásába vette az ifjú tehetséges muzsikust és tanulmányai idejére házában szállást is adott neki, míg Auer elsajátította tőle a hegedűjáték legfontosabb alapismereteit.
Tizenhárom évesen szerzett diplomát, majd európai koncertkörútra vállalkozott, melynek során a kor nagy zenészeivel is megismerkedett. Henry Vieuxtemps mellett találkozhatott például Rossinivel, Berliozzal és Goldmark Károllyal is, míg végül úgy döntött, Hannoverbe utazik, ahol Joachim József tanítványa és pártfogoltja lett. Ezek az évek és Mesterének művészi és emberi példája meghatározóak voltak számára a későbbi karrierjére nézve. Ferdinand David meghívása alkalmából a lipcsei Gewandhausban adott koncertjének sikere után Düsseldorfban vállalt koncertmesteri állást és elismert, keresett koncertező művész lett.
Fiatal zenész barátaival Wieniawskival, Anton Rubinsteinnel és Popper Dáviddal turnézott Európa-szerte, míg végül Rubinstein, a Szentpétervári konzervatórium alapítója ajánlására ennek az intézménynek a hegedűprofesszora lett Wieniawski utódjaként. Majdnem ötven!!! évet töltött itt, és iskolateremtő munkája mellett az ország zenei életében karmesterként is aktívan részt vett, emellett továbbra is koncertezett a kontinensen. Az Orosz Zeneművészeti Társaság vonósnégyesének vezetőjeként alkalma nyílt a kortárs orosz zeneszerzők műveivel is megismerkedni. Csajkovszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov és Glazunov kamaraművei mellett Beethoven, Brahms és Schumann vonósnégyeseit is népszerűsítették az országban.
A forradalom után elhagyta Oroszországot és 1918-tól Amerikában telepedett le. Az idősödő művész ekkor már nem vállalkozott nagyobb koncert-turnékra, de azért néhány nagyváros közönsége hallhatta még nyilvános fellépéseken is, többek között például 1918-ban a Carnegie Hallban adott koncertjén. 1926-tól a Julliard School elődjének számító Institute of Musical Art tanára lett, majd 1928-tól az újonnan alakult Curtis Institute of Music hegedűosztályának vezetésével bízták meg.
Csak elenyésző számú felvétel maradt ránk játékáról, azok is nagyon idős korában készültek, ennek ellenére azonban mind megdöbbentő hangszertechnikai biztonságról és tökéletességről tanúskodnak. Ezeknek a lemezeknek zenetörténeti jelentőségük is óriási: hangzó alakban is összekapcsolják a romantika stílusát a modern kori hegedülés nagyjainak játékmódjával.
Segítségükkel Joachimtól, Auer tanárától kiindulva a tradíció fontos elemei, de egyidejűleg a stílus és játéktechnika változása is nyomon követhető egészen Jascha Heifetz és Mischa Elman karrierjének kezdetéig. Különleges bónuszként egy (sajnos) hang nélküli video is ránk maradt az idős Mesterről, amin kedvenc tanítványával Jascha Heifetz-cel mókáznak.
