Ki volt valójában Liszt kortársa és közeli barátja, Mosonyi Mihály?

Weber Henrik: Mosonyi Mihály és felesége (1840-es évek) - forrás: Wikipedia

Háromemeletes, belső udvaros eklektikus bérház a József Attila utca és a Dorottya utca sarkán. Itt lakott Mosonyi Mihály és 1870 őszén itteni lakásán hunyt el.

Az épület akkori címe Fürdő utca 1. volt. Hogy mikortól élt benne Mosonyi, ma már valószínűleg kideríthetetlen.

A Moson megyéből, szegény családból származó, magát autodidakta módon, vasszorgalommal muzsikussá képező Mosonyi (eredeti nevén Brand Mihály) 1842-ben költözött Pestre. Itt csakhamar bekerült az akkor felfutó zenei élet vérkeringésébe. Ekkor komponált műveit még a klasszicizmusból romantikába hajló német stílus jegyei jellemezték. Az 1850-es évek második felében, Liszt Esztergomi miséjének hatására vált — ahogy ő fogalmazott — „Saulusból Paulussá”, azaz magyar stílusban alkotó zeneszerzővé. Ekkoriban vette fel, szülőföldjére utalva, a Mosonyi nevet. Sokrétű tevékenységet fejtett ki: írt magyar tárgyú operákat, oratóriumokat, kórusműveket, szimfonikus zenét, zongoradarabokat; jeles zenepedagógus, valamint zenekritikus volt, és nagyon sokat tett Richard Wagner magyarországi népszerűsítéséért.  Mint zeneszerző kissé háttérbe szorult Erkel mellett, akivel nem is volt felhőtlen a kapcsolata.

Magánélete a kezdeti boldogság után tragikusan alakult: felesége Paulina, Weber Henrik festőművész húga hatévi házasság után, 1851-ben meghalt. Elvesztését Mosonyi soha nem heverte ki. Később az egyik nővérével lakott együtt, aki a háztartását vezette.

Ide kapcsolódik:
Itt állhatott Liszt Ferenc első állandó pesti lakása

Barátsága élete végéig megmaradt Liszt Ferenccel, aki valószínűleg meg is fordult itteni lakásán. Liszt 1870 őszén hosszabb ideig Augusz Antalnál tartózkodott Szekszárdon, s meghívta oda barátját is, hogy Mihály napját együtt ünnepeljék. Hazafelé utaztában Mosonyi a nyitott szekéren megázott, megfázott, s két heti súlyos betegség után pesti lakásán halt meg 1870. október 31-én. Búcsúztatását november 2-án e ház udvarán tartották.

Így számolt be róla a Fővárosi Lapok:

„Fájdalom! a kellemetlen, esős idő nem engedte, hogy e gyászpompát a maga teljességében kifejthessék. Ennek dacára is azonban nagy, díszes és részvétteljes temetés volt. A halottasház (fürdő utca 1. sz. a.) tágas udvara a szorongásig megtelt, s a három emelet folyosói is el voltak lepve.

Az egész művészvilág, tömérdek műbarát, sok díszes hölgy (a főrangúak közül azonban csak b. Eötvös Józsefné), a művelt nőtanítványok, kik sohasem fogják feledni, írók stb. ott álltak koporsója körül, melyre babérkoszorú volt helyezve, s egy aranyos törött lant.

A nemzeti színház gyászlobogója és két dalárzászló gyászfátyollal emelkedtek ki a tömegből. A dalárdák Egressy Béni „Gyászhang”-jait éneklék meghatóan, az „isten veled!” szomorú hangjaira sok szem lábbadt könnyekbe.”

Szeretett feleségével a Kerepesi temetőben nyugszik (29–2–3–1). Síremléke sógora, Weber Henrik ismert kettős portréja alapján Varga Imre alkotása.

Emberi portréját A Hon című lap 1870. november 1-jei száma vázolta fel:

„Egész életét – függetlenül, mentten a szakmány-hivatal nyűgeitől – a zene tudományának és költészetének szentelve, minden ízében zenész volt. Kedélye fogékony, tanultsága alapos, értelme tiszta lévén; lényében az összhang derűjét bírta. Voltak neki is bizonyára bús percei; […] sok év előtt (szeretett nejét elvesztvén) mély búkomolyság lepte meg, aggasztó betegség, melytől csak a zene vigasza bírta megmenteni; gyermekei a szeretteljes embernek nem voltak; de másfelől

tisztelet és barátság környezé, lángelmék becsülését bírta, tudott örülni a magyar zene minden kis sikerének és haladásának, s az igaz, szép és nemesnek, emelkedett szeretete egész lelkét betudta tölteni.

Kedélyesebb tudós (mert jobban az volt, mint költő) nem képzelhető. Egy zord vonás sem sötétlett lelkületében. Határozott, akaraterős, férfias volt, e nemes tulajdonok túlságai nélkül. Szóval a harmónia embere, magán életben is.”

Liszt barátja halála feletti megrendülésében komponálta a Mosonyi gyászmenete című darabot, amelyet később beillesztett Magyar történelmi arcképek című sorozatába.

Egykori lakóházán, az épület árkádjai alatt, a Duna felőli oldalon 1966-ban emléktáblát állítottak Mosonyinak. A portrédombormű Ispánki József alkotása.

Felirata:

E / HÁZBAN ÉLT / ÉS / ALKOTOTT / MOSONYI MIHÁLY / (1815–1870), / A XIX. SZÁZADI / MAGYAR NEMZETI / ZENÉNEK / LISZT ÉS ERKEL / MELLETT / LEGJELENTŐSEBB / MESTERE.

Liszt zongoraművét, a Mosonyi gyászmenetét Nyíregyházi Ervin előadásában hallgathatjuk meg:

Források:

Adalékok a Lipótváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1988
Bónis Ferenc: Mosonyi Mihály, Bp. Zeneműkiadó, 1960