Bár a blog eleve egy eléggé személyes műfaj, ez az írás ezúttal még inkább az lesz: most ugyanis nem lesz szó „világrengető” árakról, várható szenzációs csúcs-leütésekről, mindössze az egyik kedvencemet hozom ide, egy mifelénk jórészt alig ismert művészt, aki pedig Nagy-Britanniában egyike a legkedveltebb alkotóknak. És mert júniusban a Sotheby’s viszi árverésre egy festményét, és a Bonhams aukcióján is szerepel majd egy munkája, úgyhogy ebből az alkalomból ismerkedjenek meg – ahogyan a képeit szignálta – L. S. Lowryval.
L. S., azaz teljes nevén Laurence Stephen Lowry (1887–1976) Manchester külvárosában, egy középosztálybeli családban, de rideg szülői légkörben töltötte boldogtalan gyermekkorát. Később a család anyagi okokból még kijjebb, a textiliparáról ismert Pendlebury nevű elővárosba költözött, hatalmas, szürke gyárépületek, füstölgő, poros gyárkémények közé. Lowry fiatalon dolgozni kezdett, és egész életében állásban volt; a második világháború alatt emellett Manchesterben önkéntes tűzoltóként is szolgált. Festményeit elnézve is könnyen hihetnénk, hogy egyszerű naiv, önmagát képző autodidakta művész volt, de ez nem igaz: bár eleinte csak esténként, munka után vett rajzórákat, de 1905-től előbb a Manchester Art Schoolban, majd a salfordi Művészeti Főiskolán tanult. Ennek ellenére egész életében munka mellett alkotott; ahogy ő maga mondta magáról:
„Egy vasárnapi festő vagyok, aki a hét minden napján fest”.
Így hozta létre nem is jelentéktelen számú – és minőségű – életművét: mintegy ezer festmény és több mint nyolcezer grafika került ki a keze alól. Szabadidejében sokat utazott, kikapcsolódásként főleg a tengerpartokat szerette. Ilyenkor, ha nem volt nála vázlatfüzet, borítékokra, szalvétákra, ruhatárjegyekre rajzolt; ma már ezek az alkalmi munkái is több ezer fontokért cserélnek gazdát. Sokat járt sporteseményekre, főleg futballmeccsekre; egész életében a Manchester City lelkes szurkolója volt. Soha nem alapított családot, mindig egyedül élt, bár sok művészbarátja volt.
Első önálló tárlata 1939-ben volt a londoni Lefevre Galériában; 1961-ben pedig már a hetedik egyéni kiállítása nyílt meg ugyanott. 1962-ben a Brit Királyi Akadémia tagjává választották; ezt az elismerést elfogadta ugyan, ennek ellenére ő az az ember, aki a legtöbb kitüntetést utasította vissza Nagy-Britanniában, szám szerint ötöt, közte 1968-ban a lovagi címet. Sir tehát nem lett, de 2011 februárjában kedvenc manchesteri pubjában, a Sam’s Chop House-ban felállították – pontosabban a bárpulthoz felültették – a szobrát.
Lowry munkái közül a legtöbbet – szám szerint mintegy négyszázat – a Manchester melletti Salfordban, a The Lowry nevű színház- és galéria-komplexumban őrzik, amelyet 2000 októberében II. Erzsébet királynő nyitott meg. A londoni Tate Gallery gyűjteményében huszonhárom alkotása található, de van képe a New York-i Museum of Modern Artban (MoMA) is. 2013 nyarán a Tate Britain nagy retrospektív kiállítást rendezett a munkáiból, 2014-ben pedig a 8,3 milliós lakosú kínai Nankingben volt az első Egyesült Királyságon kívüli jelentős bemutatkozása.
Lowry munkái gyakran szerepelnek a műkereskedelemben is, persze elsősorban Angliában. Június 18-án például a Sotheby’s londoni árverésén kínálják eladásra a Cricket match című 1938-as festményét, amelyet a ház előzetesen 800.000–1.200.000 fontos becsétékkel szerepeltet a katalógusban. Ez az alkotás utoljára huszonhárom évvel ezelőtt szerepelt a műtárgypiacon, amikor is 282.000 fontért kelt el egy árverésen; ez az összeg akkor a művész aukciós rekordját jelentette. A festmény tipikus példája Lowry munkáinak: bár a kompozíció középpontjába egy sportesemény áll, a kép hangsúlyai mégis sokkal inkább a kies iparvárosi környezetre, illetve az esemény köré sereglő apró figurákra, (szinte pálcika-)emberekre helyeződnek.
Ez a mostani becsérték azonban messze elmarad Lowry legnagyobb aukciós sikereitől. A csúcsot pontosan ugyanakkora árral két képe tartja holtversenyben: 2011 májusába a Christie’s londoni árverésén az 1949-es The Football Match című festményéért fizettek 5.641.250 fontot (közbevetőleg jegyezzük azért meg: ennek a képnek a hangulata is eléggé messze van mondjuk a Lowry által is rendszeresen látogatott Old Trafford futball-szentélyének zöld gyepétől és elegáns lelátóitól; itt is, bár valóban látszik egy városszéli focipálya, a festő számára sokkal érdekesebb a nyugat-angliai ipari táj lepusztult világa és a pályát körülvevő emberek sokasága), majd még ugyanannak az évnek a novemberben ugyanott a Piccadilly Circus, London című városképéért is ugyanannyit adtak. (Ezt megelőzően a szerző árverési csúcsa 3,8 millió font volt, még 2007-ből.) 2018 novemberében pedig az 1956-os Northern Race Meeting című Lowry-festmény – amelyik egy lóversenypálya közönségét ábrázolja – ugyancsak az angol fővárosban és ugyancsak a Christie’snél, nem sokkal kevesebbért, 5.296.250 fontért talált új tulajdonosra.
Ha viszont valaki esetleg olcsóbban szeretne egy Lowry-festményhez jutni, az már június 12-én a Bonhams aukciósház londoni árverésén szállhat harcba a festő 1961-es Old Dwellings című, egy városi utcarészletet járólelők sokaságával megörökítő munkájáért: ezért az előzetes becsérték „mindössze” 510.000–760.000 font. Aztán hogy mennyi lesz majd a leütése…?
