Két jó régi, ráadásul kifejezetten kisméretű szobor eladása körül kelt hírek borzolták az elmúlt napokban a kedélyeket szerte a világon, méghozzá ezúttal nemcsak a műkereskedelemi piacra élénkebben figyelők, hanem a szélesebb nagyközönség körében is. És ha ugyan ezúttal egyik frissen elkelt plasztika sem döntött ár-rekordokat, a két nem kis port felvert eset kapcsán az alábbiakban tegyünk egy rövid kitekintést a műkereskedelem talán kevésbé szem előtt lévő területére, a szobrok piacára.
Mind a két, most a figyelem homlokterébe került szobrot Londonban vitték kalapács alá az elmúlt héten, és egyik sem elsősorban különleges művészi értéke, vagy éppen kiemelkedő ára miatt keltett a szokásosnál nagyobb érdeklődést, hanem a körülöttük vert „szenzációk” miatt.
A Christie’s aukcóján szerepelt, nagyjából háromezer évvel ezelőtt, Egyiptomban faragott Tutanhamon-portré főleg amiatt került be a hírekbe, merthogy az észak-afrikai ország hivatalai az árverés előtt minden követ megmozgattak, hogy megakadályozzák a 28,5 centiméter magas, barna kvarckő áruba bocsájtását, mondván, a fejszobor illegális úton került ki az országból. A ház ennek ellenére kitartott az eladás mellett, hangsúlyozták, hogy a szobor az 1600-as évek óta Európában van, megnevezték korábbi tulajdonosait is, és végül – annak ellenére is, hogy az egykori fáraónak a faragványon le van törve az orra – 4.746.250 fontért (5.970.000 dollár; 1,714 milliárd forint) adták el egy ismeretlen vevőnek a tárgyat (amelyik 2016-ban ugyancsak a Christie’s árverésén még „csak” 3 millió fontot ért meg valakinek).
A másik szobor, sőt inkább csak szobrocska (amelynek eladásáról a Papageno.hu is beszámolt), egy a 12. századból származó, alig kilenc centiméteres, rozmáragyarból faragott sakkfigura pedig azzal került be a hírekbe, hogy a Sotheby’s árverésén valaki 735.000 fontot (265,7 millió forint) fizetett ki érte, miközben mostani eladója 1964-ben potom 5 fontért vásárolta egy skóciai műkereskedésben, vagyis valóban figyelemreméltóan jó üzletet csinált az aprócska figurával.
Ezek az árak azonban sehol sincsenek a legdrágábban elkelt szobrokéihoz képest; az alábbiakban ezek közül mutatok be néhányat a toplista élmezőnyéből.
A világ jelenleg legdrágábban elkelt nem festmény műtárgya Alberto Giacometti L’homme au doigt (Mutató ember) című, 1947-ben hat számozott példányban öntött bronzfigurájának egyike: ezt 2015 májusában a Christie’s New York-i aukcióján 141.285.000 dollárért (38,673 milliárd forint) vette meg Steven Cohen amerikai milliárdos műgyűjtő. Az ár kiemelkedő mértékébe (ez pillanatnyilag a világ tizenötödik legdrágább műalkotása, árverésen pedig a hatodik legtöbbért elkelt) biztosan az is belejátszott, hogy a másik öt példányból négy ma már múzeumokban van – például egy-egy a New York-i Museum of Modern Artban és a londoni Tate-ben –, egy pedig egy alapítványé, vagyis mindössze ez az egy magántulajdonban lévő volt megszerezhető.
A világ második legdrágább szobrát Picasso faragta 1931-ben akkori párjáról, Marie-Thérèse Walterről, csakhogy a Buste de Femme (Egy nő mellszobra) című munka legutóbbi sorsa majdnem annyira zavaros, mint a művész szerelmi élete volt annak idején. 2015 májusában ugyanis Picasso lánya, Maya Widmaier-Picasso egy magánüzlet keretében – Larry Gagosian New York-i galerista közvetítésével – 106 millió dollárért eladta a kőfejet Leon Black New York-i milliárdosnak, csakhogy nem sokkal ezután kiderült az, amiről az eladó valahogyan „megfeledkezett”, hogy tudniillik alig fél évvel azelőtt, 2014 novemberében egyszer már eladta ugyanezt a szobrot, igaz, akkor még „csak” 42 millió dollárért, méghozzá a Qatar Museums Authoritynek, vagyis a Katari Múzeumi Hatóságnak, amelynek elnöke sejka Al Mayassa bin Hamad Al Thani, a katari emír húga, a világ ma alighanem legnagyobb anyagi potenciáljával rendelkező műtárgyvásárlója. Ő persze nem törődött bele a „vereségébe”; az általa indított jogi eljárásnak 2016 júniusában lett vége: a szobor maradt Blacknél, Katar pedig meg nem nevezett összegű kártérítést kapott.
