A Szabó Marcell zongoraművész által alapított fesztivál idén október 7-12. között hat orosz zeneszerző, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Glinka, Rimszkij-Korszakov és Szkrjabin munkásságát öleli fel különleges tematikával. Álljon itt néhány olyan érdekesség róluk, amelyeket nem biztos, hogy megtalálunk az iskolai tankönyvekben.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893)
Híres I. zongoraversenyét eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlotta, aki bár alig öt évvel volt idősebb nála, soha nem akart felhagyni a gyámkodással, ezért gáncsolni kezdte a b-moll darabot, előadásra alkalmatlannak találta és változtatásokat követelt a szerzőtől. Csajkovszkij kijelentette, hogy egyetlen hangjegyet sem módosít és áthúzta Rubinsteinnek szóló ajánlását.
Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857)
Az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti zeneszerzés megalapítója, az Ötök társaságának (Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Kjui) támogatója, bár már tízévesen elhatározta, hogy zeneszerző lesz, rendszeres zenei képzésben soha nem részesült, egész életében autodidakta maradt.
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839–1881)
„Megleptek ezek a számomra új zenei formák. Zavarban voltam, de többszöri meghallgatás után értékelni kezdtem őket. Sőt, vonzani kezdtek. Bevallom, amikor Muszorgszkij először közölte velem, hogy komolyan a zenének kíván élni, hivalkodásnak éreztem, amit mond, és magamban megmosolyogtam.” – emlékszik vissza Borogyin.
Szergej Szergejevics Prokofjev (1891–1953)
Prokofjev alapvetően zeneszerző-zongoristaként szerzett nevet magának egy sor, a hangszerre komponált remekművel. Második zongoraversenyének 1913-as premierje óriási botrányt váltott ki, a közönség egytől egyig elhagyta a termet, mondván: „egy macska a háztetőn is szebb zenére képes”.
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844–1908)
„[…] ha folytatta volna a családi hagyományt, katonatiszt lett volna. Nem is akármilyen: tengerész. Ebbéli minőségében körbeutazta a világot, és ekkor is komponált, zongora híján papíron. […] szentpétervári konzervatóriumi tanárként, polgári állásban megbízták a Tengerészeti Hatóság zenekarainak felügyeletével.”
Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin (1872–1915)
Miszticizmusával a modern zenetörténet vitatott alakja, akinek műveiről már életében megoszlottak a vélemények. Egyesek a későromantika lekerekítőjének, mások a dodekafónia és a 20. század közepén népszerűvé vált szeriális előfutárának tartják.