José Cura: „A közönség már megszokta, hogy több szerepben találkozhat velem”

José Cura

José Cura, az argentin operalegenda június 7-én és 9-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Kalaf bőrébe bújik Puccini Turandotjában. José Cura mostanában egyre gyakrabban hódol másik nagy szenvedélyének, a dirigálásnak, és komponál is. Jó hír a Cura-rajongóknak, hogyaz énekest idén több alkalommal is láthatják még Budapesten. Közelgő munkáiról, magyarországi tapasztalatairól beszélgettünk vele.

2000 nyarán debütált Magyarországon a Magyar Állami Operaház Falioni Kamarazenekarával (a karmester Ács János, szerk.). Volt előtte bármilyen kapcsolata Magyarországgal? Miért pont hazánkat választotta?

– Az volt az első fellépésem Magyarországon, egyben az első utam erre a csodálatos helyre. Addig semmilyen kapcsolatom nem volt az országgal, azóta viszont annál több minden köt ide. A világ zenei életében Magyarország előkelő helyet foglal el, így amikor azt kérdezi, miért pont Magyarország, azt furcsának találom. Hogy miért? Erre csak azt tudom mondani, hogy miért ne? Részemről az egyik legjobb döntés volt.

Ide kapcsolódik:
Janos Acs: „Leoncavallo logikus választásnak tűnt”

Sokak szerint más fellépni egy fesztiválon, és más egy koncerten. Ön is így tapasztalta? Érezhető a különbség?

– Az előadás az előadás, és nekem mindegy, hogy az a fesztivál szezonban, vagy éppen a színházi évadban van. Az egyetlen különbség talán az lehet, hogy a fesztiválok programja kevésbé merev, nem szabályokhoz kötött, így ilyenkor olyan darabok is előkerülnek, amelyek egyébként nincsenek rajta a repertoáron. Sokkal nyitottabb a közeg, többet lehet kísérletezni. Talán többeknek ezért kedvesebb.

–  Több jól ismert magyar operaénekessel lépett már fel.  Milyen volt a kapcsolata velük, jól tudtak együtt dolgozni? Mi a véleménye a magyar zenei oktatásról?

– Magyarországon a zenei oktatás nagyon magas szintű. De sokszor a kiemelkedő tehetségek nem onnan jönnek, ahol a körülmények ideálisak. Azt gondolom, hogy a siker nem csak és kizárólag az oktatáson múlik.

Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, sok minden másra is szükség van. Kell az adott személy eltökéltsége, határozottsága, és bizony rengeteg munka és alázat. Enélkül nem megy. Több kiváló magyar énekessel is énekeltem már együtt, mindig nagyon jól ment a közös munka.

– Egy-egy ilyen alkalommal, amikor hazánkba látogat, van lehetősége egy kis városnézésre? Van kedvenc helye Budapesten?

– Amikor itt vagyok, mindig dolgozom, nem igazán jut idő arra, hogy körbenézzek.  Ilyenkor vagy valamelyik operában lépek fel, mint ahogy most júniusban Kalaf szerepét éneklem majd, vagy koncertet adok, esetleg én vezénylem az adott koncertet. A fellépéseim után pedig a barátaimmal szoktam találkozni. Ezek a látogatások kivétel nélkül a munkáról szólnak.

Ide kapcsolódik:
José Cura lesz a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművésze

– Mikor láthatja ismét a magyar közönség?

– Hamarosan. A júniusi előadás után kezdődik a közös munka a Magyar Rádió Művészeti Együtteseivel. Először saját oratóriumom, az Ecce Homo felvételére kerül sor, majd az együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezénylem a Müpában. Szerintem a közönség már megszokta, hogy több szerepben találkozhat velem. Sok év kemény munkája van abban, hogy nem csak a megszokott szerepkörömben merek kiállni a közönség elé. A saját utamat járom. Ettől olyan izgalmas. Kíváncsian várom, mit tartogat a jövő.