Renoir-festménnyel gazdagodott a Szépművészeti Múzeum

Pierre-Auguste Renoir: Fekvő meztelen nő – Gabrielle - forrás: http://www.destination-venise.net

Újabb remekművel gazdagodott a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye, és ezzel egyúttal a hazai műkincsvagyon: május 14-én délelőtt sajtótájékoztató keretében mutatták be a múzeum legújabb szerzeményét, Renoir Femme nue couchée (Gabrielle) (Fekvő meztelen nő – Gabrielle) című festményét. A Senki többet? rovat nézőpontjának megfelelően mi itt és most elsősorban a mű árával és annak a világ és Magyarország műkereskedelmében elfoglalt pozíciójával foglalkozunk.

Pierre-Auguste Renoir (1841–1919) 1903-ban festette ezt a nagyméretű vásznat, amelyen Gabrielle Renard (1878–1959), a művész feleségének unokatestvére, a festő fiának, az 1894-ben született Jeannak (a későbbi filmrendezőnek) a dajkája, Renoir egyik leggyakrabban megörökített modellje látható, aki egészen a festő haláláig a családdal maradt, sőt az utolsó időkben ő ápolta a már idős, beteg művészt.

A festményt a múzeum – vagyis a magyar állam – idén tavasszal a Maastricht-i TEFAF (The European Fine Art Fair) művészeti vásáron szerezte meg a Londonban és New Yorkban egyaránt galériával rendelkező Simon Dickinson műkereskedő standján: az egyes hírek szerint eredetileg 15 millió dollárra taksált alkotás végül 12,3 millió dollárért (ez március végi árfolyamon 3,390 milliárd forint volt) került Magyarországra.

Ide kapcsolódik:
Hogyér’ a Van Dyck?

Ami a kép előéletét, szakszóval provenienciáját illeti, az nagyon jól dokumentált. (Dickinsonék a vásárra egy külön kiadványt is megjelentettek a képről, az alábbiakat onnan idézzük.) Az akt elkészülte után a művésznél maradt, majd 1907-ben vette meg tőle a legendás párizsi galerista, Paul Durand-Ruel (1831–1922). Miután ő eladta, a kép több magángyűjteményben is megfordult (volt például Maximilian von Goldschmidt-Rothschild berlini kollekciójában), majd 1926-ban ismét a Durand-Ruel Gallerieshez jutott vissza, de ekkor már a cég New York-i üzletébe. Innen ismét több magángyűjtő kezén át vándorolt (járt például a görög milliárdos hajótulajdonos műgyűjtő George Embiricosnál is, akinek a gyűjteményéből 2011-ben a katari uralkodócsalád 250 millió dollárért vette meg Paul Cézanne Les Joueurs de cartes (Kártyázók) című festményét, a világ ma harmadik legdrágább műalkotását), majd 1977 májusában a Christie’s New York-i árverésén bukkant fel, ahol 660.000 dollárért egy philadelphiai műgyűjtő-házaspár, Raymond és Miriam Klein vásárolta meg. Ők 2010 májusában újra kalapács alá vitték, megint csak a Christie’s New York-i aukciójára, csakhogy ott akkor már (7–9 millió dolláros becsérték után) 10.162.500 dollárt fizetett érte egy újabb gyűjtő, akitől aztán idén tavasszal a kép Dickinson standjára került Maastrichtba.

Gabrielle Renard portréja – forrás: art-prints-on-demand.com

A festmény nagyon sok kiállításon is szerepelt. Elsőként 1905 novemberében a párizsi Grand Palais-ban az az évi Salon d’Automne (Őszi Szalon) közönsége láthatta nyilvánosan. A következő szerencsések viszont nem sokkal ezután, 1907 decemberében már a budapestiek lehettek, akik a Nemzeti Szalon Modern francia nagymesterek tárlatán tekinthették meg a képet, Pihenő asszony címmel, sőt, a tárlat katalógusa szerint 40.000 frankért akár meg is vásárolhatták volna. (A kiállításba a művek nagy része Durand-Ruel műkereskedéséből érkezett Budapestre, és mint láttuk, ekkor már a kép az ő tulajdonában volt.) A festmény később látható volt különböző kiállításokon Brüsszelben, Szentpéterváron, Párizsban, Hágában, New Yorkban, Chicagóban, Philadelphiában, Kansas Cityben, Colorado Springsben, San Franciscóban, Londonban, Bostonban, Los Angelesben (némelyik városban többször is, és olyan vezető múzeumokban, mint például a New York-i Metropolitan).

Ide kapcsolódik:
Ki volt Modigliani női portréinak egyik legnagyobb ihletője?

Renoir amúgy a meztelenül heverő Gabriellét három változatban festette meg: az első 1903-ban készült, ez került most Budapestre; a második, majdnem pontosan ugyanilyen kompozíciójú (és ugyanilyen című) kép 1906 körül keletkezett, ez ma Párizsban a Musée d’Orangerie-ben látható; míg a harmadik, 1907-ben festett, Nue sur les coussins (Akt párnákon) című, az előző kettőtől már erősebben eltérő változatot ma ugyancsak Párizsban, a Musée d’Orsay-ban őrzik. Emellett a mester több rajzon, illetve metszeten is megörökítette az ugyanebben a pózban fekvő Gabriellét, illetve sok más, nőket ábrázoló fekvő aktképet is festett.

