Karl Ditters von Dittersdorf, a nagyváradi kórusélet beindítója

Carl Ditters von Dittersdorf

Miután Michael Haydn 1762-ben Nagyváradról végleg elutazott Salzburgba, Patachich Ádám püspöki zenekara két évig vezető nélkül maradt.

Mivelhogy a püspök régi szándékai szerint a számára ismerős és tetsző bécsi királyi udvar pompáját kívánta kisebb léptékben megvalósítani jövőbeli székhelyén (amely 1760-ban Nagyvárad lett), így ismételten a császárvárosban kereste átmeneti kulturális problémájából fakadó hiányérzetének pótlékát is.

Patachich több alkalommal járt a császárvárosban, de 1764 elején Bécsbe utazva végre meglelte azt a személyt akit hosszú ideje keresett.

Egy báli fogadás alkalmával meghalotta játszani, és rögtön megkedvelte az udvar legelismertebb és legfelkapottabb hegedűművész-zeneszerző-karmesterét: August Carl Ditters-t.

Érdekesség:

Karl Ditters von Dittersdorf  Bécsben született 1739-ben, August Carl Ditters néven.  1773-ban viszont nemességet szerzett, és ettől kezdve járult nevéhez a „von Dittersdorf” kiegészítés, amelyet azóta is ismernek és használnak a zenetörténelemmel foglalkozók.

Dittersdorf hegedűjátékát, valamint karmesteri kvaliátsait a királyi zenekar élén Patachich Ádám püspöknek nem volt nehéz értékelnie. Egy titkos magánbeszélgetést szervezett meg a zeneszerzővel, és ennek alkalmával sikeresen meggyőzte és leszerződtette Nagyváradra Mária Terézai királynő udvari zenekarának első hegedűsét és karmesterét.

A püspöknek annyira megtetszett a fiatal muzsikus hegedűjátéka, hogy azonnal megbízta zenekara vezetésével, valamint azzal is, hogy bécsi, illetve prágai muzsikusokkal bővítse együttesét – amennyire szüksége van.

Dittersdorf kitünő muzsikusokat válogatott ki még Bécsben, Váradra indulása előtt. Olyan művészeket is, akiknek a nevét később az egész világ megismerte. Az általa elképzelt zenekar koncertmestereként hozta magával Wenzel Pichl cseh származású bécsi zeneszerzőt, egyben jó barátját is.

Carl Ditters von Dittersdorf halálának 175 évfordulója alkalmából kiadott bélyeg az Osztrák Köztársaság kezdeményezésére 1974-ből . Mérete 30 x 39 mm

Patachich püspök ugyan rajongó zenész volt, de ezalkalommal nem bizonyult jó diplomatának, mert Mária Terézia soha nem bocsájtotta meg egyébként kedvelt püspökének, hogy elédesgette tőle számára kedves karmesterét.

Pontosítás

Nagytatám a hiteles adatok feltárójaként élete végéig azon volt, hogy a valós információkat szolgáltasson mindenki számára. Én is több cikkben és tanulmányban olvastam pár zenetörténeti tévedésről. Ezeket viszont nagyon gyorsan helyükre lehet tenni.

Az egyik általános tévedés az, hogy Dittersdorf és Wenzel Pichl 1765-ben érkezett volna Nagyváradra. Mindketten 1764 április 1-én érkeztek.

Mielőtt rátérnénk Dittersdorf tartózkodásának ismertetésére (amely Michael Haydnra is ugyanúgy vonatkozik), szükséges pontosítani egy másik fals információt is amely azzal kapcsolatos, hogy ők hol is fejtették ki váradi működésüket.

Hogy hol is zenéltek?

