Egy acélszürke lufinyúl, amely átalakította a kultúránkat

Jeff Koons az általa alkotott lufinyúl fülei között, 2014-ben - fotó: AP

Május 15-én a Christie’s New York-i Post-War and Contemporary Art (háború utáni és kortárs műveket felvonultató) árverésének egyik legnagyobb sztárja Jeff Koons Rabbit (Nyúl) című, 1986-ban készített, több mit egy méter magas rozsdamentes acélszobra lesz. Az összesen három példányban (plusz egy úgynevezett művész-példány) elkészített szobor értékét a ház előzetesen 50–70 millió dollárra (14,2–19,9 milliárd forint) becsüli. Kérdés, vajon a fémből készült lufinyúl letaszítja-e a szerző eddigi árverési csúcsáról az ugyancsak fémből készült, de sokkal nagyobb lufikutyát?

Az 1955-ben született amerikai szobrász – akinek legutóbb 2014-ben a New York-i Whitney Museum of American Artban volt nagy retrospektív kiállítása – jól ismert a művészetkedvelők előtt különleges, sokszor meghökkentő, provokatív munkáival. Ezek között tartjuk számon például a volt feleségével, a magyar származású Cicciolinával szeretkezés közben magukat megörökítő élethű szobrot, a Michael Jacksont és kedvenc majmát aranyozott porcelánba öntött plasztikát, vagy éppen a legkülönbözőbb luftballonból hajtogatott szobrokat hatalmasra felnagyított és fémből elkészített óriás-munkáit.

Jeff Koons: Rabbit – forrás: artforum.com

Ez utóbbiak közül való az a Nyúl is, amelyről a 2014-es kiállítás kurátora, Scott Rothkopf az mondta:

„Alighanem ez Koons karrierjének egyik leghíresebb alkotása, sőt, talán azt is merem állítani, hogy az elmúlt fél évszázad képzőművészetének egyik leghíresebb alkotása. Az a feszültség, amelyet egyrészről a finom részletek, másrészt az üresség között teremt, hihetetlenül megdöbbentő.”

Alex Rotten, a Christie’s háború utáni és kortárs művészeti részlegének vezetője pedig – egészen Michelangelóig visszatekintve – most az árverés előtt az mondta a Nyúlról: „Nem csak a művészeti világot rázta meg 1986-ban, hanem az egész kultúránkat, ahogyan ma ismerjük, átalakította. Számomra a Nyúl az anti-Dávid, ami a hagyományos szobrászat halálát jelenti, ahogyan például Jackson Pollock 1950-es No31. című képe véglegesen újraírta a festészet fogalmát.”

Ide kapcsolódik:
Íme, a legnagyobb hírességek kedvenc képzőművészei

Koons 1985 májusában az East Village-i International with Monument Galleryben mutatkozott be, majd egy évvel később októberben, a SoHoban, a legendás New York-i műkereskedő, Ileana Sonnabend galériájában megrendezett tárlatán már látható volt a Nyúl egyik példánya is. Kirk Varnedoe, a 2003-ban elhunyt amerikai művészettörténész, a Museum of Modern Art akkori kurátora egy interjúban így emlékezett a művel való találkozására:

„Csak néhány alkalommal történt meg velem a New York-i művészeti életben, hogy egy műtárgyat megpillantva azt éreztem, hogy az a földre sújt; ez az ilyen pillanatok egyike volt. Ez egy olyan darab, amely egy csomó, a művészetről szóló ellentmondással sokkol.”

Koons Rabbitja három számozott példányban készült, illetve egy negyedik, az úgynevezett művész-példány a saját tulajdonában maradt. A galerista Sonnabend a kiállítás végén egy darabot magának vett meg, a másik kettőt pedig eladta, darabját 40.000 dollárért, az egyiket Terry Winters amerikai festőművésznek, a másikat pedig a világhírű brit műgyűjtőnek és műkereskedőnek, Charles Saatchinak.

Az 1990-es évek közepén aztán az egyik Nyúl – több más Koons-munkával együtt – bekerült a neves Los Angeles-i milliárdos műgyűjtő, Eli Broad kollekciójába (ma a gyűjtő által alapított magánmúzeum egyik legnépszerűbb darabja), Saatchi pedig a maga példányát ekkor már 950.000 dollárért eladta a német születésű chicagói műgyűjtőnek, Stefan Edlisnek. Az 1990-es évek végén a Terry Winters tulajdonában lévő példányt Larry Gagosian New York-i galerista vásárolta meg, és hamarosan 1 millió dollárért tovább is adta (amit később állítólag nagyon megbánt). Amikor Ileana Sonnabend 2007-ben meghalt, a hagyatékában maradt műtárgyakat 400 millió dollárért vásárolta fel három közismert műkereskedő, Franck Giraud, Lionel Pissarro és Philippe Ségalot, akik a műveket a maguk milliomos gyűjtőinek adták tovább; egyes feltételezések szerint az 1986-ban a galeristánál maradt Nyúl legvalószínűbb új tulajdonosa ekkor a Christie’s aukciósházat is tulajdonló milliárdos műgyűjtő, François Pinault lett.

Hogy most végül is kitől, melyik példány kerül a New York-i árverésre, azt nem tudjuk (a ház csak annyit közölt, hogy ez a kettes számú példány az eredetileg forgalomba került háromból). A várakozás azonban óriási: ha ugyanis a fém lufinyuszi a licitek során eléri csak a becsértéke középszintjét, már akkor is megdönti Koons eddigi árverési rekordját.

A Nyúlnál sokkal nagyobb, hiszen több mint három méter magas Balloon Dog (Orange) (Narancssárga lufikutya) ugyanis 2013 novemberében a Christie’s New York-i árverésén 58.405.000 dollárért (13 milliárd forint) került új tulajdonoshoz, ami elég szép ár ahhoz képest, hogy előzetesen „csak” 35–55 millió dollárra becsülték (a leütési ára 52 millió dollár volt).

Ide kapcsolódik:
Hockney először, másodszor, harmadszor! - az artportal : képző előadásán jártunk

Ráadásul azzal a sikerrel akkor Koons lett a valaha árverésen legdrágábban elkelt élő művész (azóta tavaly novemberben a Christie’s New York-i aukcióján David Hockney az egyik festményéért adott 90.312.500 dollárral – 25,4 milliárd forint – megelőzte). Koonsnak egyébként eddig három munkája szerepelt a 30 millió dollár feletti áron elkelt művek listáján; ez szinte biztos, hogy május 15-én meg fog változni.