A magyarországi akadémiai szintű hegedűtanítás és hegedűiskola megteremtője Hubay Jenő, akit a Zeneakadémia első hegedűprofesszorának választottak, világkarrierje csúcsán, Brüsszelből tért haza, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget tegyen.
Édesapja révén, aki a Nemzeti Színház karmestere, koncertmestere és a Nemzeti Zenede tanára volt kora ifjúságától kezdve sok szállal kötődött a hazai zenei élethez. Ötéves korától kezdve ő adta fiának az eső hegedűleckéket is és az általa vezényelt operabemutatók, melyeken Hubay a Wagner, Mozart és az olasz operaszerzők legfontosabb műveivel is megismerkedhetett, szintén nagy hatással voltak további zenei fejlődésére.
1873-tól Berlinben Joachim József osztályában folytatta tanulmányait, ahol a Mester híres vonósnégyes-előadásain megismerkedhetett Beethoven és Brahms kamarazenéjével is. Hazatérve közel került Liszt Ferenchez is, aki pártfogásába vette a tehetséges hegedűst és a hazai zenei élet kezdetleges viszonyaiból kitörni vágyó fiatal művészt külföldi tanulmányai folytatására ösztönözte. Párizsba is Liszt ajánlólevelével érkezett, ahol később maga a világhírű Mester is segítette karrierje kibontakoztatását. Itt ismerkedett meg az idős hegedűprofesszor Henry Vieuxtemps műveivel és magával a század elején a legnagyobbak közt számon tartott hegedűművésszel is, aki tanítványává fogadta.
Első párizsi átütő sikerét Aggházy Károly zongoraművésszel közösen aratta, aki szintén Liszt növendéke volt, és akivel ettől kezdve rendszeresen koncertezett Európa-szerte, hangszeres virtuózként megalapozva hírnevét. Párizs, London, Brüsszel mellett Magyarország nagyobb városaiban is nagy sikerrel koncerteztek.
Vieuxtemps halála után Hubay kezelte Mestere zenei hagyatékát és 1882-től a Brüsszeli Konzervatórium kinevezett tanáraként is Vieuxtemps és Wieniawski örökébe lépett. Továbbra is folytatta koncertturnéit, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban. Édesapja halála után azonban a hazatérés mellett döntött, és elvállalta a Zeneakadémia hegedűosztályának vezetését.
Ettől kezdve világhírű hegedűművészek sora került ki a kezei közül, tanári működéséhez köthető a magyar hegedűművészet aranykora. Nála tanult többek között Arányi Jelly, Gertler Endre, Geyer Stefi, Ormándy Jenő, Székely Zoltán, Telmányi Emil, Zathureczky Ede. 1933-ban bekövetkezett haláláig vezette a művészképzőt és nevéhez fűződik a kamarazene és vonósnégyes oktatás megszervezése is. Popper Dáviddal közösen alapított vonósnégyesével országszerte koncertezve sokat tettek a kamarazenélés hazai felvirágoztatásáért és népszerűsítéséért. 1920-tól a Tanácsköztársaság után a Zeneakadémia főigazgatói tisztjét is ő töltötte be.
Karmesterként, zeneszerzőként is élete végéig aktív volt. Hegedűversenyek, kamaradarabok mellett színpadi műveket, operákat is írt.
Előadásmódjáról, zenei felfogásáról a néhány ránk maradt hangfelvétel szolgáltat némi információt, sőt szerencsénkre az idő Mester játékát egy röviddel halála előtt készült filmfelvételen is megörökítették a filmhíradó számára.