A „szobor-árdobogó” harmadik fokán újra egy Giacometti-munka áll, pontosabban megy: a L’Homme qui marche I. (Sétáló ember I.) című 1961-es figurát 2010 februárjában a Sotheby’s londoni árverésén 65.001.250 fontért (104,327 millió dollár; 20,375 milliárd forint) szerezte meg Iwan Wirth műkereskedő, a hírek szerint Lily Safra londoni műgyűjtő megbízásából.
Különleges, egyszerre művészi és szó szerint is anyagi (pontosabban drágakő-)értékkel is bír a következő plasztika, Damien Hirst For the Love of God (Az Isten szerelméért) című alkotása, amely egy gyémántokkal tökéletesen beborított emberi koponya, illetve valójában egy 18. századi emberi koponya (szakértők szerint egy nagyjából 35 éves korában elhunyt férfié) alapján platinából készült tökéletes másolat, amelyet a művész – az eredeti, a műbe behelyezett fogak kivételével – a teljes felületén összesen 8601 darab gyémánttal borított be. Az egy éven keresztül a világ egyik legjelentősebb ékszerész-cége, a londoni Bentley & Skinner munkatársainak közreműködésével készült, a művésznek „anyagárban” több mint 20 millió dollárjába került alkotás 2007 júniusában a londoni White Cube Galleryben volt először nyilvánosan megtekinthető, majd a kiállítás végén bejelentették, hogy a művet 50 millió fontért (akkori napi árfolyamon 101,2 millió dollárért) megvette egy befektetői csoport, amelynek ráadásul nemcsak Hirst akkori londoni galériása, Jay Jopling a tagja, de maga Hirst is, aki tehát így egy majdani, remélhetőleg magasabb áron történő eladásból közvetlenül is hasznot fog húzni.
Ezután egy újabb Giacometti következik: a Chariot (Szekér) című, 1951-ben öntött bronz „kerekes embert” 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén vette meg a már az előző Giacometti kapcsán is említett Steve Cohen; ezért 100.965.000 dollárt (25,121 milliárd forint) fizetett. (A fentiek mellett még további három Giacometti-szobor található a 30 millió dollár feletti áron elkelt műtárgyak listáján.)
Jeff Koons Rabbit (Nyúl) című méteres fémszobráról már beszámoltam itt a blogon, amikor májusban a Christie’s New York-i aukcióján 91.075.000 dollárt (26,416 milliárd forint) adott érte a licitek nyertese.; Koonsnak ezen kívül még három szobra található a 30 millió dollár feletti árszinten. Ugyancsak volt szó már itt egy másik Brâncuşi-faragvány kapcsán a román szobrász legdrágább, La Jeune fille sophistiquée (Portrait de Nancy Cunard) (A kifinomult lány – Nancy Cunard portréja) című 1932es bronzszobráról, amelyért 2018 májusában a Christie’s New York-i licitjén adtak 71.000.000 dollárt (19,048 milliárd forint); Brâncuşi-nak ezen kívül még egy munkájáért fizettek 30 millió dollárnál is többet.
És végül Amedeo Modiglianinak azzal a Tete (Fej) című kőfaragványával is találkozhattak már az olvasók a Senki többet? írásai között, amelyik 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 70.725.000 dollárért (17,596 milliárd forint) került új tulajdonoshoz.; ezen a legdrábbon kívül még két Modigliani-szobor található a 30 millió dollár feletti művek sorában.
És ezután a sok modern és kortárs szobor után lássuk még végül a legdrágább (nagyon) régi háromdimenziós műtárgyat is:
egy valamikor Kr. e. 3000 körül faragott, 8,3 centiméteres mezopotámiai Nőstényoroszlánért 2007 decemberében a Sotheby’snél fizetett ki valaki 57,161 millió dollárt (9,87 milliárd forint).