Ami pedig Renoir jelenlegi műkereskedelmi szereplését illeti a világban: a művész mindeddig legdrágábban elkelt munkája az 1876-ben festett Bal au Muolin de la Galette (Bál a Moulin de la Galette-ben) című festmény kisebb méretű változata (a nagyobb méretű a Musée d’Orsay gyűjteményében látható), amelyért 1990 májusában a Sotheby’s New York-i árverésén 78,1 millió dollárt fizetett ki Saito Ryoei, japán legnagyobb papírgyárának a tulajdonosa; ez akkor világ második legmagasabb összege volt, amit addig valaha is műtárgyért adtak. És bár Saito úgy rendelkezett, hogy halála után a képet – egy általa ugyanakkor megvásárolt Van Gogh-gal együtt – vele együtt hamvasszák el, részben a világméretű felháborodás, de főleg a cége hatalmas vesztességeinek kompenzálása miatt halála után, 1997-ben a Renoir egyes hírek szerint 50 millió dollárért egy európai magángyűjtőhöz került.

Ezen a rekord-árú festményen kívül is Renoir nemhogy gyakori, de igencsak keresett szereplője a világ nagy árveréseinek: 2003 májusában a Sotheby’s New York-i aukcióján Dans les Roses (Madame Leon Clapisson) (Rózsák között – Madame Leon Clapisson) című képéért 23.528.000 dollárt; 2019 februárjában a Christie’s-nél Londonban a Sentier dans le bois (Út az erdőben) címűért 12.691.250 fontot; 2008 februárjában szintén Londonban, de a Sotheby’s-nél a La Loge (A páholy) címűért 7.412.500 fontot (ez akkor 14.641.911 dollár volt); 2007 februárjában megint csak a Sotheby’s londoni árverésén a Les deux Soeurs (Nővérek) című kettős portréért 6.852.000 fontot (13.464.865 dollár); 2007 novemberében szintén a Sotheby’s-nél, de New Yorkban a  Femmes dans un Jardin (Nők kertben) című vászonért 12.249.000 dollárt; 2014 májusában a Christie’s New York-i aukcióján a Jeunes filles jouant au volant (Tollaslabdázó lányok) című képért 11.365.000 dollárt fizettek ki a licitek nyertesei. 2018 májusában a Christie’s New York-i árverésén pedig egy ugyancsak Gabriellét ábrázoló festményért, a Gabrielle au miroir (Gabrielle tükör előtt) című, 1910 körül készült portréért 9.087.500 dollárt adott meg valaki.

Pierre-Auguste Renoir: Gabrielle tükör előtt – forrás: christies.com

Ezután tovább lépkedve lefelé az árak sorában ötmillió dollárig még legalább féltucat további Renoir-festményt találunk, majd ötmillió körül, és főleg az alatt pedig már egyre több munka szerepel tőle: a művész aukciós szerepléseinek listáján az Artprice 3074 festményt, 699 papír alapú munkát (rajzot, akvarellt) és 4869 nyomatot tart számon, az Artnet pedig összesen több mint kilencezer tételt sorol a neve alatt. A vásárlók között lehetőségeik szerint időnként múzeumok is feltűnnek: 1989 áprilisában például John Walsh amerikai művészettörténész, a J. Paul Getty Museum korábbi igazgatója a Sotheby’s londoni árverésén 17,7 millió dollárért vette meg a La Promenade (A séta) című 1870-es Renoir-festményt a múzeum számára; a kép ma is ott látható.

Ide kapcsolódik:
3 milliárd forintért vette meg a kormány Munkácsy Golgotáját

Ami pedig az árnak az itthoni nyilvános műkereskedelemben elfoglalt helyét illeti: ez a most kifizetett 3,3 milliárd forint a második legmagasabb összeg, amit műtárgyért valaha is fizettek Magyarországon; ennél többet, 4,5 milliárdot csak Tiziano Vecellio Mária gyermekével és egy Szent Pál képében megjelenő donátorral című, 1550–60 körül festett munkájáért adtak 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja keretében (letétében az a kép is a Szépművészeti Múzeumban látható). A magyar állam pedig korábban Munkácsy Mihály Golgotájáért adott 3 milliárd forintot Pákh Imrének; azt a képet a debreceni Déri Múzeumban helyezték el letétben a Trilógia egyik darabjaként. Árverésen pedig idehaza eddig a legmagasabb összeget, 240 millió forintos leütési árat, plusz a jutalékokat Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején című 1899-es festményéért fizették 2012 decemberében a Virág Judit Galéria árverésén.

Renoir mesterművét május 24-től kamarakiállításon láthatja a Szépművészeti Múzeum közönsége.