Speciális technikájukkal, köteleiken táncolva az évek során számtalan hidat, történelmi épületet és modern felhőkarcolót meghódítottak. Nálunk két éve egy Kálvin téri irodaház üvegfalán debütáltak, most mégis egy hagyományos színpadi előadással tér vissza Magyarországra a BANDALOOP. Az amerikai társulatvezetőjét, Thomas Cavanagh-t új darabjukról kérdeztük, amely az emberi kapcsolatok sérülékenységéről szól.
– Nagysikerű 2017-es budapesti bemutatkozásuk után új produkcióvaltérnek vissza a fővárosba, ráadásul a STRINGS itteni előadása egyben a darab európai premierje lesz. Folyamatosan járják a világot, Budapest mintha mégis kitüntetettebb szerepet játszana az életükben.
– Szeretünk itt lenni, imádjuk Budapestet. Számos várossal estünk már szerelembe a társulat fennállásának elmúlt 28 évében, de mindenhová nem térünk vissza. Tavalyelőtt egy performansz jellegű meglepetés produkciót mutattunk be, az egyik Kálvin téri irodaház épületére feszítettük ki a köteleket, az üvegfalain és a tetején táncoltunk. Van róla egy nagyon kedves emlékem is.
A cikk eredetileg a BTF magazinban jelent meg.
A bemutató után – már visszaszállva a földre – beszélgetni kezdtem egy idős úrral, aki elmesélte, hogy miután kitört 1956-ban a forradalom, mennyire várták az amerikaiakat, akik megmentik a szovjetektől a magyarokat. Viccesen megjegyezte: végre megérkeztek, ennyi év után.
– Ezt a Kálvin téri szabadtéri show-t tekinthetjük egyfajta beharangozónak, kedvcsinálónak a STRINGS című előadáshoz?
– Tény, hogy a magyarok már kaphattak egy kis ízelítőt abból, hogy mi is a BANDALOOP. Ám a fesztivál mostani meghívására szerettük volna egy egészen más szeletét megmutatni a tudásunknak, a repertoárunknak. A rendhagyó, látványos utcai formula hatékony eszköze a közönségépítésnek, annak, hogy becsábítsuk a nézőket a színházterembe. A STRINGS a szabadtéri előadásunktól eltérő partitúra, másfajta építkezés lesz. Sokkal közelebb fog állni a hagyományos kortárstánc-előadásokhoz. Most egy hosszabb, mind zeneiségében, mind koreográfiájában és atmoszférájában jóval kifinomultabb darabot mutatunk be, amelynek aktuális témája és komoly mondanivalója van.
– A darabot a Müpán vagy a Müpában adják elő? A BANDALOOP esetében már ez sem egyértelmű.
– A STRINGS-ben ugyanúgy lesz vertikális tánc, akárcsak a tőlünk megszokott hevederek, kötelek, de alapvetően a színpadon fogunk velük táncolni. Az előadás valóban a Müpa falain, az épületen kívül fog kezdődni, hogy ezzel is becsalogassuk a házba az embereket. Szeretnénk megmutatni a vertikális tánc összes szépségét azzal, hogy aznapra kinyitjuk a Müpát, és a tánc által átértelmezzük a teret.
– Levegőben ugráló táncosok, őrületes látvány, számtalan meghódított épület, gótikus katedrális, híd és felhőkarcoló. Mindezek után nem visszalépés egy klasszikus színpadi produkciót elkészíteni?
– Ezt mi egyáltalán nem így éljük meg. Bár leginkább a látványos kültéri akcióinkról vagyunk ismertek, nagyon sokat dolgozunk bent, a színházteremben. Például öt évvel ezelőtt egy hatalmas, 150 méteres felhőkarcolón táncoltunk Providence-ben, két éve pedig visszamentünk, hogy egy sokkal kisebb, 30 méteres épületet vegyünk birtokba, amelyen egy jóval intimebb és meghittebb produkciót tudtunk bemutatni. A performansz előtt mindenki azt kérdezte, miért nem megyünk vissza a kihívást jelentő felhőkarcolóra? Ez az előadás végül még inkább lenyűgözte az embereket. A munkánk továbbra is művészet, alapvetően a mozdulatról, a táncról, a koreográfiáról szól, nem pedig a szélsőségekről.
– A STRINGS alapvetően az emberi kapcsolatokat és azok sérülékenységét vizsgálja egy egyre jobban megosztottnak tűnő világban. Politizáló táncelőadást fogunk látni?
– Strings, vagyis húrok, fonalak. Ezek konkrét és metaforikus értelemben is fontos elemei lesznek az előadásnak. Szeretnénk, ha a közönség soraiban ülők felfedeznék a közös szálakat – ha úgy tetszik, a közös lelki húrjaikat – a mellettük ülőkkel, és önmagukat is látnák az előadásban. A közösségi médiavilágában egyre inkább zárványszerűen élünk, egyre magasabb falak vesznek körül bennünket. A STRINGS-szel többek között azt szeretnénk elérni, hogy törjünk ki ebből a részvétlenségből, ismerjük föl, hogy a szűk környezetünkön kívül is létezik szenvedés, léteznek problémák. Döbbenjünk rá, hogy létezik még másik világ. Hiszünk a művészet közvetítő szerepében.
A Tavaszi Fesztivál háttéranyagait keresse tematikus blogunkban ide kattintva!
– Korábban említette a darab zenéjét: a szerzőjüknek, Gabriel Prokofievnek nincs véletlenül köze a nagy orosz komponistához?
– Dehogynem, ő Szergej Prokofjev unokája. A tehetség öröklődött, de a műfaj kicsit más: Gabriel azon túl, hogy zeneszerző, DJ és zenei producer is. Vele is folytatjuk azt a hagyományunkat, hogy minden velünk együttműködő zeneszerzőt arra kérünk fel, új zenét komponáljon az előadáshoz. Azzal a szokásunkkal sem szakítunk, hogy élőzenére táncolunk. Sőt, ebbe helyi erőket is be fogunk vonni: a kiváló magyar zenészekből álló Accord Quartet fog játszani a budapesti előadásainkon.
