Mit rejt a restaurátor számára a 19. század egyik legnépszerűbb tárgya, a fotóalbum?

A 19. század egyik jellegzetes és népszerű tárgy típusa az album volt. A terminust tulajdonképpen olyan üres könyvekre használták, amelyekben apró emléktárgyakat, aláírásokat, eredeti rajzokat, vagy éppen emlékverseket gyűjtöttek. A század második felében virágzott igazán ez az ún. aprógyűjtés, amelynek eredményeként a különböző albumokban más és más típusú tárgyakat rendeztek el, reprezentálva a korszak technikai fejlődésének kisméretű bizonyítékait. Többek között képeslapokat, postai bélyegeket, szivargyűrűket, ex Libriseket és fotográfiákat is.

Ez utóbbi a 19. század találmánya volt, amelynek hatására egyre inkább fontossá vált a világ jelenségeinek, eseményeinek és a benne élők újszerű, akár művészi ábrázolása. A polgárság körében divat volt a fotók, főként a portrék gyűjtése.

Éppen egy ilyen kisméretű fotóalbum érkezett a műhelybe a közelmúltban. Az album nem tartalmazott fotográfiát (az a tulajdonosnál maradt), viszont minden egyes karton alján jól olvasható volt a tokból kiemelt fotóhoz tartozó név és évszám (amely talán a fotó készítésének időpontját jelölte).

A tulajdonos elmondása szerint a fotók a mai napig jó állapotban vannak, azokat nem szükséges restaurálni. Az albumot viszont sokszor nézegették a család tagjai, gyakran használatban volt. Az igénybevétel miatt a fotókat tartalmazó kartonok borítópapírja (a fotókeret) számos helyen elszakadt, sőt maguk a kartonok is kipotyogtak az albumból, mivel az őket ott tartó szerkezet felbomlott, az egyes lapokat összekötő fűzővászon csíkok elszakadtak. A cél tehát, a következő volt: a fotókat tartó kartonokat a funkciónak megfelelő állapotba hozni, az őket összekapcsoló struktúrát újra kialakítani, az albumot újra lapozhatóvá tenni.

Az album borítását, illetve a fotókat tartalmazó egységet külön-külön készítették el. A táblákat, a gerincet bőrrel fedték, majd azokra díszítésként további farátéteket helyeztek.  A hátsó tábla díszítése egyszerű, az elsőé viszont középen egy ovális rózsaág keretet mintáz, azon belül pedig áttört virágdíszítés (rózsa) található.

Fotóalbum a 19. századból

Közzétette: Papageno – 2019. április 3., szerda

A restaurálás első fázisában, a két egységet külön kezelve láttam neki a feladatnak. A borítás bőrelemeit megtisztítottam, a meggyengült részeket konszolidáltam, majd ahol szükséges volt retusáltam a felületet. A táblák fadíszítéseit (főként az első tábla áttört rózsáját és leveleket) gézlapon keresztül óvatosan átporszívóztam, majd pálcikára tekert enyhén nedves és száraz vattával áttöröltem.

Ezután következett a fotótartó kartonok száraz tisztítása és javítása. A kartonok szerkezete a következő módon épült fel: szürkelemezből egy alapot vágtak, majd ennek mindkét oldalára rákasíroztak egy-egy dombornyomással díszített papírlapot, amely 3 réteg végül az egyes albumlapokat alkotta.

Egy 19. századi album lapstruktúrája

Közzétette: Papageno – 2019. április 3., szerda

Mint említettem, a lapok (a fotók ki-be tologatása miatt) számos helyen elszakadtak, így a szakadásokat egyenként vékony japánpapír segítségével javítottam ki.

Miután az egyes lapokat megtisztítottam és a szakadásokat is kijavítottam, nekiláttam kialakítani azt a struktúrát, amely a kartonokat összetartja, hogy az album lapozhatóvá váljon. Ehhez első lépésként japánpapírt festettem, hogy a felhasználandó papírcsíkok színe megegyezzen az albumlapok tónusával. Az említett japánpapír csíkok segítségével összeillesztettem az egyes lapokat és néhány fület is kialakítottam a gerinc felőli oldalon. Úgy véltem, hogy ezekkel biztonságosabb szerkezetet tudok létrehozni a korábbinál.

Végül a stabilizált szerkezetű lapokat visszaragasztottam az albumot borító kötésbe, bízva abban, hogy jól bírja majd a további családi lapozgatást.