Sokan a mostani nagyváradi római katolikus székesegyházat (Bazilikát) tekintik Michael Haydn, Dittersdorf valamint Pichl működésének színhelyeként. A gondolat csábító, de ez nem igy van. Tényként kell megemlítsem, hogy a mai Székesegyházat 1752-ben kezdték építeni és csak 1779-ben készült el. Még abben az évben igaz megnyitották a hívek és közönség előtt, valamint az orgonát is használatba vették, de a hivatalos felszentelés csak 1780-ban következett be. A mellette lévő püspöki palotának az alapkövét 1762-ben helyezték el (erről az előző cikkben tettem utalást is), de az épület 1776-ban készült el. Mint a fenti évszámok is bizonyítják, sem Haydn, Pichl, sem pedig Dittersdorf, itt ( a jelenlegi Bazilikában) nem fejthették ki működésüket, mivel ők hárman 1760-1769 között  tartózkodtak Nagyváradon és ekkor az épületek még nem voltak készen.

Ide kapcsolódik:
Michael Haydn, a merész zeneszerző, aki felvirágoztatta Nagyvárad zenei életét

Az akkori székesegyház, a napjainkban ismeretes Szent László templom volt, mely 1723-tól 1780-ig, mint székesegyház működött. Meg kell továbbá említeni azt is, hogy az akkori püspöki palota, a mostani nagyváradi Városháza helyén volt, amit Csáky Miklós (1737-1747 között váradi püspök) építetett fel, ami egyben papnevelő intézet is volt.

Ez az épület sajnálatosan 1773-ban teljesen leégett. Igaz, a jobb szárnya még ma is áll, közvetlenül a polgármesteri hivatal melletti tűzvédelmi torony szomszédságában. A jelenlegi városi vezetés figyelmen kívül hagyja a több évszázadon átívelő műemlékjellegét. (Ezt az épületrészt véleményem szerint sürgősen rehabilitálni kellene.)

Dittersdorf sikeresebben tovább folytathatta a Michael Haydn idejében elkezdett munkát. Sokkal rendezetebb körülmények álltak rendelkezésére, mint elődjének. Michael Haydn az alapokat is le kellett hogy fektesse párhuzamosan zenei munkája elindításával. Dittersdorf mindenekelőtt kiegészítette a Bécsből magával hozott muzsikusokkal a váradi püspök zenekarát, a kórust pedig olyan szinvonalra emelte, hogy nemcsak az országban, hanem külföldön is hires volt.

Régi nagyváradi püspöki palota

Érdekesség

A Michael Haydn által megalapozott új püspöki zenekar Európai hírnevének csúcsára 1764-1769 között jut el Dittersdorf vezetésével. Ekkorra már a zenekari taglétszám eléri a 34 főt, és ezzel a nagyváradi püspöki zenekar megelőzi a bécsi királyi udvar zenekarának taglétszámát is. (!)

Dittersdorf zenéjével igazságtalanul bánt az utókor. Szinte elfelejtették halála után, de az is igaz, hogy azért pár évtizede újjból lassanként felfedezik zeneszerzői nagyságát. Pedig nagyon termékeny komponista volt. Könnyen és gyorsan írt, és talán ez is oka a művei egy részénél tapasztalható elnagyoltságnak. Szerencsétlensége, hogy olyan kortársai voltak, mint Joseph-, Michael Haydn, vagy épp Wolfgang Amadeus Mozart. Bizony az ő nevükkel és műveikkel nehéz volt még abban a korban is versenyezni.

Ide kapcsolódik:
November 20. - Egy elfeledett mester

Ám Dittersdorf igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be, úgy a váradi, mint a bécsi klasszikus zene fejlődésében. Harmincnégy operája közül 12 olasz nyelvű, a többi – a később, főleg 1786 után keletkezettek – német nyelvüek. Szimfóniái közül 120-at tekintenek biztosan az ő művének, emellett azonban további – neki tulajdonított – kilencven szimfóniának nem teljesen biztos a szerzősége. Több mint 70 versenyművet írt, különböző hangszerekre (hegedű, mélyhegedű, oboa, zongora, stb.). Kamarazenei műveinek száma 280 körül van. Oratorikus műveinek száma megközelíti a 240-et.

Az elmult években, évtizedekben is többször felcsendültek Nagyváradon zenei alkotásaiból. A Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarának műsorain szinte állandó polgárjogot nyertek egy időszakban Michael Haydn, W. Pichl és K.D.von Dittersdorf alkotásai is.